Népsort: Csik Ferenc tudta, mit, miért és hogyan

Tragikusan végződő élete családi gyásszal kezdődött: az 1913. december 12-én Kaposváron született Ferkó édesapja, a jegyző Lengvári Ferenc az első világháborúban Szerbiában életét vesztette. Végül a majd' tízéves gyermeket nagybátyja, az orosz fogságból hazatérő dr. Csik László, a MÁV főorvosa fogadta örökbe, 1923. május 5-től viselte a Csik nevet. A három Lengvári fiú nevelését némileg megkönnyítette, hogy a mama – mint hadiözvegy 1924-ben – dohányboltot nyithatott Keszthelyen.

Csik Ferenc all round sportember volt. A Keszthelyi Törekvésben úszott, emellett teniszezett és vitorlázott, télen a Balatonon korcsolyázott és jégvitorlázott, de síelni is tudott. Alig múlt 18 éves, amikor a Sipos Márton-emlékversenyen elért eredményeiről beszámolt a Keszthelyi Hírlap. Ám rögös út vezetett a sikerekig: az első, 1897. évi Balaton-átúszás győztese, Ejury Lajos amikor meglátta a 15 éves Csik Ferkót úszni, ezt mondta: „Ebből a gyerekből sohasem lesz úszóbajnok!”Nem elsősorban a technikájával volt gond, az állóképessége hiányzott. Akaraterőben viszont a többiek fölé nőtt, nem egy alkalommal gumiszalaggal kötözte össze a lábait, hogy a kartempója erősödjön.

Csik Ferenc 1931 és 1937 között a budapesti orvosegyetemre járt, 1931-ben igazolt a BEAC-ba, ahol 1939-ig versenyzett. Előbb dr. Bárány István volt az edzője, ám egy év múlva már Vértesy József készítette fel. Amikor 1932-ben hallotta a Los Angeles-i olimpia híreit, úgy vélte, hogy „a legközelebbi olimpiára valahogy el kellene menni” .

Ugorjunk egy nagyot! Csik Ferenc nyerte meg a berlini (1936) olimpián a 100 méteres gyorsúszást. A magyar sporttörténet egyik legnagyobb meglepetését szerezte – még akkor is, ha úgy érkezett a játékokra, hogy ha nem is a győzelemre, de a dobogóra esélyesnek tartották.

Az első figyelemre méltó sikere az 1932-es torinói főiskolai világbajnokságon elért második helyezése volt sprinttávon, nem sokkal később egy percen belül teljesítette. Magdeburgban már kétszeres Eb-győztes lett, a klasszikus számban és a 4x200 méteres váltó tagjaként. A váltóban Maróthy Andrással, Gróf Ödönnel és Lengyel Árpáddal úszott. Ugyancsak 1934-ben megnyerte a párizsi Grand Prix 100 méteres gyors­úszószámát – ebben az esztendőben egyébként 55 versenyen állt rajtkőre, 39 alkalommal a klasszikus 100 méteren. A rá következő év is sikeres volt: a budapesti főiskolai vb-n három első helyet szerzett, 100 méteren, a 4x100-as gyors- és a 3x100-as vegyes váltóban. Az FTC augusztus 20-i rendezvényén 57.8 másodperccel Európa-rekordot úszott, akárcsak a várpalotai strand avatásán az Abay-Nemes Oszkár, Gróf, Lengyel, Csik összeállítású 4x200-as gyorsváltóval. Az olimpia évében május 2-án a Nemzeti Sportuszoda 33 méteres medencéjében kerek 57 másodpercre úszta a 100 gyorsot.

Már jóval a versenyek előtt kiutazott a német fővárosba, hogy tanulmányozza japán ellenfelei felkészülését. Arra a következtetésre jutott, hogy növelnie kell edzései intenzitását. Talán ennek is következménye, hogy megsérült a karja. Bárány István szövetségi kapitány ekképpen foglalta össze a kinti időszakot: „A berlini tréningek alatt Arai és Yusa több ízben úsztak 57 másodpercen belül. Taguchi pedig egészen közel járt ehhez az eredményhez. Csiket is elfogta a rekordláz, és amikor Fischer megjavította az Európa-rekordot, ő is rekordkísérletet jelentett be. Szerencsére Csik rekordkísérlete nem sikerült, 57 mp-et ért el. Ettől kezdve kissé csalódottan, de annál nagyobb szorgalommal dolgozott.”

Az úszó magát az ezüstérem elérésére tartotta képesnek. Sem edzője, Vértesy József, sem az 1928-as amszterdami játékok 100 méter gyorson ezüstérmes, Berlinben szövetségi kapitány Bárány István nem számított Csik győzelmére. Legfeljebb a dobogós helyezésben reménykedtek, mondván, talán az egyik japánt megelőzheti. Nemcsak Japánból érkeztek nagy ellenfelek, az Európa-csúcstartó német Helmuth Fischer, s néhány amerikai sprinter (Peter Fick, Arthur Lindgren, Arthur Highland) is vízbe ugrott, a világrekordot Fick tartotta 56.4-es idővel. Itthon úgy vélték az Európa-bajnok Ferkó nagy valószínűség szerint döntőbe jut, ahol nagy küzdelmet folytat a némettel s a két gyengébb amerikaival – no, nem a dobogóért, hanem az ötödik helyért...

A szám versenyében 45-en ugrottak vízbe, a hét előfutam és a két középfutam után alakult ki a finálé. Csik az előfutamban Fick, a középfutamban a japán Tagucsi mögött másodikként csapott célba, a döntőben a hetes pályát kapta. A fordulónál Jusza vezetett, 65 méternél biztosnak tűnt, hogy ő nyer, de 75-nél Csik hajrázni kezdett, s Hajós Alfréd, Halmay Zoltán után harmadik magyar úszóként nyert olimpiát.

Az ugyancsak Berlinben aranyérmes – mi több, Csikkel egy napon versenyző – magasugró, Csák Ibolya utólag felidézte, hogy Ferkó sikere mekkora erőt adott neki. S rögtön vegyük hozzá a szintén augusztus 9-én a dobogó tetejére álló, a korondi születésű légsúlyú birkózót, Lőrincz Mártont. A Nemzeti Sport címlapján ez állt 1936. augusztus 10-én: „Csik – Csák és Lőrincz, 3 olimpiai győzelem.”Felidézhetjük a népszerű riporter, Pluhár István hangját is, amint a medencében úszó honfitárást biztatja: „Gyere, Ferkó, gyere...!”Az is egyfajta kuriózum, hogy a BEAC-ban sportoló Csik sikerét az 1920 és 1927 között a szintén az egyetemi egyesületben futballozó Pluhár István közvetítette.

Arról már esett szó, hogy nemigen bíztak Ferkó aranyérmében. Egy kivétellel, a nevelőapa, Csik László 1936 augusztusában a Balatoni Kurír munkatársának ezt mondta: „Lelki felkészültség kell ehhez elsősorban, a szellem, és nem a fizikum harca dönti el a küzdelmet. Hiába minden testkultusz, minden tréning, ha lelkileg nincs valaki kellően felkészülve. Én ismertem a fiamat, hiszen én neveltem a versenyre, én idomítottam lelkivilágát, és én biztosan tudtam is, hogy győzni fog.”

Az olimpiai bajnok az aranyéremért folytatott küzdelmet követően mintegy két hónappal a Magyar Cserkész című újságban leírta miben látja sikere titkát: „Kitartás, következetesség, kötelességtudás, fegyelmezettség, aszkéta életmód, a legszigorúbb tartózkodás mindennemű kilengéstől, szűzi életmód, alkohol- és nikotintilalom, tehát a legerkölcsösebb élet, mind-mind kellék, mely nélkül nincs nagy eredmény. És éppen ebben rejlik a versenysportok óriási nevelőhatása, mert a fiatalságot észszerű életmódhoz és igazi keresztényi férfiúi erényekhez szoktatja.”

Csik még két évig versenyzett, 1937-ben a párizsi főiskolai vb-n 100 gyorson, 200 mellen, a 4x100-as gyors- és vegyes váltóban is nyert, 1938-ban ismét győzött 100-on a párizsi GP-n, ebben az évben kinevezték szövetségi kapitánynak, s orvosi oklevelet szerzett. Belgyógyász szakvizsgát tett, Pluhárral szerkesztették a Képes Sportot.

A soproni kórházból katonaorvosként 1945. március 29-én beteghez ment injekciót adni, amikor a páciens házát légi támadás érte, amelynek következtében vesztette.

Érdemes a 102 éves korában 2016-ban elhunyt szintén berlini olimpiai bajnok vízilabdázó, Tarics Sándor szavait idézni, amelyeket az úszó lánya, Csik Katalin az Édesapám emléke, 100 éves lenne Csik Ferenc című könyv szerzője felkérésére küldött: „Így emlékezünk Csik Ferencre: kitartó, éveken át a felkészülés az olimpiászra, hosszú órák a medencében, Vértesy József – az 1932-es olimpiai bajnok vízipólójátékos a trénere – a víz alatt úszva figyelte, és azután a szárazon javította Csik Ferenc tempóját. A sportszerűen élő és gondolkodó Ferkó – orvostanhallgató – a szerény, udvarias úszóbajnok, akit mindenki szeretett, mindannyiunk mintaképe volt, és az is marad örökre a jövendő generációk fiataljai részére.”