„Nem éreztem a megbecsülést” – Foltán László olimpiai bajnok kenus 70 éves

Vágólapra másolva!
2023.05.27. 10:54
null
Moszkva olimpiai bajnoka, Foltán László május 25-én töltötte be a hetvenedik életévét (Fotók: Földi Imre)
Nem könnyű ember, aki magától követelte a legtöbbet egy olyan sportágban, amelyben a technika mellett rengeteget számít, ki mennyit van a vízen. Páros kenuban lett olimpiai bajnok 1980-ban Moszkvában. Az elöl térdelő Foltán László – mögötte Vaskuti István – május 25-én töltötte be 70. életévét.

NÉVJEGY: FOLTÁN LÁSZLÓ
Született: 1953. május. 25., Budapest
Sportága: kenu
Egyesületei sportolóként: BSE (1970–1985)
Egyesületei edzőként: BSE (1986–1988), Újpesti Dózsa, UTE (1989–1992)
Kiemelkedő eredményei: olimpiai bajnok (1980, C–2 500), 3x világbajnok (1977, 1978, 1981; C–2 500), vb-bronzérmes (1982, C–2 500), 11x magyar bajnok (párosban és csapathajóban), 2x az év kenusa Magyarországon (1980, 1981)

– Tizenhét évesen, 1970-ben kezdett el kenuzni. Miért ilyen idősen és miért éppen a kenut választotta? Miért a BSE-ben?
– Erre most azt kellene válaszolnom, mindig is arról álmodtam, hogy kenus legyek, de nem így van. Sportoltam, úsztam, de nem volt bennem különösebb ambíció. Ám a barátaimmal jártunk le a Dunához horgászni, ahol még sóderes volt a part, láttuk, hogy a kajakosok, kenusok húznak a vízen. Ez tetszett, a haverok lementek a BSE csónakházához – azért oda, mert az volt a legközelebb –, és jelentkeztek. Én is megpróbáltam. Tizenhét éves voltam, túl idős, de azt mondtam, miért ne. Az is esetleges, hogy balos kenus lettem: azért, mert a stég mellett úgy volt hely, hogy bal kézzel húztam.

– Nem egy eredményes kenus nyilatkozta, azért ezt a szakágat választotta, mert a vízitelepen már nem jutott neki kajak. Ön is így volt ezzel?
– Á, dehogy! Nekem megtetszett a kenuzás.

– A víz és a természet szeretete nem játszott közre a választásában?
– Eleinte biztosan nem. Az viszont tény, szerveztek egy vízi túrát Tahitótfalura. Azt sem tudtam, hol van, mondták, induljunk el, aztán jön egy híd meg még egy. A Tahinál lévő hídra gondoltak... Későn érkeztünk meg, semmilyen felszerelés sem volt nálam, a kenu alatt aludtam, a térdeplőm volt a fejpárnám.

– S az annyira kényelmes, hogy beszippantotta a sportág...
– Dehogyis, sőt!

– Csak viccből mondtam...
– A lényeg, hogy hajnalban felébredtem, csodálatos volt a napfelkelte a víz mellett. Elfogott egy érzés: ide tartozom, jó lesz itt nekem. Csak nem sokkal később megkaptam a behívómat.

Foltán László manapság is rendszeresen sportol, hogy jó legyen a kondíciója
Foltán László manapság is rendszeresen sportol, hogy jó legyen a kondíciója


– A katonaság után, 21 esztendősen visszatért a BSE-hez.
– Folytattam a sportolást Sziklenka László edzőnél, időre menések voltak éppen kétszáz méteren, beálltam, tizenkettőből csak a később olimpiai harmadik, világbajnok Frey Oszkár előzött meg. A tréner rögtön mondta, itt a helyem. A gond csak az volt, nem sokkal később Sziklenkát Szántó Csaba váltotta, akivel – fogalmazzunk úgy – nemigen tudtam kijönni.

– Amolyan magányos farkas lett?
– Igen, én állítottam össze az edzéstervemet is.

– Első osztályú sportolóként bejárt dolgozni a munkahelyére, a XIII. kerületi IKV-ba, holott a minősített sportolóknál ez nem volt szokásban...
– Tucatnyian voltunk, csak én melóztam... A felvonójavító műhelyben dolgoztam esztergályosként. Hajnalban edzettem, a meló közben hetvenkilós gépalkatrészeket emelgettem, délután ismét tréningeztem. De amikor én mentem, a klubtársaim már jöttek visszafelé... Nem törődtem vele, beálltam más egyesületek versenyzőihez, mert vallom, falka nélkül nem megy.

– Wichmann Tamás megkeresésére párosban kenuztak, majd miután szétmentek, jött Vaskuti István.
– Wichmann ugyan párostársának hívott, de inkább edzőpartnernek kellettem. Tudni kell, Tamás az egyest mindenek elé helyezte, pedig ketten együtt olimpiát nyerhettünk volna. Vaskuti megkeresése előtt 1976-ban már bajnoki ezüstjeim voltak.

– Csodálatosan mentek, az 1977-es és az 1978-as világbajnokságot megnyerték – később az 1981-es vébét is –, de egy évvel a moszkvai olimpia előtt, 1979-ben Duisburgban csak hatodikok lettek. Ritmusbeli, technikai problémákkal magyarázták. Az érvelés megállta a helyét?

– Nem. Összekülönböztünk Vaskutival – ha minden klappol, a dobogó összejött volna, de a győzelem nem.

A MOSZKVAI OLIMPIAI DÖNTŐ (C–2 500 MÉTER)


– Az 1980-as olimpia előtt megnyerték a válogatókat a meleg égövi edzőtáborból érkezők előtt. Mégis három győztes versenyt követően még egyszer bizonyítaniuk kellett, hogy itthon a legjobbak, s indulhatnak Moszkvában.
– A szövetségi kapitány, Parti János keze volt a dologban. Finoman fogalmazva sem ettünk egymás tenyeréből... Gyakorló párttitkárból lett kapitány, nem kedvelt, szívesebben látott volna mást Vaskuti mellett. Ezerméteres távon háromból két válogatón győztünk, ötszázon mind a hármat megnyertük. Ezek után kellett még egyet mennünk...

– Minek tulajdonítja, hogy a bögyében volt?
– Egyszer behívott magához, előtte rengeteg táplálékkiegészítő az asztalon. Kérdő tekintetére mondtam neki, szalonnán és kenyéren élve lettem kétszeres világbajnok.

– A táplálkozástudomány az önök idejében mennyire volt a felkészülés része?
– Nem dietetikus állította össze az étrendet, az biztos! Egymás között mindig azt mondtuk, az a kaja, amit a szakácsnő férje szeret. Jó fűszeresen, hogy lehessen rá inni. Ez néhány vezetőnknek is ínyére volt...

– Ki és miért tiltotta meg, hogy részt vegyen a moszkvai olimpia előtti eskütételen?
– Parti János. Még bízott abban, hogy nem utazom... Dunavarsányban nem engedett felszállni a sportolókat az eskütételre szállító buszra.

– Később ön tett egy megdöbbentő nyilatkozatot, hogy a fejére az olimpiai arany ugyanannyi bajt hozott, mint amennyi örömöt adott.

– Nem éreztem a megbecsülést. A bajnoki cím után a sportolóknak kétféle kitüntetést adtak: a Munka Érdemrend arany fokozatát vagy a Sportérdeméremét. Én az utóbbit kaptam, az előbbi rangosabb elismerésnek számított. Az állófogadáson odamentem Partihoz, megkérdeztem, mi alapján döntöttek. Éppen észrevettem a MOB elnökét, Buda István sportvezetőt, mondtam a szövetségi kapitánynak, ha nem válaszol, tőle érdeklődöm, végül is megtudtam, azoké lett a Sportérdemérem, akiknek az olimpiai siker az első nagy eredményük.


– De ön már kétszeres világbajnok volt!

– Igen, de adminisztratív tévedés – lehet, hogy szándékos – következtében úgy terjesztettek fel, mint aki az első aranyérmét Moszkvában nyerte meg... Az sem esett jól, hogy amikor az olimpiai bajnokok 1992-ben, a szövetség ötvenéves fennállásának megünneplése során emlékplakettet kaptak, én kimaradtam a szórásból. Mire Fábián László, az első kajakos aranyérmes megkérdezte, nekem miért nem adtak, a főtitkár úgy válaszolt: „Neki? Neki mire föl?”

– A Los Angeles-i olimpia előtt megtudva, hogy a szovjetekkel szolidaritást vállalva a magyarok bojkottálják a játékokat, leállt. Csupán 31 éves volt. Befejezte?
– Április végén Belgiumban ezren győztünk, ötszázon minimális különbséggel másodikok lettünk, a rivális Sarusi Kis János, Hajdú Gyula egység nem került dobogóra. Parti azt nyilatkozta, Vaskuti úgy tolt be engem a célba... Feszültséget gerjesztett, ki akart pöckölni, és amikor májusban kiderült, nem utazunk Los Angelesbe, leálltam, a szocialista országok olimpiapótló Barátság-versenyéről nem is tudtam, otthon maradtam a pólyás fiammal.

– Az ötkarikás játékok évének őszén Vaskuti összetérdelt Sarusi Kis Jánossal, mi több, 1986-tól ön lett az edzőjük.
– Nem volt ebből probléma, miután megszűnt a sportállásom, edzősködtem – Vaskuti szinte könyörgött, legyek a trénerük, más kérdés, hogy nem barátságban váltunk el.

– Noha ez születésnapi interjú, meg kell kérdezzem: miért nincsenek jóban a nemzet sportolójával, Vaskuti Istvánnal?
– A sportnak van egy olyan világa, ami kívülről látszik, mindenki számára nyilvános, s van egy olyan szférája, amit a közönség, az átlagember nem ismer.

– Finoman fogalmazott...
– Hogyan nyilatkozzak arról az emberről, aki egyszer azt mondta nekem: „Én valaki lettem”?

„Értékrendünk, hitünk csak úgy érvényesülhet, ha mi magunk is megbecsüljük és tetteinkkel makacsul érvényt szerzünk neki”
„Értékrendünk, hitünk csak úgy érvényesülhet, ha mi magunk is megbecsüljük és tetteinkkel makacsul érvényt szerzünk neki”


– Testnevelő tanárként dolgozott 1992 és 2010 között, de pluszmunkát is elvállalt, hogy a családját eltartsa. Például árkot ásott, hogy összejöjjön a pénz általános iskolás lánya balatoni táborozásához. Nem dramatizálta ezt túl?

– Nem, szó szerint így volt, sohasem zavart, ha meg kellett fognom a munka végét. A sportban dolgozni csak akkor lett volna lehetőségem, ha nem nyerünk Moszkvában, és menesztik a kapitányt. Talán még 1988-ban, Szöulban is indulhattam volna.

– A kenulapáttal kapcsolatban találmánya volt, ez közrejátszott Kolonics György és Vajda Attila sikerében is?
– Mondjuk úgy, segítette őket. Egy újfajta lapátot faragtam magamnak, olyat, amelyre a vízen úgymond rá lehetett támaszkodni. Kis delfin jelzés volt rajta, hamarosan népszerű lett, elterjedt ez a típus. Az elkészítésekor az vezetett, hogy a gyorsúszás kartempója és a kenulapát ugyanolyan irányú erőhatást közvetít a vízre.

– Milyen esélyei vannak a szakágnak a 2024-es párizsi olimpián?
– Még a kvótaszerző versenyek előtt állunk, de bízom a Korisánszky Dávid, Fekete Ádám párosban.

– Mivel tartja magát ilyen jó kondícióban?
– Éppen most kérdezi?! Fájnak a lábaim, mostanában nem is futok. Pedig anno a Bécs–Budapest szupermaratonin az öt nap során átlagban egy félmaratonit teljesítettem naponta. El-elindultam mastersversenyeken is, például Árva Gábor világbajnok társammal párosban nekiveselkedtünk, nem is ment rosszul.

– Nyugdíjasként rengeteg időt fordít a Százak Tanácsa összejöveteleire.
– A társaságot 1997-ben Fekete Gyula hívta életre, jelszava: „Vegyük a vállunkra a nemzet sorsát!” Fontos a nemzet szót hangsúlyozni, mert nemcsak az itthoni vagy csak a külhoni magyarságról van szó, hanem az összmagyarságról. Megtisztelő, olyanokkal lehetek együtt, mint például Böjte Csaba ferences szerzetes, aki egyébként a testület által alapított Haza Embere-díj első kitüntetettje. Büszkévé tesz, hogy állást foglalunk és ajánlásokat teszünk a nemzeti sorskérdésekkel kapcsolatban. Elsősorban az oktatás, az egészségügy és a kultúra területén.

Sohasem zavarta, ha meg kellett fogni a munka végét
Sohasem zavarta, ha meg kellett fogni a munka végét


– Az „Amiért a harang szól – Nándorfehérvár 1456” elnevezésű emlékprogram motorja már évek óta. Miért esett a választása a magyar szempontból dicső eseményre, a nándorfehérvári csatára?
– Még kétezerkilencben testnevelőként dolgoztam a BVSC-pályán, amikor Janek György atlétaedző megkeresett, elmondta, szeretne ünnepséget szervezni Hunyadi Mátyás halálára emlékezve. Ő rendkívül sokat tett, hogy Mátyás király halotti pajzsa Párizsból legalább egy kiállítás erejéig hazakerüljön, s kérésére a Hadtörténeti Múzeum akkori igazgatója engedélyezte, hogy egy sportrendezvényen felhasználja. Mátyás király 1490. április hatodikán hunyt el Bécsben, s a Dunán hozták a temetésre. Ehhez kapcsolódva Janek egy dunai demonstrációban gondolkodott, s megkérdezett, volna-e kedvem csatlakozni.

– Felkérte a szervezésre, mint a magyarsághoz erősen kötődő olimpiai bajnok kenust?

– Rögtön igent mondtam, de javasoltam, mivel áprilisban még nincsen jó idő, keressünk egy alkalmasabb időpontot, ami történelmi, ugyanakkor a Hunyadiakhoz is kapcsolódik – nem feltétlenül Mátyáshoz. A Hunyadi János vezetésével a törökök ellen megnyert nándorfehérvári csata 1456. július 22-én volt – amire a déli harangszóval emlékezik a világ –, s noha az évszám igen, a hónap és a nap nincs a köztudatban. Janek György egyetértett velem, hogy ez legyen a felvonulás apropója. Szerencsénk is volt, mert a szentendrei kistérség akkoriban ünnepelte ezeréves évfordulóját, és a helységek polgármestereit sikerült megnyernünk az ügynek. Így 2009. július 22-én Visegrádtól Szentendréig feldíszített hajókkal, kajakokkal, kenukkal jöttünk le a Dunán. A parton pedig a pajzs másolatát – a múzeumtól az eredetit végül nem kaptuk meg – vitték hintón futók és kerékpárosok kíséretében. Később már Mátyás-kálvária – egy nagy talpas kereszt – is útra kelt velünk.

– Életre keltettek egy rendezvényt, de hogyan lett belőle hagyomány?
– A 2010-es kormányváltást követően megkeresésünkre mellénk állt a Honvédelmi Minisztérium, a központi ünnepség színhelye a Hősök tere lett, kiállítottuk Mátyás halotti pajzsát és a kálváriát. Sőt, mivel a téren nem hallani harangszót, hoztunk harangot, ezt követően indult a kerékpáros zarándoklat a Dunakanyarba, majd vissza. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy ez a sváb gyökerű térség erős magyar kötődésről tett tanúbizonyságot.

– Milyen folyamatokat indukált a kezdeményezés?
– Kétezertizenhétben Jankovics Marcell beszédet mondott, említette, elkezdi a Hunyadi-rajzfilmet, rá egy évre ismét kiadták Bán Mór Hunyadi-ciklusát. Kétezertizenkilencben pedig kibéreltük a Hunyadi-hajót, este hatalmas kereszttel és egy százkilós haranggal az orrában a Batthyány térről kifutott, a fedélzetén az ünnephez méltó műsorral emlékeztünk.

– Hogyan élhet tovább nemzetünkben a magyarságtudat?
– Értékrendünk, hitünk csak úgy érvényesülhet, ha mi magunk is megbecsüljük és tetteinkkel makacsul érvényt szerzünk neki.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. május 27-i lapszámában jelent meg.)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik