Magyar–ukrán parasport együttműködés körvonalazódik Kárpátalján – sajtóhír

A magyar delegáció Bacskai József ungvári főkonzul és dr. Papp Ferenc konzul, valamint Szerhij Timofejev ukrán ifjúsági és sportminiszter-helyettes kíséretében először a Juniszty Sportkomplexumba látogatott, ahol megtekintették Kárpátalja első adaptív sportágak fejlesztésével foglalkozó központját. Az egyesületet háborús veteránok és rokkantak hozták létre bajtársaik rehabilitációjának elősegítése érdekében, a szervezet 28 háborús veteránt fog össze. Kezdeményezésük fő célja a veteránok fizikai és pszichológiai rehabilitációja, valamint egy olyan támogató közeg megteremtése, ahol mindenki motivációra, barátságra és segítségre találhat. A csapat számos sportágat űz és aktívan részt vesz az országos versenyeken. Az év elején az egyesület egy saját kárpátaljai versenynaptárt is kidolgozott. A megmérettetésekre már sor került Ungváron és Beregszászon. 

Szabó Lászlóék ellátogattak az Invasport Kárpátaljai Megyei Fogyatékkal Élő Személyek Testnevelési és Sportközpontba is, amelynek irányítói elsődleges céljuknak tekintik, hogy minél több sérült embert be tudjanak vonni a sportba, ezáltal új célt, motivációt adva számukra az újrakezdésre. A látogatók részt vehettek a siket sportolók foci- és a rokkantak úszóedzésén.

A Magyar Paralimpiai Bizottság delegációját Miroszlav Bileckij, a megye kormányzója, két helyettese, a megyei oktatási, ifjúsági és sport, valamint a megyei veteránügyi főosztály vezetője fogadta. Az ismerkedést követően a felek tapasztalatot cseréltek az adaptív és paralimpiai sport rendszerszintű működéséről, különös hangsúlyt fektetve a sporton keresztül megvalósuló rehabilitációra, elsősorban a katonai szolgálatot teljesítők és a fogyatékossággal élő személyek esetében. A felek áttekintették a Kárpátalja megyei rehabilitációs központok és a magyarországi szakosított sport- és rehabilitációs intézmények közötti együttműködés lehetőségeit, azzal a céllal, hogy korszerű fizikai és pszichológiai rehabilitációs módszereket vezessenek be.

A tárgyalás során szó esett a közös képzési programok, edzőtáborok, szakmai képzések és szakértői gyakorlatok jövőbeni megvalósításáról edzők, rehabilitációs szakemberek és az adaptív sport területén dolgozó szakértők számára, magyar szakemberek bevonásával. A megbeszélés zárásaként a résztvevők megvitatták a közös ukrán–magyar projektek megvalósításának lehetőségeit az adaptív sport területén nemzetközi programok és támogatási alapok keretében.

Szabó László ungvári útja végén összefoglalva első tapasztalatait többek között lapunknak elmondta, készen áll arra, hogy minden tudásukat, amit a paralimpiai mozgalomban összegyűjtöttek, azt megosszák az ukrajnaiakkal.

„Sok európai és más országban jártam már parasport együttműködéseket tárgyalni, de azért Ukrajnába, Kárpátaljára eljönni, különleges, kicsit lelkileg is megterhelő helyzet – idézte a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökét a Kárpáti Igaz Szó. – Hiszitt nemcsak arról van szó, hogy találunk a parasportban együttműködési lehetőségeket, hanem látjuk a háború következményeit is. Ez kicsit átformálja, hogy az együttműködésnek mi a célja, az üzenete. Három dologról megbizonyosodhattam: hogy a sport mindig képes túllépni a politikai és a kulturális különbségeken. Olyan kapcsot tud képezni, mely magasabb moralitású, magasabb minőségű emberi kapcsolatokat tud kiépíteni. A másik, hogy a háborúban sérült katonák visszaintegrálásához a társadalomba, a sport egy nagyszerű eszköz lehet. Ezt Magyarországon, hála Istennek, nem tudjuk és nem is szeretnénk megtapasztalni, hogy így van, nagyon remélem, hogy erre soha nem kerül sor. De érteni, hogy egy háborúban álló országban ez hogyan működik, fontos tapasztalat Magyarországon is. Például annak érdekében, hogy a magyar emberek megértsék, hogy mi ilyen helyzetbe soha nem kerülhetünk. A harmadik, hogy az ukrán parasport a háború előtt is erős volt, de a veteránoknak a visszaintegrálása a sporton keresztül még erősebbé fogja tenni. Nem csupán arról van szó, hogy mi átadhatjuk a tapasztalatainkat az ukránoknak, hanem mi is fogunk tudni tőlük tanulni. Ezért nekem, a parasport érdekeit távlatosan tekintve, fontos, hogy ezeket a kapcsolatokat megépítsem. Ha egyszer majd vége lesz a háborúnak, akkor ezeket a sportbeli tapasztalatokat fogjuk tudni hasznosítani Magyarországon is. A kormányzóval, a sportminisztérium helyettesével, helyi sportvezetőkkel találkoztam – ez három különböző metszet, látásmód, de mindenhol elmondtam, hogy minden komoly együttműködés kis lépésekkel indul. Most találtunk néhány olyan lehetőséget – akár közös versenyzés, eszközben vagy sportdiplomáciában való segítségnyújtás, ami pici kapukat nyit. Dolgozni fogok azon, hogy ezek a kiskapuk kinyíljanak és hátha ezek a kiskapuk lehetőséget nyitnak arra, hogy nagyobbakon is átmenjünk.”

A kárpátaljai körút Beregszászon folytatódott, ahol a küldöttség találkozott a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem vezetőségével, illetve a KMKSZ képviselőivel.

„A Magyar Paralimpiai Bizottság számára nemcsak az anyaországi sportolni vágyó fiatalok, és különösen a fogyatékkal élő fiatalok fontosak, hanem azok is, akik a külhonban élnek. Eddig Erdéllyel, Délvidékkel és Felvidékkel alakítottunk ki kapcsolatokat, s ezt ma Kárpátalján is elkezdtük. Meg kell találnunk azokat az együttműködési lehetőségeket, amiken keresztül az itteni fogyatékos fiatalok számára biztosíthatjuk a sportolási lehetőségeket. Ennek a centruma nem lehet más, mint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem, az itt lévő sportlétesítmény, illetve az a közösségi szellemi tudás, ami itt a magyar közösségben összpontosul. Tehát azért érkeztem, hogy kitaláljuk, hogyan, miképpen tud az egyetem a fogyatékos, sportolni vágyó fiataloknak is a központja lenni. Ahogy láttam, az itt lévő tantermek, közösségi helyiségek, a sportterem maximálisan megfelel ahhoz, hogy a fogyatékos fiatalok számára is utat nyissunk” – mondta Szabó László.

A Magyar Paralimpiai Bizottság delegációja pénteken Ivano-Frankivszkban is folytatja szakmai programját.