Torna: Hatalmas eredmény lenne, ha a férficsapat kijutna Párizsba – Schmidt Ádám

Vágólapra másolva!

2023.09.19. 13:39

Címkék

Tatán készül a hétfői elutazásig férfi tornászválogatottunk, a csapatot kedden délelőtt meglátogatta Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár – a sportvezető az elmúlt időszakban minden sportágnál látogatást tett a kvalifikációs világbajnokságot megelőzően.

Az alsónadrág színe legyen szürke!

Mielőtt bárki félreértené: nem kezdte vetkőzésbe kedden délelőtt a tatai edzőtáborban a férfi tornászok, a fenti ukázt Magyar Zoltán, a Magyar Tornaszövetség elnöke, Montreal és Moszkva olimpiai bajnoka adta ki.

Hogy mit is értett alatta korábbi klasszisunk, lapunknak ki is fejtette:

SCHMIDT ÁDÁM: BIZAKODÓ VAGYOK
– Nagy lehetőség előtt állnak férfi tornászaink: a tatai edzésen miről számoltak be az edzők, vezetők önnek, és szó esett-e arról, hogy mi kell ahhoz, hogy megszerezzék a csapatkvótát a szeptember 30-án kezdődő antwerpeni világbajnokságon? – Hatalmas eredmény lenne, ha a barcelonai játékok, vagyis harminckét év után a párizsi olimpián ott lenne a férfi tornászcsapat. A vezetőkkel és edzőkkel arról beszélgettünk az edzés előtt, mi kell ahhoz, hogy ez megvalósuljon, hány országot kell megelőznünk Atwerpenben. És Tatán megtudtam egy kulisszatitkot is, a szakemberek ugyanis azt kérték a versenyzőktől, hogy a világbajnokságon az egyéni érdekeiket helyezzék háttérbe, ne vállaljanak rizikósabb elemeket egyik szeren sem, mert ők úgy látják, hogy ha ez így lesz, nagy esélyünk van arra, hogy megszerezzük a csapatkvótát. – Sportból jövőként, sportban élőként hogy látja, nem nehéz a csapatérdekek mögé helyezni az egyéni ambíciókat? – A csapatjátékoknál mindez természetes, itt azért lehet nehezebb, mert a torna alapvetően egyéni sportág, ám azt a versenyzők is tudják, hogy Antwerpenben kizárólag az olimpia és a kvótaszerzés a fontos. Ez egy fiatal, de nagyon összetartó társaság – sok múlik persze az edzőkön, azon, ki, mit hoz otthonról, de szerintem a sportolói attitűdhöz az is hozzátartozik, hogy igenis számít, hány tagú csapattal képviselhetem a hazámat egy olimpián. Én úgy látom, hogy ezekben a fiatalemberekben megvan ez a mentalitás. – Bár még messze a kvalifikációs időszak vége, hogy látja, jól állunk? – Bizakodó vagyok. Nyilvánvalóan megkerülhetetlen kérdés, hogy hány csapatsportágban tudunk kvótát szerezni, a férfi vízilabdacsapat már megtette a magáét, a nőitől is ezt várjuk, ahogy reméljük a férfi és női kézilabdacsapat sikeres kvalifikációját is, és én nagyon bízom abban, hogy negyvennégy év után ott lesz női kosárlabdacsapatunk is az olimpián. Ami az egyéni sportágakat illeti, azokban úgy állunk, ahogyan azt előzetesen terveztük. Sikeres nyarat zártunk az olimpiai sportágakban, ez szép jövőt vizionálhat, ám látni kell azt is, hogy ma már a kvótaszerzés is nagy és nehéz feladat.

„Csak példaként mondtam, és a fiúk értették is. Azért, mert a gyakorlatokból azokat az elemeket, amelyek ugyan növelnék az értékét, de még nem épültek be és rizikósak, ezúttal ki kell hagyni, mert ezek nem hoznak annyi pontot, mint amennyit elvinne egy-egy rontás. Az utazik az olimpiára, amelyik csapat a legkevesebbet rontja – öt-hat csapattal vagyunk egy súlycsoportban, egy a lényeg, legyünk a legjobb tizenkettőben az antwerpeni világbajnokságon. Ha a tizenötben végzünk, akkor két tornászt indíthatunk egyéni összetettben Párizsban. Azért mondtam azt az államtitkárnak, hogy négy, hét vagy tíz tornász lehet ott Franciaországban, mert a fiúkhoz hasonlóan a lányoknak is reális esélyük van a csapatkvóta megszerzésére.”

Hogy maximális létszámmal képviseltesse magát a magyar tornasport Párizsban, valóban megvan minden esély – az álom megvalósításához pedig kiváló alapot ad, hogy mind a nőknél, mind a férfiaknál összetartó, már-már barátokból álló versenyzők alkotják a csapatot.

S ezt Tatán is láthattuk, hiszen a bemelegítésnél viccelődtek egymással a srácok, a szólításnál viszont úgy biztatták egymást, mintha már Antwerpenben lennének – merthogy a szólítás is idézte a világbajnokságot, hiszen Kovács István a csapattagokat úgy és olyan sorrendben szólította a szerekhez, ahogyan azt majd október 1-jén a bírák teszik Belgiumban.

Így aztán kedden Tatán éppen úgy a nyújtón kezdte meg szereplését a Mészáros Krisztofer, Balázs Krisztián, Tomcsányi Benedek, Kiss Balázs, Molnár Botond, Bátori Szabolcs alkotta társaság, mint ahogyan majd a világbajnokságon is fogja.

Magyar Zoltán mellett a teremben ott biztatta a fiatalokat kedden Berki Krisztián, a lólengés londoni ötkarikás bajnoka – már azok után, hogy Magyar Zoltánnal együtt a fotósok kedvéért közelebbről is „megsimogatták” a lovat.

„Mosolyogni még tudunk a ló mellett, mást már nem nagyon – viccelődött Berki, úgyis mint a hazai szövetség sportigazgatója, azt meg önkritikusan elismerte, hogy ugyan nagyon hiányzik neki a tatai edzőtábor hangulata, „színe és szaga”, de: – Már attól is fáj a vállam, hogy nézem ezeket a fiúkat munka közben...”

Berki éveken keresztül már megtette a magáét, ezúttal a fiatalok a sor, s anélkül hogy terhet helyeznénk a csapatra, azért nyomatékosítsuk, hogy nem alaptalan a reményteli várakozás, hiszen tényleg évtizedek óta nem mutatkozott ilyen jó esély a csapatkvóta megszerzésére – tavaly úgy lett 12. a csapat a liverpooli vb-n, hogy többen sérüléssel küzdöttek, vagyis ha „csak” megismétlik az egy esztendővel ezelőtti eredményt, már készülhetnek is Párizsra.