Újraéledhet a nemi szűrővizsgálat

IMANÉ HELIF, LIN JÜ-TING, Caster Semenya, Lia Thomas, Laurel Hubbard – néhány olyan szereplő a nemzetközi sportvilágból, akiknek a versenyzése a különféle sportágak női kategóriáiban jogos riadalmat keltett a nők sportjának jövőjét illetően az elmúlt években. Nem csupán különböző sportágakról – például boksz, atlétika, úszás, súlyemelés – beszélünk, hanem különböző esetekről is, amelyekben az a közös, hogy a női kategóriákban induló versenyzők valamilyen nemükből adódó fizikai erőfölény birtokában voltak, amikor női versenytársaik ellen mérették meg magukat.

Az algériai Imané Helif és a tajvani Lin Jü-ting esete a párizsi olimpia női ­bokszversenyein mutatott rá, mennyire veszélyes lehet az ellenfelekre nézve, ha úgynevezett DSD-szindrómás (different sexual development), vagyis nemi fejlődési eltéréshez kötődő fizikai előnnyel élő versenyző kerül szembe a ringben biológiailag női ellenféllel. Mindkét ökölvívóról feltételezik, hogy esetükben DSD-állapot áll fenn, mert e fejlődési utak a fizikai nemi jellegzetességek atipikus fejlődésével járnak. Ez az állapot a külső és belső nemi szervek, nemi kromoszómák vagy nemi hormonok átlagtól való eltéréseivel jelentkezik, mint ahogy mindkét versenyzőnél X- és Y-kromoszómát is észleltek még az olimpiát megelőző – akkor még a Nemzetközi Ökölvívó-szövetség (IBA) által végzett – szűrővizsgálatok során. A DSD miatt egyes nők génállományában X- és Y-kromoszómák vannak jelen, aminek következtében magasabb a vér tesztoszteronszintje, az pedig alapvetően befolyásolja a fizikai erőt, izomtömeget – így a bokszban az ütőerőt is –, sőt, akár a szív méretét vagy a tüdőkapacitást is.

– Mekkora jelentőségű jogi szempontból az ENSZ különmegbízotti jelentése? – Rim al-Szalem ENSZ-szakértő jelentése konkrét jogalkotási vagy közvetlen határozathozatali kötelezettséget nem vált ki, de a döntéshozó személyek és szervezetek számára lényeges referenciaként és tárgyilagos tényfeltárásként meghatározó szakmai szerepet tölt be, irányt mutat, valamint alapul szolgálhat egy ENSZ-direktíva vagy akár közgyűlési határozat megfogalmazásához. Ebben az esetben és a szükséges jogi formában a tagállamok számára már kötelező erejű lehet. – Korábban volt rá példa – orosz és fehérorosz sportolók kizárása esetében –, hogy a NOB figyelembe vette az ENSZ jelentését, amikor a saját álláspontját megfogalmazta. Jelen esetben lehet-e erre számítani a biológiai nők sportjának és fair versenyhez való jogának védelmében? – A NOB az ENSZ közgyűlésében megfigyelő státusszal és tanácskozási joggal vesz részt, döntéseit, határozatait iránymutatásként figyelembe veszi, amelyek azonban kötelező érvénnyel nem terjednek ki rá. Az ENSZ 2024 szeptemberében kiadott, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos cselekvési tervében a sport a kultúra mellett egyenrangú félként kapott helyet, ezzel az ENSZ a sportot értékteremtő társadalmi eszközként ismerte el, köszönhetően a NOB érdekérvényesítő képességének és megfigyelői státuszának. A nemzetközi jog viszonyai alapesetben és normál működés mellett kölcsönösségre épülnek, ezért az ENSZ által kiadott szakértői értekezések, mint Rim al-Szalem jelentése is, annak tárgya és személyi hatálya miatt határozott véleményem szerint a NOB döntéshozóinak figyelmét is bizonyosan felkeltették, és lényeges referenciaként szolgálhatnak az olimpiai mozgalom jogalanyai számára megalkotandó javaslathoz. Ne feledjük azonban, hogy a NOB erősen védi autonóm és szuverén jogalkotását. Ezt jól példázza az a hosszú időszak, amelynek során külső nemzetközi jogvédő szervezetek kritizálták a NOB-ot az emberi jogok biztosításának hiánya miatt, végül számos egyeztetés és hosszú évek után, nagy nyomásra tavaly októberben megszületett az Olimpiai Charta azon módosítása, amely eredményeként az emberi jogok az olimpiai alapelvek normaszövegébe bekerültek.

Az atléta Caster Semenya, akinek a hiperandrogenizmusa szintén egyfajta DSD-eset, csak akkor indulhatott a női mezőnyben 400, 800 és 1500 méteren 2018 óta, ha gyógyszeresen csökkentette kiugróan magas tesztoszteronszintjét. Ezt éveken át vállalta is a kétszeres olimpiai bajnok dél-afrikai futó, majd amikor rosszullétekre hivatkozva nem folytatta tovább, nem indulhatott a nemzetközi szövetség (IAAF, majd World Athletics) által rendezett női versenyszámokban. Ügyével egészen az Emberi Jogok Európai Bíróságáig ment, mert diszkriminatívnak tartotta ezt az elbánást, s az idén augusztusban kedvező elbírálással befogadták a keresetét. Ám ebben az eljárásban nem az atlétikai szövetség volt az alperes, vagyis egyelőre még nem látni, hogy a kereset milyen következményekkel járhat a sportág női versenyszámaira nézve.

A Will Thomasként és biológiai férfiként születő, majd 2018-tól kezdve saját magát nőként, Lia Thomasként azonosító amerikai úszó az egyetemi bajnokság férfiszámaiban versenyzett, majd 2022-ben – nemátalakító műtét nélküli transzgenderként – nők közötti indulásával és győzelmeivel rengette meg a sportágat. A nők versenyének egyenlő feltételei érdekében felszólaló magyar egyetemista, korábbi úszó olimpikonunk, György Réka is kiállt az NCAA, az Amerikai Egyetemi Sportszövetség döntésével szemben, részese lett annak a felperesi pertársaságnak, amely az idén beperelte az NCAA-t a biológiai nők személyhez fűződő jogait sértő döntése miatt. Lia Thomas indulni akart a párizsi olimpián, ezt azonban a CAS, a nemzetközi Sportdöntőbíróság júniusi döntése megakadályozta, mivel Lia elvesztette a nemzetközi szövetség, a World Aquatics ellen indított pert, amely 2022-ben hozott határozatával megtiltotta a pubertást követően férfiként élő, majd nemet váltó versenyzőknek a női kategóriában való indulás lehetőségét. Az ügy nem ért véget, hiszen Lia – Caster Semenyához hasonlóan – az Európai Bírósághoz fordult, ott jelenleg még nincs döntés az ügyében.

– Mekkora jelentőségű sportorvosi szempontból az ENSZ különmegbízotti jelentése? – Nekem tetszik, hogy legyen külön kategória azoknak, akik interszex vagy transzgender, de mindenképpen eltérő, atipikus nemi fejlődésen mentek keresztül, tehát valahol a nagyjából ötvenféle nem egyikébe tartoznak. 1966-ban vezették be és az 1968-as téli játékokon alkalmazták először a szájnyálkahártya mintája alapján történő nemi alapú meghatározást, majd ez évtizedekig tartotta magát, míg a 2000-es sydney-i nyári és a 2002-es Salt Lake City-i téli játékokon kivezették elsősorban „megbélyegző” volta miatt. De én úgy érzem, hogy egy ilyen vizsgálat semmivel sem különbözik attól, mint amikor egy sportolónak a holléti meghatározással szinte mindig készen kell állnia a doppingvizsgálatra, egy tesztre vagy olyan mintaadásra, amely a biológiai útlevélhez történő széles spektrumú vizsgálatokat lehetővé teszi az ellenőrök számára. Bármilyen sejt alkalmas arra, hogy a kromoszómaállományt megnézzük, amely mindenképpen indikálja, hogy tipikus vagy atipikus esettel van-e dolgunk, persze az is előfordulhat, hogy további vizsgálatok is szükségesek. – Milyen fizikai előnyt jelent egy versenyzőnek, ha a pubertás során elindul a tesztoszterontermelés? – A tesztoszteron a férfi nemi hormon, amelynek legnagyobb része a herében termelődik, kisebb része a mellékvesében, és az úgynevezett anabolikus szteroidok csoportjába tartozik. Vagyis ha valakinél a pubertáskorban akár a rejtett herékből vagy a mellékvesékből valamilyen formában elindult a tesztoszterontermelés, még akkor is, ha esetleg külsőre az illető női nemi szervekkel is rendelkezik, az olyan fizikai fölényt biztosít a biológiai nőkkel szemben, akiknek jóval csekélyebb a tesztoszterontermelése, hogy az behozhatatlan versenyelőnyt jelent neki. Leginkább azért, mert a tesztoszteron óriási hatással van az izomtömeg és az izomerő növekedésére, – azt hiszem, nem kell magyarázni, milyen különbséget jelent két sportoló között, és nemcsak versenyszituációban, hanem a napi elvégzendő edzésmunka tekintetében is. A tesztoszterontermelés emellett persze számos más biológiai tényezőre is hatással van a csontozat növekedésétől a nagyobb tüdőkapacitáson át akár a nagyobb méretű szívet is ideértve. Egyes sportágak már elkezdték a belső szabályozást, van, ahol a tesztoszteronszint számít, van, ahol nem indulhat transznemű sportoló, de egyelőre sajnos nincs koherens és átfogó iránymutatás ebben a kérdésben. Ez annál is inkább sürgető, mert nem véletlen, hogy a tesztoszteron a WADA tiltólistáján szerepel, tehát doppingszer.

Laurel Hubbard esete azért emlékezetes, mert ő volt a 2021-es tokiói olimpián az ötkarikás játékok történetének első valóban transzgender indulója a női súlyemelők +87 kg-os súlycsoportjában, mivel az akkori NOB-szabályozás ezt lehetővé tette. Hazája nem csupán támogatta őt ebben, de – amúgy eredménytelenül záruló olimpiai szereplése évében – megválasztották az év női sportolójának Új-Zélandon.

A legnagyobb publicitást kapó eseteket említve úgy tűnik, fordulópontjához érkezett a női sport mint kategóriameghatározás, s a legutóbbi, párizsi olimpiai bokszbotrányhoz kötődő két eset – amelynek Hámori Luca révén mi, magyarok is kárvallottjai voltunk – megkongatta a vészharangot már az ENSZ megfelelő bizottságaiban is.

– Mekkora jelentőségű a társadalom és a női kategória védelme szempontjából az ENSZ különmegbízotti jelentése? – Nagyon fontos lépésnek tartom a jelentést, mert azzal, hogy az ENSZ végre egy másfajta perspektívát is mutatott a genderkérdésben, talán végre visszatérünk oda, amit én mindig is vallottam, hogy a társadalmi nemet, vagyis a gendert és a született, azaz biológiai nemet ketté kell választani, és amikor a nők sportjáról beszélünk, akkor csak az utóbbi számít. Ugyanakkor az is bölcs javaslatnak tűnik, hogy azok számára, akik másként azonosítják magukat, mint a biológiai nemük, nekik egy harmadik kategóriában lehetne versenyzési lehetőséget biztosítani. – Hogy látja, a NOB fontolóra veszi majd az ENSZ-jelentés ajánlásait? – Nagyon remélem, hogy a NOB bizalmat szavaz ennek a jelentésnek, és abba az irányba tesz majd lépéseket, vagy olyan ajánlásokat fogalmaz meg a nemzetközi sportági szövetségeknek, amivel megvédhetik a biológiai nőket a versenysporton belül. Mindenképpen meg kell óvnunk azokat az eredményeket, amelyeket a nők sportjának elismertségéért, egyenjogúságáért tettünk az elmúlt évtizedekben, és végre talán elindulunk egy ilyen irányba a sokszor félreértelmezett „befogadás” fogalma helyett.

A jordániai ENSZ-különmegbízott, Rim al-Szalem 24 oldalas jelentésében számos, a nők sportját érintő kérdésre kitért. A nemzetközi emberi jogi ügyvéd a nők és lányok elleni erőszakkal, annak okaival és következményeivel foglalkozó különmegbízotti jelentésében az erőszak különböző formáit, okait és következményeit vizsgálta a sportban. Azt is kifejtette, hogy ha a biológiai nem alapú kategóriákat egyes sportágakban szándékosan megsértik, ráadásul úgy, hogy a döntéshozók ezáltal a nőket fenyegető sérülés veszélyének növekedésével is tisztában vannak, akkor ezt jellemezhetjük a nők elleni erőszak egy formájának a sportvilágban. Így többek között a két párizsi olimpiai bokszesetet is név szerint említette olyan példaként, amelyben (biológiai) női bokszolóknak kellett két olyan vetélytárssal versenyezniük, akiknek női neme vitatott, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság mégis megtagadta esetükben a nemi szűrés elvégzését. A jelentés, amely több mint százféle nemzetközi beadványt és elemzést dolgozott fel, olyan tudományos kutatásokra is hivatkozott, amelyek azt állítják, hogy még „a kevésbé erős férfi is nagyobb teljesítményre képes, mint a legerősebb nő”. A tanulmány megállapítja, hogy ahol a férfiak és a nők nagyjából azonos erőnléti szinten állnak, a férfiak átlagos ütőerejét 162 százalékkal nagyobbnak mérték, mint a nőkét.

Al-Szalem 39 következtetésből és ajánlásból álló listája 90. bekezdésében például a következőképpen fogalmaz: „Biztosítani kell, hogy a szervezett sportban a női kategóriák kizárólag olyan személyek számára legyenek elérhetőek, akiknek a biológiai nemük nő. Azokban az esetekben, amikor a sportoló neme ismeretlen vagy bizonytalan, méltóságteljes, gyors, nem invazív és pontos nemi szűrési módszert (például szájnyálkahártyából tamponos módszerrel vett mintát) vagy – amennyiben kivételes okokból szükséges – genetikai vizsgálatot kell alkalmazni a sportoló nemének megerősítésére. A nem hivatásos sportterületek esetében az eredeti születési anyakönyvi kivonatok megfelelőek lehetnek az ellenőrzéshez.” A jelentéstevő szerint tartózkodni kellene attól, hogy bárkit invazív (behatásos) nemi szűrővizsgálatnak vessenek alá, vagy arra kényszerítsék e személyeket, hogy tesztoszteronszintjüket csökkentsék annak érdekében, hogy bármilyen kategóriában versenyezhessenek. Ezzel tehát a „tisztán biológiai női kategóriát” védené és egyben azoknak, akik valamilyen genetikai eltérés miatt a női kategóriába nem férnek be, azt ajánlja: „Biztosítani kell a sportolni kívánó valamennyi személy inkluzív részvételét nyitott kategóriák létrehozásával, akik nem a biológiai nemüknek megfelelő kategóriában kívánnak versenyezni, vagy a férfi kategóriát nyílttá kell átalakítani”.

A nemzetközi sportági szövetségek és a nemzeti irányító testületek által végrehajtott inkluzív szemlélet, valamint egyes országok nemzeti jogszabályai lehetővé teszik, hogy a nőként azonosított férfiak női sportági kategóriákban versenyezzenek. A női sportkategória vegyes nemű kategóriával való felváltása azt eredményezte Rim al-Szalem ENSZ-jelentése szerint, hogy egyre több női sportoló veszíti el a versenyben való részvétel esélyét, beleértve az éremszerzést is, amikor férfiakkal küzd meg. A jelentésben hivatkozott és felhasznált, 2024. március 30-ig gyűjtött információk szerint több mint 400 versenyen több mint 600 női sportoló több mint 890 érmet veszített el 29 különböző sportágban globálisan, felnőtt helyi, országos és nemzetközi versenyeken. (Forrás: https://www.shewon.org, ezen felül az ENSZ-jelentés a Női Felszabadítási Front, a Női Sport Nemzetközi Konzorciuma és Dianne Postnak a Lavender Patch nevében készített jogi beadványa adataira hivatkozik.)

A legfontosabb kérdés most az, hogy az ENSZ-jelentés miként csapódik le a nemzetközi sportvilág vezetőinél, különös tekintettel az olimpiai mozgalom irányítóira, akik eddig a nemzetközi sportági szövetségekre hárították a női kategória védelmének felelősségét, mondván, a sportági specifikumokat a szakmai vezetők ismerik igazán. Ugyanakkor a fenti jelentésből is kitűnik, hogy a párizsi olimpia bokszversenyeinek rendezését magához vonó NOB a fenti esetekben vélhetően nem a legbölcsebb módon járt el. Éppen ezért lehet érdekes, hogy mivel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság korábban nagy hangsúlyt fektetett az ENSZ különmegbízottjának az orosz és fehérorosz sportolókra vonatkozó, a 2024-es párizsi olimpiai játékokról való kizárásával kapcsolatos ajánlására, vajon a mostani Rim al-Szalem-féle jelentést mennyiben tekinti mértékadónak a női kategória jövőbeni védelme érdekében.

Elnöki rendeletben tiltaná meg Donald Trump, hogy a transzneműekre vonatkozó politika jegyében biológiai értelemben vett férfiak női sportversenyeken indulhassanak az Egyesült Államokban. A volt elnök és republikánus elnökjelölt erről néhány napja beszélt Georgia államban egy nők számára szervezett kampányrendezvényen. Trump olyan esetekre hivatkozott, amikor női sportolók sérülést szenvedtek egy náluk fizikailag erősebb transznemű versenyző miatt, és azt mondta, az ilyen sportolók tisztességtelen előnyhöz jutnak. „Ezt teljes mértékben megállítjuk. Az nem történhet meg, hogy férfiak vegyenek részt egy női mérkőzésen” – fogalmazott.