Gyász: bajnokoktól és legendáktól búcsúztunk 2022-ben

 

CSOLLÁNY SZILVESZTER (tornász)
Január 24., 51 évesen
Szilas a sydney-i játékokon gyűrűgyakorlata közben kézenállásból ereszkedett keresztfüggésbe – ez a Krisztus –, meg sem remegett a gyűrű, az arcán látszott, tudta, a gyakorlat tökéletesre sikerült. Olimpiai bajnok (2000), olimpiai második (1996), világbajnok (2002), vb-2. (1992, 1996, 1997, 1999, 2001), Európa-bajnok (1998), Eb-2. (2000), Eb-3. (1990, 1992, 1994, 2002).

BODNÁR TIBOR (futóvadlövő)
Február 4., 66 évesen
Csak az olimpiák nem sikerültek a kor legnagyobb futóvadlövőjének, egyébként mindent megnyert, világbajnok (1979) és háromszoros Európa-bajnok (1979, 1982, 1985).

FENYVESI MÁTÉ (labdarúgó)
Február 17., 88 évesen
Tüske erkölcsileg kikezdhetetlen sportember volt, korán reggeltől dolgozott állatorvosként, délután edzett a Fradiban. A 76-szoros válogatott balszélső vb-negyeddöntős (1962, 1966), Eb-bronzérmes (1964), VVK-győztes (1965), VVK-döntős (1968), magyar bajnok (1963, 1964, 1967, 1968) és MNK-győztes (1958) is volt.

MAROSI PAULA (tőrvívó)
Március 4., 85 évesen
A magyar női tőrcsapatban részese volt a fegyvernem első olimpiai győzelmének (1964), négy évvel később (1968) pedig ezüstérmes lett, emellett csapatvilágbajnok is volt (1962).

KORONDI MARGIT (tornász)
Március 6., 89 évesen
Olimpiai bajnok lett 1952-ben fele­más korláton, négy évvel később Melbourne­-ben a kéziszercsapattal is, de két olimpiai ezüstöt (1952: csapat; 1956: csapat), négy bronzot (1952: összetett egyéni, kéziszercsapat, gerenda, talaj) is szerzett. A mindig csinos, bájos Gréti, a nőiesség megtestesítője nem tért haza a melbourne-i játékokról, az Egyesült Államokban telepedett le, ahol alakformáló tornát oktatott.

FRIEDMANSZKY ZOLTÁN (labdarúgó)
Március 31., 87 évesen
A csatársorban majd minden poszton bevethető ferencvárosi futballista, az ekrazittal töltött bombalövéseiről híres Frici VVK-győztes (1965), magyar bajnok (1963, 1964), MNK-győztes (1958) és gólkirály (1958, 16 gól) volt.

SALIM JÓZSEF (tekvandós)
Április 8., 54 évesen
A tekvandó első magyar olimpikonja 2000-ben Sydney-ben 58 kilóban lett ötödik helyezett. Az Egyesült Államokban élt.

DURÓ JÓZSEF (labdarúgó)
Május 22., 55 évesen
A 21-szeres válogatott középpályás a Kispest-Honvéddal magyar bajnoki címet szerzett (1993).

SZŐKE ISTVÁN (labdarúgó)
Június 1., 75 évesen
A Ferencváros jobbszélsője Eb-4. (1972), UEFA-kupa-elődöntős (1972), VVK-döntős (1968), kétszeres magyar bajnok (1967, 1968), hatszoros ezüstérmes (1965, 1966, 1970, 1971, 1973, 1974), bronzérmes (1969) és MNK-győztes (1972, 1974) volt – felsorolni sem könnyű. A 13-szoros válogatott a nemzeti csapatban legfontosabb gólját Belgrádban szerezte a románok elleni harmadik mérkőzésen (2–1), ezzel 1972-ben bejutottunk az Eb négyes döntőjébe. Gólja után a felezővonalnál közvetítő Szepesi Györgynek odakiáltotta: „Így kell ezt csinálni!” Szöszi csibészesen füttyentve kérte a labdát, szabadrúgásaitól rettegtek a kapusok, az újpestiek mumusa, a büntetőrúgások mestere volt.

TÖRŐCSIK ANDRÁS (labdarúgó)
Július 9., 67 évesen
Az Újpesti Dózsa középcsatára kötényt kiosztva mutatkozott be 1976-ban a válogatottban (45-ször játszott, 12 gólt szerzett) az osztrákok ellen (4–2). Kese kiismerhetetlenül cselezett, átemeléses góljai élményszámba mentek (Athletic Bilbao, Ferencváros, Svédország), robbanékonyan indult, váratlanul váltott ritmust. Játéka láttán a közönség azt skandálta: „Táncolj, Törő!” A vb-résztvevő (1978, 1982), KEK-negyeddöntős (1984), magyar bajnok (1975, 1978, 1979), MNK-győztes (1975, 1982, 1983) csatár karrierjének kiteljesedését 1979-ben bekövetkezett súlyos autóbalesete, továbbá sportszerűtlen életmódja gátolta, de a hazai labdarúgás állapota és légköre sem volt mondható ösztönzőnek. Élete utolsó éveit rehabilitációs intézetben töltötte. Kevés tehetségesebb labdarúgó fordult meg a magyar pályákon.

KARDOS JÓZSEF (labdarúgó)
Július 28., 62 évesen
Három játékost adott a védőért az Ú. Dózsa a Salgótarjánnak, a 33-szoros válogatott „Kard” legemlékezetesebb gólját 1984-ben az Ausztria elleni (3–1) vb-selejtezőn lőtte. Mezey György szövetségi kapitány védekezési taktikájának egyik kulcsembere, vb-résztvevő (1986), KEK-negyeddöntős (1984), magyar bajnok (1979), MNK-győztes (1982, 1983, 1987), az év labdarúgója (1983) volt.

SZŐKE PÉTER (teniszező)
Július 28., 74 évesen
A balkezes Szocsino remekül szervált, jól röptézett, a Davis-kupa- és a Király-kupa-csapat oszlopos tagja volt, egyesben (egyszer) és párosban (kétszer-kétszer Baranyi Szabolcs és Taróczy Balázs oldalán) rangos tornák döntőjébe jutott. Király-kupa-győztes (1976, Taróczyval, Benyik Jánossal), Baranyival kétszer Eb-2., Benyikkel Eb-3. 1983 óta Németországban élt.

TÓTH JÓZSEF (labdarúgó)
Augusztus 12., 70 évesen
Jokka 56 válogatottsága egyetlen gólját az 1982-es vb-n Salvador ellen szerezte (10–1), kétszeres vb-résztvevő (1978, 1982) és magyar bajnok (1978, 1979), MNK-győztes (1982, 1983) – az újpesti balbekk páratlan gyorsasággal eredt a jobbszélsők nyomába.

PÁSZTOR GYÖRGY (jégkorongozó)
Augusztus 22., 99 évesen
„A jégkorongsportban, a Nemzetközi Jégkorongszövetségben és a sportág családjában szerte a világon kifejtett egyedülálló közreműködéséért” első magyarként került a Hírességek Csarnokába 2001-ben. A jéghoki alapjait a Városligetben sajátította el 1933-ban, 99. születésnapja alkalmából a hokilegenda Wayne Gretzky is köszöntötte.

CSAPÓ GÉZA (kajakos)
Szeptember 14., 71 évesen
A motorozással kacérkodott, de a kajakozást választotta, szívfájdalma, hogy a montreali olimpián nem győzött K–1 1000 méteren. Ott ezüstérmes lett, de olimpiai bronzérmet is nyert (1972: K–1 1000), emellett hatszoros világbajnok (1971: 4×500 váltó; 1973: K–1 500 és K–1 1000, K–2 10 000 m Bakó Zoltánnal; 1974: K–1 1000 m; 1975: K–1 500 m), vb-2. (1974: K–1 500 m), vb-3. (1970: 4×500 váltó), az év sportolója (1973).

BODÓ ANDREA (tornász)
Szeptember 21., 88 évesen
Olimpiai bajnok (1956: kéziszercsapat), olimpiai ezüst­érmes (1952: összetett csapat; 1956: összetett csapat), olimpiai bronzérmes (1952: kéziszercsapat). Az 1956-os játékokat követően nem tért haza, az Egyesült Államokban telepedett le. Az 1984-es és az 1992-es olimpián technikai vezetőként részt vett a ritmikus sportgimnasztika versenyein.

 

SZABÓ ÉVA (teniszező)
November 7., 77 évesen
Huszonhét bajnoki címet nyert, kétszer az év teniszezője (1973, 1974) volt, a 37. helyig jutott a világranglistán. Monte-Carlóban elődöntős, a Roland Garroson pedig negyeddöntős, párosban Kitzbühelben tornagyőztes, veteránként is eredményes volt.

MÉSZÖLY KÁLMÁN (labdarúgó)
November 21., 81 évesen
Minden idők egyik legjobb magyar középhátvédje a Vasasban alkotott maradandót, a válogatottban 61 alkalommal lépett pályára, hat gólt szerzett. Vb-résztvevő (1962, 1966), Eb-bronzérmes (1964), UEFA-torna-győztes (1960), magyar bajnok (1961, 1962, 1965, 1966), KK-győztes (1962, 1965, 1970), világválogatott (1971, 1972), Európa-válogatott (1963, 1972) volt. Szövetségi kapitányként három szakaszban 61-szer ült a kispadon, vb-re vezette a válogatottat (1982). A hatvanas években annyiszor hívták meg a világszínvonalú magyar válogatottat és klubcsapatainkat túrázni Dél-Amerikába, hogy találóan jegyezte meg: „Akkoriban nem nagyon kellett téli kabát.”

CSAPÓ GÁBOR (vízilabdázó)
November 27., 72 évesen
Dudi nagy zsugás volt a vízben és a kártyaasztalnál is. Centerként az 1973-as belgrádi vb-n a szovjetek ellen 5–4-re megnyert meccsen dobott három góljával robbant be a nemzetközi élmezőnybe. Bemelegíteni nem szeretett, csak beugrott a vízbe, Rusorán Péter a Vasasban külön edzéseket tartott neki, amikor már kipihente az éjszakába nyúló kártyacsatákat. A 272-szeres válogatott olimpiai bajnok (1976), olimpiai bronzérmes (1980), világbajnok (1973), vb-2. (1975, 1978, 1982), Európa-bajnok (1974, 1977), Eb-2. (1983), világkupagyőztes (1979), BEK-győztes (1979, 1984).

TUMPEK GYÖRGY (úszó)
December 21., 93 évesen
„Krumpli” az első magyar pillangókirály, kedvezett neki, hogy a nemzetközi szövetség engedélyezte a delfinlábtempót. Úszóink 1952-ben a Szovjetunióban versenyeztek, leiskoláztuk a vendéglátókat, itthon mégis őket ajnározták. Erre Tumpek felvetette: a rekordokat mégis mi úsztuk. Megfagyott körülötte a levegő, s noha megvolt a formaruhája, nem utazhatott a helsinki olimpiára. Olimpiai bronzérmes (1956: 200 m pillangó), Európa-bajnok (1954: 200 m pillangó), Eb-2. (1958: 4×100 m vegyes váltó).

FITOS JÓZSEF (labdarúgó)
December 23., 63 évesen
A középpályás a Haladásból került a Bp. Honvédba, háromszoros magyar bajnok (1986, 1988, 1989), 12-szeres válogatott.

SZÖLLŐSI IMRE (kajakos)
December 27., 81 évesen
Három olimpián vett részt (1960, 1964, 1968), olimpiai ezüstérmes (1960: K–1 1000, K–1 4×500), olimpiai bronzérmes (1968, K–4 1000), világbajnok (K–2 10 000), vb-2. (1966: K–4 10 000; 1970: K–2 10 000), Európa-bajnok (1959: K–1 1000, K–2 10 000; 1961: K–2 1000, K–2 10 000; 1965: K–2 10 000), Eb-2. (1959: K–2 1000; 1961: K–1 4×500), Eb-3. (1965: K–1 1000, K–2 1000; 1969: K–1 4×500).

VARGA JÁNOS (birkózó)
December 29., 83 évesen
A szintén kötöttfogású olimpiai bajnok Polyák Imre adta neki a Ramszesz becenevet. Nem akart birkózó lenni, mégis a Nemzet Sportolója lett. Olimpiai bajnok (1968: kötöttfogás, légsúly), világbajnok (1963: kötöttfogás, légsúly; 1970: kötöttfogás, légsúly), vb-2. (1961: szabadfogás, légsúly; 1967: kötöttfogás, légsúly), vb-3. (1962: szabadfogás, légsúly; 1971: kötöttfogás, légsúly), Európa-bajnok (1967: kötöttfogás, légsúly; 1970: kötöttfogás, légsúly), Eb-2. (1968: kötöttfogás, légsúly).