Siklósi Gergely: Négyévente elég megnyerni egy versenyt

–  Az Európa-bajnokság az olimpia előtti utolsó felkészülési verseny volt, ha egy kontinensviadalra lehet ilyet mondani: az egyéni ezüst ennek tükrében hogyan csillog? S hogyan értékeli a csapat ötödik helyét?
– Egyéniben úgy szerepeltem Bázelban, ahogyan az elmúlt hónapokban – világkupa-viadalokon és Grand Prix-versenyeken is szereztem érmeket. Örülök, hiszen egyéniben elég jó sormintát ad ki a tavaszom. A csapat ötödik helyével nem vagyok elégedett: a problémákat már megbeszéltük a srácokkal – mondta Siklósi Gergely lapunknak az Eb-t követően. – Azt hiszem, kellett egy pofon nekünk, kellett, hogy felébredjünk, hiszen ahogy mondani szokták, az olimpia más kávéház. Több kell, mint szépen dolgozni, itt el kell venni az érmeket másoktól, s ez a küzdelem az Európa-bajnokságon nem volt meg. Van egy hónapunk arra, hogy felkészüljünk Párizsra, hogy a lehető legjobb formában vágjunk neki az olimpiának – ez a csapat képes nyerni, de lehet nyolcadik is. Mindkettőre látok esélyt. Bízom abban is, hogy a fiúk harci kedve erősödik és előtérbe kerül.

– Egy csapatversenyen is számít, ha az egyénnek jó napja van? Illetve menet közben tudnak egymásra hatni?
– Nem szeretem ezt a megállapítást, bár tudom, hogy a vívásban gyakorta elhangzik. Én mindennek szeretem tudni az okát – annak is akartam tudni, hogy 2019-ben miért lettem egyéni világbajnok, s mindazt, amit megtudtam, a tokiói olimpián alkalmaztam. Aztán persze arra voltam kíváncsi, hogy ott miért kaptam ki a döntőben – szeretem, ha irányítani tudom a felkészülésemet, mégpedig úgy, hogy a páston csak akkor kaphassak ki, ha én hibáztam. Olyan persze van, hogy az ellenfelem jól vív, de ezeket a szituációkat is meg kell tudni oldani. Azért is koncentrálunk sokszor a csapatra valamivel erősebben, mert az jobban kontrollálható, ott jobban előre lehet jutni, ám ahhoz, hogy ez így legyen, rendbe kell tenni az egyéni teljesítményeket: jobban predesztinálható az eredmény, ha jól vívunk előtte. A srácoknak elmondtam, hogy az elmúlt hónapokban nem éreztem tudatosságot a felkészülésükben.

–  A koránál, a személyiségénél és az eredményeinél fogva is előrébb tart három társánál.
– Ezt nem az én dolgom megítélni, de az elmúlt két hónapban kicsit kihúztam magam a közös felkészülésből. Néha szeretek egyedül dolgozni, a srácok az Európa-bajnokságon érezték meg, hogy jól készültem – ők pedig nem annyira. Az eredményesség a vívásban nem annak a következménye, hogy az edzéseken az előírt mennyiséget mindenáron meg kell csinálni, kell a belső hangra is hallgatni, tervezésre is szükség van. Ezt el is mondtam a csapatnak.

–  A tekintetben is előnyben van, hogy járt már olimpián.
– Igen, ez látható előny, voltam már olimpián, tudom, milyen a falu, azt is, hogy végig ott a teher az ember vállán – a rajtig hátralévő napokban az is a feladatom lesz, hogy ebből a srácok minél többet letegyenek.

– Vagyis újra kapitányként lép fel a hajóra?      
– Tudok segíteni, érettebb, felkészültebb vívó vagyok, mint a társaim, de a demokráciában hiszek. Edzőmmel, Dancsházy-Nagy Tamással is partneri a kapcsolatom, ezért is működik jól – hiszek benne, hogy beszélni, akár vitázni is kell arról, ha valami jó vagy éppen rossz.

– Nehéz a csapatot vezényelni, hiszen ezzel például a saját felkészüléséből is időt vesz el?      
– Ez alapvetően magától jön, de az kétségtelen, hogy energiaigényes. Nemcsak a vívásra kell figyelni, hanem a csapat felkészülésére is. Ami persze nem baj, csak jól be kell osztani az időmet, és nem szabad, hogy az egyéni teljesítményem sérüljön.

–  Összefüggést vélek felfedezni a tudatossága és a tavaszi eredményei között.      
– A tavalyi világbajnokság előtt februárban jelentkezett a talpfájdalmamban, az idén év elején szűnt meg teljesen, onnantól kezdődött el a felfelé ívelő szakasz, attól kezdve tudtam élvezni a vívást.

– Száz nappal a rajt előtt azt mondta, az a célja, hogy minden egyes nap úgy vívjon, ahogyan Párizsban szeretne – eddig hogy áll e tekintetben?      
– Jól, s továbbra is tartom, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség határozza meg a felkészülésemet.

– Ugyan májusban megnyerte a párizsi világkupa-viadalt, ám azt megelőzően más színű érmek jöttek, és Bázelből is az ezüstöt hozta haza. Inkább fel sem teszem a kérdést…
– Négyévente elég megnyerni egy versenyt, és mindegy, mi történt előtte. Annak azért mindenképpen örülök, hogy a legtöbbször ott vagyok a legjobb négy között. Ha olimpiai bajnok leszek akár egyéniben, akár csapatban, elégedett leszek, de akkor is, ha érmet szerzek.

– Három éve már egyéni világbajnokként vágott neki Tokiónak, igaz, akkor egyedül, hiszen a csapat nem szerzett kvótát. A három évvel ezelőttihez képest mennyiben más a mostani Siklósi Gergely?      
– Sokat változtam – a személyiségem és a vívásom is érettebb lett. Tokióban csak egyéniben indultam, aztán elment két év arra, hogy feldolgozzam az ott történteket, az ezüstérmet, és persze ebben a két esztendőben arra is figyeltem, hogy megtartsam a helyemet a kiemeltek között, vagyis ott maradjak a világranglista legjobb tizenhat párbajtőrvívója között – csak 2024-ben kezdtem el konkrétan az olimpiára készülni. Annak nagyon örülök, hogy a lehető legjobb helyről, a rangsor első helyéről vághatok neki az egyéni viadalnak Párizsban. A felkészülésem sokkal tudatosabb, mint a három évvel ezelőtti, és sokkal „zárkózottabb”. Nagy előnyt jelent, hogy minden szempontból ismerem a körülményeket, s nem csak az olimpiaiakra gondolok, így azt is tudom, mi jelent pluszt nekem, s mi vesz el bármit is felkészülésemből.