Vívás: Azt mondják, csodát műveltem – Kun Anna

– Már néhány perccel az aranytussal elveszített Grand Prix-döntő után azt mondta, nagyon is értékes ez a második hely. Kicsit nyugodtabban, túl a verseny utáni őrületen mit tenne még hozzá a vasárnapi rövid értékeléshez?
– Ugyanúgy látom az ezüstérmet, mint ott, a BOK-csarnokban, és már a csalódottságom is múlik szépen – válaszolta Kun Anna (OMS-Tata), aki akárcsak tavaly, ezúttal is a második helyen végzett a párbajtőrözők budapesti Grand Prix-viadalán. – Vannak további céljaim, ám ez az újabb ezüst kiváló alap, innen lehet tovább építkezni.

– Az, hogy Budapesten ismét odaért a döntőbe, azt is mutatja, hogy mentálisan is erős versenyző.
– Azért ezen a téren is van még hová fejlődnöm, de talán tényleg képes vagyok nyugodt és koncentrált maradni a páston a legnehezebb szituációkban is.

– Még innen is van feljebb? Kívülről úgy tűnik, legyen bármilyen kiélezett is a helyzet, Kun Anna higgadt a páston.
– Ez minden bizonnyal azért van így, mert belül sem őrjöngök, nem hagyom, hogy kibillentsen bármi is a páston.

– Erről tanúbizonyságot adott a BOK-csarnokban: hogyan volt képes sorozatban hat egylámpás tust adni az elődöntőben, ráadásul az asszó végén, amikor ellenfele már 14:9-re vezetett?
– Mások is ezt kérdezgetik, meg mondogatják, milyen csodát műveltem, de hát én engedtem el az ellenfelemet, a hátrányt én csináltam magamnak, és nem akartam annyiban hagyni. Hittem abban, hogy fordíthatok, és tudtam, ha elkezdem adni a tusokat, az mentálisan engem juttat előnyhöz. Igen, tudom, hogy párbajtőrben ritka az ilyesmi, de az is az igazsághoz tartozik, hogy a francia lány nem változtatott, így tulajdonképpen végig ugyanazokkal az akciókkal voltam eredményes.

– A kedvese, Nagy Dávid a negyeddöntőben kikapott, ez sem ingatta meg?
– Mindketten külön tudjuk választani a sportot és a magánéletünket, feldob mindkettőnket, ha együtt versenyzünk és együtt érünk el sikereket, de alapvetően csak magunkra figyelünk ilyenkor.

– A sportágon belül persze tudtuk, hogy tehetséges, mégis adódik egy kicsit talán furának tűnő kérdés: mikor lett ennyire jó vívó Kun Anna?
– A koronavírus-járvány utáni egyik világkupaversenyen sikerült pályafutásom során először a nyolc közé jutnom, ott áttört a gát, azóta stabilan hozom az eredményeket, és már észlelem azt is, hogy az ellenfeleim nem örülnek, ha ellenem kell vívniuk.

– Mitől jó vívó, az ellenfelek vajon miért tartanak öntől?
– Csak azt tudom elmondani, amit másoktól hallok, vagyis hogy a technikai tudásom nagy, a mesterem, Plásztán Attila kiváló alapokat adott, mindent megtanított, amit kellett, továbbra is jól dolgozunk együtt. Ehhez jönnek az adottságaim, vagyis hogy gyors, robbanékony és magas vagyok. Emellett talán mostanra értem be, mert ehhez a sportághoz erre is szükség van.

– Ha már a mesterét említette, miért van az, hogy a versenyeken rendre egy másik edzőt, Partali Csabát látjuk a pást mellett?
– A hazai versenyeken ez mindig így van: jobban szeretem, ha Csabi áll mögöttem, mert Attila nagyon izgul, s nekem ez nem jó. Nekem olyan ember kell a pást mellett, aki higgadt. Mivel igazi csapatmunka a miénk, ezt is megbeszéltük, és nincs is belőle probléma.

– A honi vívósport egyik jelenlegi legjobbja, a válogatott egyik legbiztosabb pontja – az eredményességet illetően is. Félve folytatom a mondatot: és Párizs kapcsán is…
– Jelenleg ez talán tényleg így van, de az olimpiáig még sok verseny van, és a kvalifikációs időszak során folyamatosan tartanom kell a jó formát, úgyhogy a fenti mondatra térjünk vissza egy év múlva – ha marad minden ugyanígy, akkor talán már én is igennel felelek a felvetésére.

– Bár még nincs kvótaszerző helyen a női párbajtőr-válogatott, az elmúlt három vk-viadalon már sikerült a nyolc közé jutás. Hogy érzi a csapat olimpiai indulásának esélyét?
– Fiatal együttesünk van, türelmetlenek vagyunk, sikerre éhezünk, éppen a fiatalságból adódóan is nehéz kivárni, hogy jöjjön az áttörés, ráadásul a kudarcokat nehéz megélni. Bizakodó vagyok, hiszen ez a három nyolcas tábla reményre ad okot. Érnie kell még ennek a társaságnak, mert azt már tapasztalom, hogy nem szeretnek ellenünk vívni a vetélytársak, ám a fiatalságunk miatt a rutinos csapatoktól többször kikapunk.