„Szerteszét gyöngeség” – a Fradi játéka eddig kevés az európai főtáblán

„Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.” Wass Albert szavai – melyeket egyébként a Fradi egyik szurkolói oldala is mottóként használ –, főképp a második része tökéletesen ráillik a Ferencváros nemzetközi porondon mutatott játékára.

A Fradi eleve nem a legjobb előjelekkel várhatta a Tottenham elleni, csütörtöki El-csatát, azok után, hogy a legutóbbi öt európai kupameccsén nyeretlen volt, kétszer ki is kapott (a Midtjyllandtól és legutóbb az Anderlechttől, míg a Borac Banja Lukával kétszer is ikszelt, a Midtjyllanddal pedig egyszer) és az öt mérkőzésen csak három gólt szerzett.

Ezeken a találkozókon a sok egyéni hiba mellett az jelentette a fő problémát, hogy sem a csapatjáték nem működött igazán, sem kiugró egyéni teljesítményeket, villanásokat nem láthattunk, melyek az előző években rendre eredményeztek győzelmet vagy éppen bravúros pontszerzést a gárdának az európai kupák főtábláján is. Tavaly a Csukaricskit verte meg kétszer is az FTC, a Genk és a Fiorentina otthonából pedig egy-egy ponttal távozott, míg a megelőző évben a Monaco ellen szerzett négy pontot is. Az FTC elnöke, Kubatov Gábor nemrég egy szurkolói ankéton borzalmasnak nevezte a csapat játékát, és ha az említett öt meccsre gondolunk, azt mondhatjuk, valóban nem sok jó pillanata volt a magyar bajnoknak.

A Tottenham elleni mérkőzés elején azonban úgy tűnt, van esély a változásra. Adama Traorénak volt az elején két megugrása, de mindkettőt lassabban oldotta meg annál, mint amire ő képes, és végül csak a második elfutásából lett lövés, ám azt is védte a kapus. A 16. percben Varga Barnabás Eldar Civic beadásából a kapuba is tudott fejelni, azonban les miatt érvénytelenítették (ő talán nem volt lesen, Traoré viszont igen, viszont nem a kapus előtt állt, mégis úgy ítélhették meg a VAR-szobában, hogy zavarta Guglielmo Vicario kapust). Ezzel pedig a Fradi tulajdonképpen el is lőtte minden puskaporát az első félidőben. A folytatásban a Tottenham egy hazai védelmi hibából gólt szerzett, ami meghatározta a folytatást is.

Persze elintézhetnénk a meccset annyival, hogy attól a Tottenhamtől, amely az angol bajnokságban néhány napja simán győzött a Manchester United vendégeként is, nem szégyen kikapni, csakhogy abból a kezdőből a Ferencváros ellen csupán négyen voltak ott a kezdésnél a pályán. Ráadásul a Transfermarkt becslése alapján a Tottenham öt legértékesebb játékosából, a James Maddison (70 millió), Cristian Romero (65 millió euró), Dejan Kulusevski (55 millió), Micky van de Ven (55 millió) és Brennan Johnson (48 millió) alkotta sorból csak Romero kezdett. Eközben a 19 esztendős Will Lankshear most kapott első alkalommal lehetőséget az angolok felnőttcsapatában. Összesen négy húsz év alatti játékos kezdett a Spursben, a legifjabb a 17 éves Mikey Moore volt, és a vendégek szakvezetője, Ange Postecoglou is arról beszélt a meccs urán, örül, hogy lehetőséget tudott adni a rutintalan fiataljaiknak, mert szükségük van tapasztalatszerzésre a fejődéshez.

Jó lenne azt mondani, hogy a mérkőzés bebizonyította, a magyar bajnokot ennyire azért nem lehet lebecsülni, főleg nem Budapesten, ám az az igazság, hogy a Tottenham végig kézben tartotta a találkozót, a második félidőben is megvoltak a helyzetei (kapufákig is eljutott), amikből egyet gólra is váltott, míg a Fradi, ha indított is néhány ígéretes támadást, a végén az utolsó passzokba legtöbbször hiba csúszott, nem működött a csapatjáték. A legvégén aztán csak jött egy jó beadás Cristian Ramíreztől, amit Varga Barnabás gólra váltott, de ez kevés. Pont az ilyen hatékony páros kapcsolatokból látunk ebben az idényben jóval kevesebbet az előző évekhez képest, pedig például tavaly Mohamed Abu Fani és Varga, vagy Traoré és Varga között ez működött. Az Európa-ligában nem lehet arra várni, hogy majd jön Matheus Saldanha és egymaga megoldja, mint az NB I-ben a Puskás Akadémia elleni mérkőzést. No meg arra lenne még szükség az eredményességhez, hogy hátul, ha az egyik játékos hibázik, mint Raul Gustavo vagy Ibrahim Cissé az első, illetve Cristian Ramírez a második gólnál, akkor érkezzen a társ, aki javítani tud.

Pascal Jansen, az FTC vezetőedzője arról beszélt a meccs után, hogy az előrelépéshez a csapatteljesítmény egészén kell javítani, csakhogy ehhez egy összetartó, egymásért is küzdő, valódi csapatra is szükség lenne. Jó képet fest a mostani Ferencvárosról a lefújás pillanata, amikor a meccs végén egy kisebb, segítőkből és orvosokból álló csapat vette körbe a súlyos sérülést szenvedett Raul Gustavót, akit az oldalvonal mellett ápoltak, de a csapattársak nagy része felé sem fordult, csak a honfitárs Matheus Saldanha ment aztán oda érdeklődni a hogyléte felől. Ilyesmi a magyar válogatottnál elképzelhetetlen lenne…

„Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.” A Fradi címerében, a három E betűben is szereplő erő most hiányzik a játékból az európai kupamérkőzéseken, és a folytatásban sem lesznek sokkal könnyebb ellenfelek...

EURÓPA-LIGA, ALAPSZAKASZ
2. FORDULÓ
FERENCVÁROS–TOTTENHAM HOTSPUR (angol) 1–2 (0–1) 
Budapest, Groupama Aréna, 20 795 néző. Vezette: Igor Pajac (Ivan Mihalj, Vedran Durak) – horvátok
FERENCVÁROS: Dibusz – Gartenmann (Makreckis, 77.), I. Cissé, Raul Gustavo, Ramírez – Abu Fani (Pesics, 84.), Maiga –  A. Traoré (Kady, 77.), Saldanha (Zachariassen, 60.), Civic (Ben Romdan, 60.) – Varga B. Vezetőedző: Pascal Jansen 
TOTTENHAM: Vicario – Pedro Porro, C. Romero, A. Gray, B. Davies – P. Sarr (Solanke, 81.), Bissouma, Bergvall (Kulusevski, 65.) – M. Moore, Lanksheare (Maddison, 66.), Werner (B. Johnson, 65.). Vezetőedző: Ange Postecoglou
Gólszerző: Varga B. (90.), ill. P. Sarr (23.), B. Johnson (86.)