Szülők és barátok várták a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnoknál vasárnap este a kairói világbajnokságról hazatérő utolsó magyar különítményt, közte a sportág történetében először vb-címet szerző női kardozóinkat, akik Bécsben landoltak, majd autóbusszal érkeztek Budapestre.
És természetesen egyszerre szálltak le a buszról – durrantak a pezsgők, felcsattant a taps, és persze ezzel párhuzamosan többek szeme könnyes lett.
„Majd akkor is nyerünk” – adta meg az alaphangot az interjúkhoz és a beszélgetésekhez Gárdos Gábor, a női kardcsapat vezetőedzője, aki arra a felvetésre válaszolt így, miszerint ezt az aranyat senki sem várta az együttestől, innentől viszont magasan van a léc.
Ugyanerről beszélt Pusztai Liza is: „Úgy érzem, engem nem lehúzni fog ez az eredmény, hanem hatalmas lökést ad.”
„Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy jönnek majd hullámvölgyek, hogy nem minden verseny sikerül ennyire jól a számunkra” – tette hozzá Battai Sugár Katinka.
A lányok a hatalmas siker után hosszú pihenőt kapnak mestereiktől, hogy ez a valóságban mit is jelent, hány hétig kerülhetik legálisan a vívótermet, csak nagyjából körvonalazódott még.
„Én biztos, hogy egész augusztusban nyaralok” – jegyezte meg Szűcs Luca.
Aranyéremmel a nyakában.
A medália egyébként mind a négy lány, vagyis Pusztai, Szűcs és Battai mellett Katona Renáta nyakában is ott lógott, de ezen nincs mit csodálkozni.
Még mindannyian csak ízlelgetjük a tényt – azt, hogy sporttörténelmet írt a női kardcsapatunk Kairóban.