F1: A sport életet és célt adott nekem, de össze is tört – Hamilton

Hamilton őszintén beszélt az F1-ről, a vallásról és az életviteléről is (Fotó: AFP)

Lewis Hamilton története kívülről tündérmesének tűnhet, hiszen szegény családból verekedte fel magát az autósport elitjébe, miközben olyan életet élhet, amilyenről álmodni sem mert. A színfalak mögött azonban ennél jóval több búvik meg: állandó teljesítménykényszer, nem múló kételyek és a folyamatos törekvés a tökéletességre.

A Formula–1 első színes bőrű versenyzője csupán 13 éves volt, amikor a szebb napokat is megélt wokingi gárda felkarolta és finanszírozni kezdte a versenyzését, az együttműködés pedig a 2007-ben egy McLaren-ülésben teljesedett ki. Bár úgy tűnhet, kikövezett út vezetett a brit számára a „száguldó cirkuszig”, mégsem volt garantálva a siker, a bukás pedig mindennap valós lehetőség volt.

„Szerződésem volt a McLarennel, de minden egyes nap ott volt az aggodalom, talán elveszítem” – mondta Hamilton Tom Clarksonnak az F1 első hivatalos podcastadásának keretein belül készített mélyinterjúban.

„Én és apa, de legfőképpen apa, nap mint nap hosszú órákat töltött el azzal, hogy a McLarennel kommunikált, hogy biztos legyen, mindent úgy teszünk, ahogyan azt a vezetőség akarja, és esetleg nem-e tudunk még ennél többet is tenni. Egyszerűen feddhetetlennek kellett lennünk” – magyarázta, majd a bőrszínére is kitért.

„Mi voltunk az egyetlen fekete család a sportban. Nem volt egyszerű az utunk. Szóval nagyon szerencsések vagyunk, hogy felkaroltak minket, hiszen nélkülük nem juthattunk volna el az F1-be, mert nem tudtunk volna elegendő pénzt teremteni hozzá. Viszont ettől még a magunk urai maradtunk, minden egyes hétvégén oda kellett tennünk magunkat"

„Biztosnak kellett lennünk abban, hogy bárkivel is kerülünk kapcsolatba – legyen az szponzor vagy bárki a csapatból –, az a személy azt mondja a nagyfőnöknek, hogy »hű, azok a srácok nagyon benne vannak, ők a legjobbak, és még annyira kedvesek is«, egyszerűen biztosítanunk kellett, hogy minden egyes követ megmozgattunk, szóval amikor eljön az a bizonyos nap, akkor ne legyen kétségük afelől, hogy kit ültessenek be az autóba.”

Az egyéni összetett második helyezettje a „száguldó cirkusz” előtti idők után, a sportágban eltöltött 12 évére is reflektált.

„Az F1 életet és célt adott nekem, de össze is tört. Összetört, majd felépített, hogy aztán újra összetörhessen és felépítsen. Ha mindenedet beleadod, akkor összetöri a szívedet és szinte megöl, amikor elbuksz. És mindenki látja, amikor megbotlasz. Viszont amikor felállsz és sikereket aratsz, akkor felemel. Elesel, a csontodat töröd, meggyógyulsz, majd továbbmész – ezt értem ezalatt.”

„A munka iránti szenvedélyről és a siker hajszolásáról szól. Nehéz pontosan elmagyarázni, de ez olyasmi, ami valamilyen formában mindenkiben meglapul. A Formula–1 segített felnőni, és magabiztosságot adott. Azt a lehetőséget nyújtotta nekem, hogy képes legyek azt tenni, amit akarok, hogy olyan életet élhessek, amilyenről csak álmodni mertem.”

„Nem jelentem ki, hogy megéri meghalni az F1-ért, de az álmaid, a szenvedélyed és az ambícióid megérik, hogy meghalj értük” – fogalmazott, és a sport veszélyeiről is beszélt.

„Bármi megtörténhet, de úgy érzem, Isten óv engem. Persze semmi sincs garantálva, nincs sehol sem megírva, hogy 100 évet fogok élni, vagy hogy megélem a következő születésnapomat, ezért igyekszem mindent beleszorítani az adott napba.”

A versenyzés mellett azonban a vallásosság is nagyon fontos szerepet tölt be a mindennapjaiban, ha teheti, templomba is jár.

„Van néhány közeli barátom, akikkel együtt megreggelizünk, majd elmegyünk a templomba, ahonnan a legtöbbször megvilágosodva és megerősödve távozunk. Ez amolyan újrakalibrálás. Néha nem fog el ez az érzés, azonban általában úgy jössz el onnan, hogy érzed, tudod, merre tartasz.”

Hamiltont sok kritika is éri az életvitele miatt, sokan úgy vélik, túl sok dologgal foglalkozik a versenyzés mellett, ami hatással lehet a pályán nyújtott teljesítményére. A címvédő nem is tagadja ezt, azonban teljesen más irányból közelítette meg a témát.

„A különböző dolgok, amelyekkel foglalkozom, folyamatosan ösztönzik az elmémet. Ha úgy tölteném a hetemet, hogy napi kétszer edzem, miközben minden mást feláldozok, akkor talán fizikailag jobb állapotba kerülnék, viszont mindeközben boldogtalan lennék. Ha megnéznéd a naptáramat, akkor azt látnád, hogy folyamatosan utazom egyik helyről a másikra, hiszen rengeteg projekten dolgozom, ami mindig kihívás elé állítja az elmémet” – fejtette ki, és azt is elárulta, ez pontosan miként hat egy versenyhétvégéjére.

„Meglehet, hogy kissé fáradtabban érkezem meg egy nagydíjra, de az elmém teljesen fel van villanyozva. Ez pedig sokkal erőteljesebb, mint kihasználni az időt a pihenésre. Már többször is próbáltam és bevált, jobb formát biztosított nekem.”

A Mercedes brit versenyzője a hétvégén hazai versenyére készül, amelyen sorozatban az ötödik győzelmét jegyezheti, miközben lemaradása csupán egyetlen pont a vb-éllovas Sebastian Vettel mögött.

A podcast teljes egészében ide kattintva meghallgatható.