Bodrogi Gyula: Sikerült elhitetnem, hogy tudok focizni

– A Nemzeti Színház és a Ferencváros együttműködésének köszönhetően a Fradi idénybeli első nemzetközi kupameccsén, még a nyáron ön indította útjára a labdát.
– Nem a legszerencsésebb kezdőrúgás volt,a Klaksvík végül három nullára nyert...

– ...viszont azóta megállíthatatlan az FTC, s a minap a Fiorentina elleni döntetlennel biztossá tette, hogy az Európa-konferencialiga egyenes kieséses szakaszában is ott lesz.
– Valójában a feröeriek elleni eredménnyel félrevezettük az ellenfeleket. Azt hihették, könnyű préda leszünk, és tessék, a tavasszal is játszhatunk kupameccseket. Nem mondom, hogy most már meg kell nyernünk a trófeát, de nagyon bízom a csapatban.

– A számtalanszor vetített Linda című tévésorozatban a címszereplő papáját, a mérsékelten sikeres színész Veszprémi Bélát alakítja, aki gyakran megkérdezi a leányától: „Fellini, Bergman nem keresett?” Ha éppen a meccsnapon keresik, kit ajánlott volna maga helyett kezdőrúgónak?
– Ha visszapörgethetnénk az időt, könnyű dolgom lenne, mert a két kiváló táncdalénekesről, Koós Jánosról és Aradszky Lászlóról tudta az egész ország, hogy zöld-fehér a vére. Itt, a Nemzetiben sok a fiatal színész, lehetnek köztük, akik szeretik a labdarúgást, de nemigen hallok olyan beszélgetéseket, amelyeknek a futball a témája. Majd utánaérdeklődöm.

– Gondolta volna egy évtizede, hogy eljön még az az idő, amikor a Fradi évről évre ott lesz a nemzetközi kupák csoportkörében, a válogatott pedig sorozatban háromszor kijut az Európa-bajnokságra?
– Határozottan állítottam, hogy így lesz! Én még akkor kezdtem drukkolni a Fradinak, amikor az volt a különleges, ha nem nyert, és a válogatottunkat is a világ legjobbjaként emlegették. Aztán véget ért az aranykor, és voltak, akik évtizedeken át azzal kerestek milliókat, hogy a magyar focit szidták. De a futballunk kijött az árnyékból, s manapság megint számon tartják. Lehet, hogy maradtak ellendrukkerek, de nem annyian, mint korábban, s már nem számottevők. A Fradi és a válogatott sohasem tud olyan rosszul játszani, hogy ne szurkoljak nekik!

– Mit szól ahhoz, hogy Szoboszlai Dominik személyében újra van sztárfutballistánk?
– A klasszisokra az a jellemző, hogy már fiatalon megvillantják a tehetségüket. Puskás Ferenc tizenhat évesen mutatkozott be az NB I-ben, Kocsis Sándor tizenhat és fél évesen debütált a Fradi-felnőttben. Ott voltam a lelátón, amikor az első gólját szerezte: emlékszem, átemelte a labdát az eléje futó kapuson. Az őstehetségeket a szerencse is pártfogásába veszi. Szoboszlai első válogatott akciógóljánál, amellyel kijutottunk a 2021-es Eb-re, a labda a bal oldali kapufa belső élét is érintette.

– Az Üllői úti publikum nagy ünneplésben részesítette, amikor a KÍ ellen elvégezte a kezdőrúgást, de előfordult, hogy nem is volt olyan könnyű eljutnia a kezdőkörig.
– A hatvanas-hetvenes években sokszor megtelt a Népstadion a színészek és újságírók rangadójára, a SZÚR-ra. Egy alkalommal nagy melegben kellett focizni, és a meccs egyik partjelzője Mészöly Kálmán volt. Kérdezem tőle, hogy tudtok a kánikulában annyit futni? Nagyon egyszerű, felelte: összeköttetésben vagyunk a büféssel, s kezdés előtt lehajtunk két féldecit. Ne hülyéskedj – mondtam neki, de ő csak bizonygatta, hogy ez a megoldás. Ha ez, hát ez – gondoltam, s megittam két felest. Alig bírtam elbotorkálni a pályáig, Kálmánék persze a térdüket csapkodva nevettek.

– Volt egyszer egy csapat, amely ebben a pazar összeállításban futott ki a pályára a SZÚR-on: Major Tamás (Nemzeti Színház) – Hadics László (Operettszínház), Komlós András (Vidám Színpad), Kazimir Károly (Thália Színház) – Garas Dezső (Madách Színház), Fonyó József (Vígszínház) – Bodrogi Gyula (József Attila Színház), Bitskey Tibor (Vígszínház), Papp László (bokszlegenda), Szirtes Ádám (Nemzeti Színház), Malonyay Dezső (Művelődésügyi Minisztérium). Ki volt e társulatból a legjobb focista?
– Nem is kell gondolkodnom: Garas Dezső!

– Akkor nem véletlenül lett ő Minarik Ede a Régi idők focijában?...
– A futballtudása megvolt, és persze a rendező, Sándor Pál is szerette mint színészt.

– S milyen kapus volt Major Tamás?
– Egy alkalommal olyan lendülettel vetődött rá a labdára, hogy eltörött a bordája. Sokan szigorú színházi emberként emlékeznek rá, de a SZÚR-okon szívesen komédiázott. Kapusként bátran nézett szembe a labdával, de sajnos így is rendre kikaptunk az újságíróktól.

– Fiatalkora Józsefvároshoz kötődik, a nyolcadik kerületben rúgta a labdát.
– A családdal 1946-ban jöttünk vissza Budapestre, focizni a Teleki meg a Tisza Kálmán téren kezdtem. Rengeteg gyerek volt a környéken, az egyik a Vasasnak, a másik az Újpestnek, a harmadik az MTK-nak szurkolt. Én kijártam az Üllői útra, a B-közép alsó sorában, a gyerekek közt álldogálva néztem a meccseket. A Henni, Rudas, Onódi, Kéri, Kispéter, Lakat, Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor összeállítást álmomból felkeltve fújom. Kocsist személyesen is ismertem. A papájának zöldségesbódéja volt a Teleki téren, és bár már a Fradi játékosa volt, Kocka egy alkalommal beállt hozzánk, kölykökhöz focizni.

– Igaz, hogy Puskás Ferenccel is futballozott?
– Az a Tisza Kálmán téren történt, Czibor Zoltán is ott volt. Az egyik – talán válogatott – meccsük után jelentek meg a téren, és elkezdték velünk rúgni a labdát. Puskásnak gyönyörű, barna, lyukacsos elejű félcipője volt, de nem féltette, pedig abban az időben igencsak kemény volt a labda.

– Miért éppen a MATEOSZ-ban indult a focipályafutása?
– Ott tarthattak toborzót, s megfelelhettem a válogatáson. Büszke voltam, mert a negyvenes évek végén e csapat kapuját védte Grosics Gyula. Még egy olimpiai bajnok hírességgel lehettem egy klubban, az ökölvívó Papp Lászlóval, amikor ifistaként a Budapesti Lokomotívhoz kerültem a Szőnyi útra.

– Állítólag házi gólkirály is volt...
– Egyik hajdani játékostársamtól kaptam egy fényképet, sajnos elveszett az évek során. Az volt ráírva: Budapesti Lokomotív–Újpest 1:0. Tőle hallottam, mert vezette a statisztikát, hogy volt egy idény, amikor én lettem a legeredményesebb. Lőttem néhány gólt, de arra nem emlékszem, hogy ez házi gólkirályságot ért-e. Biztos megcsillant valami a színészi adottságaimból, és sikerült elhitetnem a környezetemmel, hogy tudok focizni...

– Közismerten szenvedélyes vadász; úgy szól a fáma, hogy egyszer bajba került, és az esetnek a puskához meg a futballhoz is köze volt.
– A történet abból az időből való, amikor Törőcsik Mari volt a feleségem, és a Blaha Lujza téren még állt a Nemzeti Színház épülete. A Nemzetitől néhány lépésnyire, a Corvinban dedikált Mari meg Albert Flórián, az FTC legendás centere. Együtt távoztak az áruházból, s ebből az a pletyka kerekedett ki, hogy szerelemféltésből lelőttem Flórit, noha akkoriban nem is vadásztam. Nem volt még közösségi média, hogy egy perc alatt cáfolni lehessen a szóbeszédet, így viszont szétfutott a fővárosban az álhír. Kaptam olyan levelet, amelyben az állt: ha tényleg lelőtted Albertet, véged.

– Nemcsak színész, táncos, rendező és koreográfus, igazgatta is a Vidám Színpadot, mondhatni, leült a kispadra. Főiskolásként egyszer eltanácsolták az intézményből. Vezetőként akadt olyan színésze, akivel szigorúan kellett bánnia?
– Kaptam néhány fegyelmit a színművészetin, egyszer ki is csaptak, de Básti Lajos közbenjárására visszavettek. Igazgatóként szerettem szabadságot adni a színészeknek, és talán sokatmondó adat, hogy húszéves ténykedésem alatt egyetlen fegyelmit sem osztottam ki. Az volt az elvem, hogy kollégák közt mindent meg lehet beszélni. Olykor előfordult egy-egy „Ejnye, ejnye, mit csináljak veled?”, de a Vidám Színpadon nagyon jó fej színészeim voltak.

– A kilencvenedik születésnapjához közeledve is roppant aktív: rendszeresen színpadra áll, s jövőre kerül a mozikba a Ma este gyilkolunk című krimi-vígjáték, amelynek az egyik főszereplője. A Nemzeti kávézójában beszélgetünk, autóval érkezett a színházba.
– Ősszel hosszabbították meg három évre a jogosítványomat. Szemüveg nélkül vezetek. Ha a hosszú élet titkát kérdezi, azt mondhatom: ha valamihez hozzászokott az ember, s az jó, hirtelen ne szokjon le róla, legfeljebb csak lassan, megfontoltan.

– Nemcsak szenvedélyes vadász, remek szakács hírében is áll. Karácsonykor az ön feladata az ünnepi menü, netán az alapanyagot is szállítja hozzá?
– Jó egy hónapja vadásztam legutóbb, de elhibáztam egy őzbakot. A karácsonyi töltött káposztát Ági készíti (Voith Ági, Bodrogi Gyula második felesége – a szerk.), jó nagy lábossal, hogy a család minden tagjának jusson. Én a minap főztem vörösboros marhapörköltet, de Angéla   (Vass Angéla, Bodrogi Gyula párja – a szerk.), nem rajong érte, ha elfoglalom a konyhát, mert nálam főzés után rumli van, sőt lehet, hogy közben is. Visszatérve a vadászatra: a fiammal hivatalosak vagyunk az országos jótékonysági vadászatra. Ez egy karitatív kezdeményezés, a vadásztársadalom az évek során százhetven millió forintot adományozott huszonhárom kórház gyerekosztályának. Aki eddig nem szerette a vadászokat, kérem, egy kicsit szeresse.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. december 23-i lapszámában jelent meg.)