Minden, amit tudni akarsz a szerről – interjú Kárai Péter doppingszakértővel

– Egyik tanulmányában azt írja, a doppingellenőrzés jóval a csalók mögött „kullog”, így a küzdelem voltaképpen szélmalomharc. Nem lenne célszerűbb azt mondani, szedjen mindenki, amit csak akar, de vállalja a kockázatát, hogy nem készíthet szelfit az unokájával?
– Ennyi erővel adóhatósági ellenőrzésre sincs szükség, mert úgyis mindenki ügyeskedik. Vagy mostantól ne tegyünk ki traffipaxot az út mellé, hiszen az autósok úgyis túllépik a sebességhatárt? Az orvostudomány egyértelműen bizonyította, hogy a doppinghasználatnak jelentős egészségkárosító hatása van, ennek figyelmen kívül hagyása semmiképpen sem lehet követendő.

– Azért sokan rizikóznak…
– A legtöbb sportoló és edző nincs tisztában a doppingolás következményeivel, vagy ha tudja is, nem érzi a bőrén a veszélyt, mert a mellékhatások és a súlyos tünetek nem azonnal, hanem tíz, tizenöt vagy húsz évvel később jelentkeznek.

– Elkerülhetetlenül?
˜– A szteroidról régóta tudvalévő, hogy károsítja a szívet, hegesedést okoz, amely a hirtelen szívhalálért éppúgy felelős lehet, mint mondjuk egy életmentő szívátültetés okáért. De minden szernek megvan az árnyoldala. Ha valaki mesterségesen visz be tesztoszteront a szervezetébe, a hormon nem termelődik tovább természetes úton, így a heréje idővel elsorvadhat, végül örökre működésképtelenné válhat. Vagy ott a növekedési hormon, amelynek szedése nemcsak izmot növel és testzsírt csökkent, de más egyéb károkozás mellett az inzulintermelő hasnyálmirigy működésére is hatással van, ami, ismerve a hasnyálmirigyrák csekély túlélési esélyét, értelmetlen kockázatvállalás.

– És amelyekről ennyit sem tudni?
– Azt szoktam mondani, aki doppingol, az akaratán kívül emberkísérletben vesz részt. Egyszerűen azért, mert a legtöbb szernél nem lehet előre modellezni, hogy hatására milyen változások következnek be az egyébként egyensúlyi állapotban lévő szervezetben. Vegyük az elmúlt évtizedben nagy népszerűségre szert tevő készítményt, a szelektív androgénreceptor-modulátort, azaz a SARM-ot. Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője – akitől nagyon sokat tanultam, és büszke vagyok rá, hogy írtunk már közösen tudományos cikket – találóan úgy fogalmazott, a SARM lett az új szteroid. Miért? Mert az anabolikus szteroidokhoz hasonlóan ez is az androgén receptorokra hat, csak jóval cizelláltabban, miközben nem növeli a vérnyomást, nem károsítja a májat, nem okoz aknékat. Éppen csak azt nem tudjuk, milyen mellékhatásokat idéz majd elő.

– Képes felváltani, netán kiszorítani a jól bevált módszereket?
– A SARM népszerű, de azért nem mindenre használható. A növekedési hormon és főleg a vérsűrítés különböző válfajai, mint az EPO vagy a vértranszfúziós eljárás azonban továbbra is töretlen népszerűségnek örvend. A vérdopping idestova harminc éve tartó vezető szerepe annak tudható be, hogy az állóképességet és a gyorsaságot egyaránt fejleszti – aligha véletlen, hogy az egykori országúti kerékpározó (de doppinggal kétszer is lebukó) Tyler Hamilton valóságos ódát írt a szerhez az önéletrajzi könyvében, EPO-mézeshetekről és a fizikai határok szent helyének kitolódásáról szónokolva. Ezeket az anyagokat a doppingvizsgálat általános vizeletanalízise nem is tudja kimutatni, csak a célzott teszt, az viszont drága.

– Mik a legújabb trendek?
– Az úgynevezett dizájnerszerek. Tudni kell, hogy a vizsgálatok során nem a doppingszert, hanem annak bomlástermékét, más néven metabolitját mutatják ki, amelynek állandó kémiai képlete van. Na, a dizájnernerdopping ebbe a metabolitképletbe nyúl bele. Csak egy kicsit, egy összetevőn módosítva, ám ez bőven elég ahhoz, hogy a labor ne tudja analizálni, hiszen nem is tudja, mit kellene kimutatnia. Garantáltan lebukásmentes készítmény, ennek megfelelően nehezen beszerezhető és az ára is magas.

– Tényleg örök szélmalomharc!
– Pedig lehetne fogást találni a doppingolókon, éppen csak ki kellene terjeszteni a biológiai útlevél intézményét az összes sportágra. Ennek a programnak az a fő alapelve, hogy olyan kiválasztott változó adatokat követ nyomon az egyes sportolóknál, amelyek doppingolásról árulkodnak. Van egy hematológiai része, amely a vérdopping nyomait mutatja ki, és van egy szteroidmodulja, amely a nem az emberi test termelte anabolikus hatóanyagok használatára figyelmeztet. A biológiai útlevelet nem lehet becsapni, mert különböző paraméterek egymáshoz viszonyított értékeit figyeli bizonyos biológiai törvényszerűségek alapján, s ha ezek a paraméterek jelentősen változnak, doppinggyanú vetődik fel, amelyet már célzott teszttel lehet ellenőrizni. Sokan nem tudják, de a biológiai útlevél alapján doppingszer kimutatása nélkül is el lehet tiltani a vétkest – így akadt fenn a német gyorskorcsolyázó Claudia Pechstein.

– Akkor miért nem terjesztik ki a biológiai útlevelet valamennyi sportágra?
– Leginkább a nemzetközi szövetségektől függ, hogy mennyire veszik komolyan a doppingellenes harcot. Hiszem, hogy sok múlik a szándékon és a felvilágosításon. De leginkább a szándékon…

– Akad azért előremutató sportági példa?
– Hogyne – az, amit a Nemzetközi Atlétikai Szövetség 2017 tavaszán már meglépett. Akkor jött létre a szövetség saját, Athletics Integrity Unit (AIU) nevű ellenőrző szervezete, független irányító testülettel, önálló ellenőrző egységgel és 24 tagú személyzettel. Nagyon részletes holléti nyilvántartást vezet, szinte nagyítóval figyeli a mulasztásokat – a világbajnok amerikai sprinter Christian Coleman másfél éves eltiltást kapott azért, mert többször egyáltalán nem, egy ízben pedig hiányosan töltötte ki ezt az alapvetően az ellenőrizhetőséget segítő dokumentumot. De van saját nyomozócsapata is, amely az alapítástól számított első négy évben több mint háromszáz esetben intézkedett. Mindezt évi nyolcmillió dolláros induló költségvetéssel... Itthon – kicsiben – a Magyar Kajak-kenu Szövetség doppingellenes tevékenysége nevezhető úttörőnek.

– A pandémia mennyiben nehezítette meg az ellenőrzéseket?
– Jelentősen. Mindenhol csökkent a mintavételek száma, de ez nem csoda, hiszen az elmúlt két évben az utazási lehetőségek is szűkültek, és versenyből is kevesebbet rendeztek. Mindenesetre beszédes adat, hogy amíg 2019-ben 278 047 doppingtesztet végeztek el világszerte, 2020-ban csupán 149 758-at.

– Hozott valami újdonságot doppingvizsgálati szempontból a pekingi téli olimpia?
– Talán csak annyit, hogy a már ismert, de azért még viszonylag új módszernek számító „szárítottvércsepp-eljárást” egyre gyakorlottabban használják az ellenőrök. Lényegesen egyszerűbb lett a mintavétel, hiszen nem kell megszúrni a sportolók vénáját, egyetlen vércsepp elegendő a teszt elvégzéséhez.

– Mit gondol a tizenöt éves orosz műkorcsolyázó, Kamila Valijeva doppingesetéről?
– Szerintem Valijevát végül el fogják tiltani, és ezen nem változtat, legfeljebb a büntetés mértékén enyhít majd a tény, hogy életkora miatt a 2021-es WADA-kódex alapján védett személynek minősül. Hogy miért indulhatott el a pozitív eredmény ellenére a női versenyben? Mert a döntéshozó nemzetközi Sportdöntőbíróság abból indult ki, hogy egy esetleges jogorvoslat esetén, amire Valijevának az idő rövidsége miatt még alkalma sem nyílt, a versenyző helyrehozhatatlan hátrányba kerülne. A kialakult helyzet persze aligha a tizenöt éves műkorcsolyázó hibája, azt gondolom, a problémát a laboreredmények késői megérkezése okozta. Egyébként az a trimetazidin nevű szer, amellyel megbukott, alapvetően szívgyógyszer, de mivel javítja az oxigénellátást, teljesítményfokozóként is használható – éppen olyan rövid távon tud hatékonyan működni, mint amilyen egy műkorcsolyaprogram.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. február 19-i lapszámában jelent meg.)