– Világcsúccsal szerezte meg első aranyérmét a felnőttek között az ankarai világkupadöntőben. Hol helyezkedik el ez a siker a karrierjében?
– Nem is tudtam, hogy világcsúcs lett belőle – mondta lapunknak Bőhm Csaba. – Nyilván nagyon-nagyon örülök neki, hiszen régóta próbálkoztam már, hogy aranyat szerezzek, de korábban csak ezüstig vagy bronzig jutottam legfeljebb. Magas polcra helyezem, de ahogy a nemzetközi szövetségnek is nyilatkoztam: bár nagy lépést tettem előre, azért két lábbal a földön maradok, tudom, vannak még ennél is fontosabb versenyek. Nem gondolom túl a győzelmet.
– Martinek János szövetségi kapitány is hasonlóan fogalmazott korábban: azért is érdemelte meg ezt az első helyet, mert hosszú ideje rendszeresen ott van az élmezőnyben. Mi lehetett a kulcsa annak, hogy a múlt héten minden összeállt?
– Sokat gondolkodtam a verseny előtti időszakban azon, mi hiányzik, mert éreztem, valami hiányzik ahhoz, hogy végre nyerni tudjak. Beszéltem a pszichológusommal is, rávilágított néhány dologra, a lényeg, hogy ezek mentén az ő segítségével elkezdtem gondolkodni, formálni a hozzáállásomon a világkupadöntő előtt, és más mentális és lelki állapotban álltam oda a számokhoz.
– Szerepet játszott-e, hogy a kvótaszerzés terhe nélkül versenyezhet most már jó ideje, eredményezett ez egyfajta felszabadultságot?
– Nincs erről szó. Igazából minden viadalnak van súlya. Én ugyan már teljesítettem a kvótaszerzés feltételeit, de a kvóta nem névre szól, hanem a válogatás dönt majd arról, kik utaznak Párizsba. Biztos vagyok benne, lesznek még rajtam kívül többen, akik közül válogatnia kell a szövetségi kapitánynak.
– Milyen erőben érezte magát a hét során?
– A fináléra jobb lendületbe kerültem, az elődöntőben a fizikai számaimmal nem voltam túlságosan megelégedve. Inkább az utazások vettek ki belőlem sokat – például az utolsó napon este tíz órára értünk vissza a szállásra, és másnap hajnali kettőkor már indult a busz a reptérre és onnan haza. Abban a három órában meg nem nagyon tudtam aludni, csak pakolni.
– Két hét múlva következik a csengcsoui világbajnokság, az olimpia után a legfontosabb viadal, illetve időben előtte az utolsó, a formája pedig biztató. Mi a terve?
– Nem kaptam sok pihenőt, hiszen tényleg közel van a vébé. A fizikai és a technikai számokban is jó formában vagyok. A formaidőzítést leginkább a világbajnokságra próbáltuk belőni, mivel azon sok minden múlik. Most beletesszük a kellő munkát az edzésekbe, aztán az olimpia után pihenünk – ha ott leszek, persze.