7 nap alatt 800 kilométer – Vas Kata Blanka édesapja kerékpárral ment lánya vb-versenyére

– Manapság ugyan nagyon felkapott a bikepacking, azaz a táskákkal felszerelt kerékpáros túrázás, de Szentgotthárdról azért egyszerűbb és gyorsabb útvonalon is Blanka után mehetett volna az olaszországi vb helyszínére.
– Pedig nem új keletű szerelemről van szó. Attól kezdve, hogy a szüleim tizenévesként már egyedül is elengedtek, felpakoltam a hátizsákom, felültem a hátsó csomagtartóval és két oldaltáskával felszerelt bringámra és útnak eredtem. Bejártam így az Alpokat, a Tátrát, de sikerült eljutnom az Andokba és Pakisztánba is. Amikor megnősültem és megszülettek a gyerekek, ezek a csomagos túrák háttérbe szorultak, azokban az években inkább a versenyzésen volt a fókusz. Az utóbbi két évben azonban újra divatba jött a csomagos túrázás, egy ideje már én is nézegettem a lehetőségeket. Nagyon tetszik, hogy mennyit fejlődött az ágazat, milyen profik a felszerelések, és hogy mennyivel praktikusabban és kényelmesebben lehet már elpakolni a bringán.

– Gondolom, azért ezeknek a speciális váztáskáknak is van súlyuk...
– Persze, de nagyon vékony, könnyű anyagból készült táskákat kell elképzelni. És az is igaz, hogy a pakolás is jóval átgondoltabban történik, mint régen. Minden sokkal könnyebb is, mint annak idején, a sátram is. A mostani utamra nagyon jól sikerült becsomagolnom, mindent használtam, ami nálam volt, és semmi haszontalan súly nem terhelte a bringámat, ami megpakolva 18 kilogrammot nyomott. Ez azért valljuk be, nem kevés. Amikor olvasgattam a különféle bikepackingtúrák beszámolóit, mindig csodálattal néztem a képeket, hogy mennyire gyönyörűek így felpakolva a kerékpárok, és arra nem is gondoltam, hogy mekkora pluszterhelést jelentenek a csomagok. Mivel én versenyző típus vagyok, szeretek erőből menni, először újdonság volt ez az érzés, össze kellett szoknunk a bringával és a csomagokkal.

– Ezek szerint sátrazott is...
– Igen, így volt igazi kaland az út, de azért a kényelmesebb megoldást választottam, és kempingtől kempingig tekertem. Az etapokat még itthon úgy terveztem meg minden napra, hogy előre kinéztem a kempingeket, így fixek voltak a rajthelyek és célállomások. Egyszer így is ért egy kellemetlen meglepetés, mivel egyik nap az általam kempingnek tartott szabadidőparkról kiderült, hogy mégsem fogad éjszakára vendégeket, így kénytelen voltam a szabadban tölteni az éjszakát az út szélén felvert sátorban.

– Egy nap alatt mekkora távolságot kellett az előzetes tervek szerint megtennie? Sikerült tartania magát ehhez a menetrendhez?
– Hét nap alatt 800 kilométer várt rám, így minden napra jutott mintegy 110 kilométer. Magyarországi szakaszon nem tekertem, csak Ausztriában, és amikor itthon előre megterveztem az útvonaltervezővel az utat, igyekeztem úgy összeállítani a programot, hogy minél több hágót érintsek, és minél több szintet tudjak gyűjteni. Azt az előzetes tervemet el kellett engednem, hogy kizárólag terepen haladjak, az utam közel 20-25 százaléka főúton vagy aszfaltos úton vezetett. Pont úgy értem oda Val di Soléba, ahogy szerettem volna, a családomra még én vártam egy órát, így nyugodtan kijelenthetem, hogy tökéletes volt az időzítés.

– Hogyan telt egy átlagos napja?
– Reggeli után elindultam, egész nap haladtam, gyakorlatilag hosszabb pihenő nélkül, míg el nem értem az előre kinézett kempingig. Amikor teljesítettem az aznapra kitűzött célt, kifújtam magam és alaposan feltöltöttem az energiaraktárakat. Szerencsére minden helyszínen volt étterem, ahol jól bevacsoráztam, és be is tudtam vásárolni a másnapi reggelimhez. Napközben mindössze pár szelet csokit fogyasztottam, illetve megálltam olykor kólázni. Ausztriában amúgy két-három óránként érintettem lakott települést, így boltot is, de ha mégis előfordult, hogy több órán keresztül nem sikerült vízhez jutnom, akkor is feltaláltam magam: becsengettem egy házba, és ott készségesen feltöltötték a kulacsaimat. Minden napra megvolt a célom, nem engedhettem meg magamnak, hogy ne adjak bele mindent, még akkor is, ha ez nem mindig ment könnyen.

– A versenyzők előszeretettel fogyasztanak különféle izotóniás italokat és zseléket. Ön nem használta ezeket a praktikákat?
– Ekkora távot szerintem már nem lehet ezekkel a termékekkel megtenni. Egy ilyen terhelés során már nélkülözhetetlen a hagyományos ételek fogyasztása, de napközben én nem szeretem leterhelni a gyomrom, így jól bevált az a módszer, hogy a bőséges reggelit követően nem ettem nehezen emészthető táplálékot, este azonban pótoltam az elégetett kalóriákat. Vésztartaléknak pedig koffeines tablettát készítettem a kezem ügyébe.

– A sorozatterhelés során kulcsszerep jut a regenerációnak. Tudott pihenni az egyes szakaszok között?
– Tökéletesen sikerült minden nap regenerálódnom, nagyon jókat tudtam aludni, és a lábaim minden nap remekül működtek, így szerencsére semmilyen izom- vagy fizikai proplémám nem adódott. Egy nap kivételével minden szakaszt világosban tudtam befejezni, így mondhatjuk, hogy bőven jutott időm a táplálkozásra és az erőgyűjtésre.

– Volt mélypontja? Úgy értem, olyan napja, amikor időjárási nehézségek vagy mondjuk eltévedés miatt az egész vállalkozás nem tűnt már annyira jó ötletnek?
– Ha visszatekintek a napi szakaszokra, az első napot igazán könnyűnek nevezhetem, amolyan Alpokkal történő ismerkedésnek. A második naptól kezdődtek azonban a hágók, és az igazán izgalmas, szintes szakaszok. A Grossglocknerről lefelé jövet kapott el egy jégeső, de nem álltam meg, mert tudtam, hogy alig félórányi tekerésre vagyok a kempingtől. Volt egy esős napom is, amikor menet közben kellett megváltoztatnom az útvonaltervemet. Akkor nem mentem fel a hegyre, mert látszott, hogy teljesen eláznék, így inkább lent maradtam a völgyben. A legnehezebb napom pedig az volt amúgy, amikor kiderült, hogy a kempingnek gondolt hely mégsem kemping,így a vacsora és másnapi reggeli is ugrott, egy liter kólával kellett kihúznom. Az ilyen helyzetekben elő kell kaparni a belső motivációt és szembesíteni magunkat azzal, hogy miért is csináljuk ezt az egészet. Nálam nem volt B-opció: konkrét tervvel, fix céllal indultam útnak, és ez a cél nap, mint nap ott lebegett volt előttem. Tudtam, hogy Blanka már kint lesz a válogatottal, mire én odaérek, a feleségem és a két fiam pedig autóval jönnek utánunk, meg kell érkeznem nekem is, más lehetőségem nincs. Nagy örömöt éltünk át mindannyian, amikor a család a világbajnokság helyszínén újra találkozott.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. szeptember 4-i lapszámában jelent meg.)