Az „olasz” Puskás volt a téma a Falconieri-palotában

Matteo Marani, korábbi sportújságíró, az Olasz Professzionális Labdarúgó Liga elnöke vezette a népes közönség előtt rendezett eszmecserét.

„Puskás azon ritka magyarok közé tartozik, akinek nevét az olaszok a mai napig helyesen ejtik ki. Élő legendának számít, nem kizárólag sportteljesítményéért, hanem emberi nagyságáért is, szakmai minőséget és erkölcsi példaképet jelent” – nyilatkozta az MTI-nek Marani (aki szinte újrafelfedezte az olaszok és a világ számára a tragikus sorsú magyar-zsidó edzőt, Weisz Árpádot, amikor könyvet írt róla 2007-ben A scudettótól Auschwitzig címmel).

Matteo Marani kifejtette: Puskás Ferenc a jelenleg megszokott médiavilág nélkül vált népszerűvé egész Európában, „passzait, góljait, tetteit, megnyilvánulásait mindenki ismerte és mesélte Olaszországban, anélkül, hogy a televízióban vagy interneten látták volna”.

A Római Magyar Akadémián rendezett eseményen a sportújságíró Claudio Minoliti idén megjelent Puskás Ferenc – Két világ bajnoka című könyvét mutatták be. Claudio Minoliti az MTI-nek könyve újdonságának nevezte, hogy azzal a korábban kevéssé ismert, közel kétéves időszakkal is foglalkozik, amit Puskás Ferenc a magyarországi és spanyolországi karrierje között Olaszországban töltött, Milánóban, a ligúriai Bordigherában és egy Firenze közeli kistelepülésen.

A rendezvényt kísérő kerekasztal-beszélgetésen részt vett Carlos Tercero Castro, az római spanyol nagykövetség kulturális és tudományos attaséja, valamint Magyarország nagykövete, Kovács Ádám Zoltán, a labdarúgó Kovács Imre unokája. (Kovács Imre tagja volt az 1952-ben, Helsinkiben az olimpiai bajnok válogatottnak, az MTK csapatkapitánya és a világklasszis Bozsik József posztriválisa volt.)

Kovács Ádám Zoltán számos történetet osztott meg a közönséggel, többek között arra emlékeztetett, hogy a római Olimpiai Stadiont 1953 májusában az Olaszország-Magyarország mérkőzéssel nyitották újra. Az olaszok délutánra időzítették a mérkőzést abban bízva, hogy a meleg időjárás nem kedvez a magyaroknak, akik viszont 3-0-ra nyertek.

„Az Olimpiai Stadion múzeumában kiállított korabeli felvételek tévesen azt állították évtizedeken át, hogy az olaszok nyertek a magyarokkal szemben, de sikerült korrigálnunk, és most már a helyes eredmény szerepel a feliratokon” – mondta el a diplomata.

Szöllősi György, lapunk főszerkesztője, a Puskás-ügyek nagykövete díszvendégként vett részt az eseményen, és köszöntőjében méltatta az olasz kötetben olvasható új kutatási eredményeket és bejelentette, hogy a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nagy Béla-programja keretében jövőre magyarul is megjelenik Claudio Minoliti könyve. Az MTI-nek hangsúlyozta, Puskás alig húszévesen a Juventus csapatától kapott ajánlatot, amire olyan büszke volt, hogy az írógépen, magyarul írt ajánlatot aztán évtizedeken át a belső zsebében, magánál hordta.

Még a kommunista hatalomátvétel előtt, 1947-ben a Fiat-autógyár budapesti képviselete juttatta el neki a mesés ajánlatot: Puskás édesapja lehetett volna a Juve az edzője, és ő tetszés szerinti fizetést, lakást és autót kérhetett. Erre Puskás nemet mondott, maradt, mivel többek között a kitelepítéstől féltette sváb felmenőit – mondta el Szöllősi György.

Emlékeztetett, hogy a két világháború közötti időszakban a magyar edzők hatalmas szakmai tudásukkal járultak hozzá az olasz labdarúgás fejlődéséhez, és később a nagy magyar emigráns labdarúgók közül is többen Olaszországban kerestek menedéket, például Czibor Zoltán, aki az AS Romától kapott előszerződést, mígnem a FIFA eltiltása és a helyi kommunisták tiltakozása nyomán ő is Spanyolországba, az FC Barcelonához került.