Sutba a formalitással – Zsoldos Barna publicisztikája

A hosszú nyári szünet után a hétvégén a Belga Nagydíjjal folytatódik a Formula–1-es világbajnokság aktuális évada, amely eddig finoman szólva sem úgy alakult, ahogy a sorozat rajongói elképzelték. A Ferrari 2017-től kezdődő folyamatos fejlődése, 2018-as bajnoki formája és a téli teszt első hetében nyújtott teljesítménye egészen az idénynyitányig lebilincselő izgalmakkal kecsegtetett, hogy aztán Melbourne-ben jöjjön a hideg zuhany, utána pedig a sorozatos kijózanító pofonok. Az idény első 12 versenyéből a Mercedes tízet megnyert (Lewis Hamilton nyolcat), így nem kell különösebb bátorság ahhoz, hogy kijelentsük, mind az egyéni, mind a konstruktőri trófea sorsa már augusztusban eldőlt, aminél rosszabb nem is történhetett volna a Formula–1-gyel.

Noha az abszolút mélypontot jelentő, a másfél óra unalmas körözgetéssé silányodó Francia Nagydíj után négy izgalmas és fordulatos versenyt láthattunk, egy olyan sportág, amelynek bevételei döntő részben a globális televíziós nézettségből származnak, hosszú távon nem engedhet meg magának sokkal több ilyen évadot. Mert míg 20-25 éve még az F1-es autók puszta látványa és lenyűgöző hangja is tömegeket vonzott a képernyők elé minden második vasárnap, ma már akkora a kínálat szórakoztató programokból, hogy húsz gyors autó önmagában nem üti meg az emberek ingerküszöbét. Hosszú éveken át a vasárnap délutáni kirándulás egyetlen alternatívája kis túlzással a tévében futó F1-es verseny volt, ma viszont az interneten olyan brutális a kínálat a szabadon elérhető filmektől kezdve a közösségi médiafelületek böngészésén át a távoli rokonokkal való csevegésig, hogy bizony a sportágnak igenis kutya kötelessége folyamatosan minőségi szórakoztatást nyújtania, máskülönben újra hamar az okostelefon felé irányul az ember figyelme. Ha egy tinédzser gond nélkül végignézheti kedvenc énekesének előző napi koncertjét, egy vállalkozó elmélyedhet a legaktuálisabb elemzésekben, egy nyugdíjas pedig az ötven éve nem látott egykori osztálytársat hívhatja ingyen, mégis miért választaná bármelyikük a másfél óra monoton körözgetést a tévében? És ez a Formula–1 jelenlegi legnagyobb kihívása.

Egy-egy unalmas futam után természetesen a közösségi médiát is elárasztják a fanyalgó kommentek, és megdöbbentő látni, hogy nemzetiségtől függetlenül mennyi rajongó esik áldozatául a hamis nosztalgiának. Százával lehet olyan véleményeket olvasni, hogy „bezzeg régen Schumacherék, Sennáék, Laudáék idejében minden jobb volt”, holott nem a sportág volt annyival izgalmasabb, hanem csak a mindennapok ingerszegényebbek. Amikor egy átlagos nézőnek az F1 annyit jelentett, hogy kéthetente másfél órán át csodálhatta a hőseit, a legunalmasabb vonatozás is eposzi küzdelemnek hatott, manapság viszont két kattintással azt is megtudjuk, hol töltötte a nyári szünetet a McLaren főszerelőjének családja, a versenyzőkről nem is beszélve. Az internetnek és a közösségi médiának köszönhetően olyan sok információ jut el az emberhez annyira gyorsan, hogy a korábban távolról csodált, már-már emberfeletti lényeknek tetsző versenyzők manapság olyanok, mintha a szomszédaink lennének. És ez már önmagában is elég ahhoz, hogy elillanjon a varázs. A groteszk az egészben pedig az, hogy miközben a Formula–1-ben száguldanak a leggyorsabb autók, piaci versenyképesség szempontjából a sorozat alig tudja tartani a lépést a folyamatosan változó, rohanó világgal. Igen, az elmúlt néhány évben az új tulajdonosok fontos lépéseket tettek az online tartalmak fejlesztése szempontjából, ám még mindig ott tartunk, hogy legyen bármilyen kiváló is a körítés, amíg „a termék” nem hoz folyamatosan világszínvonalat, a minden eddiginél nagyobb versenyhelyzetben esély sincs a hosszú távú sikerekre. A lényeg tehát a vetélkedés és a bajnoki küzdelem minősége, ami mindenekfelett áll. Szerencsére tudják ezt az F1 irányítói is, a kérdés már csak az, a megfelelő eszközökkel próbálják-e elérni céljukat.

A 2021-re ütemezett vadonatúj technikai és sportszabályzat egy sor izgalmas változást tartalmaz, de kétséges, hogy valóban olyan átütő erejű javulást hoznak a futamok kiszámíthatatlansága és fordulatossága szempontjából, mint kívánatos lenne. Hogy a legalapvetőbbel kezdjük: a jelentős szabályváltozások az aktuális rendszer első néhány esztendejében sokszor vezettek egyetlen csapat dominanciájához, és éppen ezt látjuk az idén is. Bár 2019-re az előzések megkönnyítése érdekében írták elő az eddiginél jóval egyszerűbb első szárnyak alkalmazását, ehhez a teljes autótervezési filozófiát át kellett alakítani, és a topcsapatok közül csak a Mercedes választott helyes utat. Teljesen mindegy, hogy ezt szerencsének vagy mérnöki zsenialitásnak hívjuk-e, a végeredmény ugyanaz: a végig izgalmasan alakuló 2018-as versenyfutás után a mostani sorozatban gyakorlatilag tönkretették a vb-t, miközben a pilóták visszajelzései alapján még csak nem is lett könnyebb az előzés. Ez is bizonyítja tehát, hogy csak úgy és csak akkor érdemes belenyúlni a szabályokba, ha a változtatások biztos sikerrel kecsegtetnek, erre azonban a legritkább esetben van garancia.

Mert hiába látunk biztató adatokat a 2021-es vadonatúj autó modelljének szélcsatornás tesztjéről, ha megint egyetlen topcsapat trafálja telibe az optimális tervezési filozófiát, mire megyünk a sok előzéssel az üldözőbolyban?! A szabályalkotók válasza erre többek között az, hogy az akkor életbe lépő költségvetési sapkának köszönhetően az istállók közti pénzügyi különbségek csökkennek, így nagyobb eséllyel kerülnek azonos teljesítményszintre. Az érvelés elméletben tényleg logikusan hangzik, csakhogy inverz módon sajnos már megbukott korábban. E logika alapján ugyanis a 2000-es évek második felében, de még a gazdasági világválság előtt az egyaránt felfoghatatlan összegeket költő Hondának, BMW-nek és Toyotának is folyamatosan a vb-címért kellett volna harcolnia a Ferrarival, a Renault-val és a McLaren-Mercedesszel, mégsem volt halvány esélye sem e csapatok ellen. Az izgalmas küzdelem tehát nem csupán pénzkérdés, amire az idei évad is tökéletes példa, hiszen a Ferrari infrastruktúra, emberállomány és költségvetés szempontjából semmivel sincs rosszabb helyzetben a Mercedesnél, a futamgyőzelmek mutatója 12 futam után mégis 10–0 az ezüstnyilak javára.

Akárhogy is toldozzák-foldozzák tehát a szabályrendszert, az elmúlt évek hiábavaló kísérletei egyre világosabban rámutatnak, hogy a radikális sikerek radikális megoldásokért kiáltanak. Olyanokért, amelyek szembemennek a Formula–1 hagyományaival és történelmével, sőt még azt is mondhatjuk rájuk, hogy kifejezetten mesterkéltek. De mi van, ha valóban ez a sorozat túlélésének záloga?

Korábban sokan szidták az FIA akkori elnökét, Max Mosleyt és az F1 akkori irányítóját, Bernie Ecclestone-t, akik időről időre őrültnek tetsző ötletekkel álltak elő a mesterséges esőtől kezdve a versenyről versenyre csapatot váltó pilótákig, ám tíz-tizenöt év távlatából az látszik, a szórakoztatás oltárán lehet, hogy mégis fel kellett volna áldozni a józan észt és a hagyományőrzést. Csak a legnaivabb romantikusok ellenkeznek, ha azt hallják, hogy a Formula–1 valójában 70 százalékban üzlet és csak 30 százalékban sport, a működtetését pedig valószínűleg épp így kellene kezelni. Ráadásul azok után, hogy a pontrendszert 2010-ben teljesen átszabták, 2003 és 2009 között pedig versenyre megtankolt autóval küzdöttek a pole pozícióért, egy sor történelmi statisztika értelmét vesztette. Szóval ennek fényében miért is ne lehetne ezeknél is radikálisabb eszközökhöz nyúlni? Mi lenne például, ha az időmérős teljesítményért pontokat osztanának, de a rajtsorrendet mindig az aktuális vb-állás fordítottja határozná meg? Ki ne dörzsölné most előre a tenyerét, hogy a rajtrács végéről induló Mercedes-, Ferrari- és Red Bull-pilóták meddig jutnának így a legendás spái aszfaltcsíkon? Persze pontosan tudom, mit válaszolnának erre az internetes kommentelők világszerte: „Idióta ötletek és mesterséges izgalomfokozás helyett engedjék a csapatokat szabadon fejleszteni, legyen újra gumiháború, vezessék be megint a verseny közbeni tankolást, és különben is bezzeg régen…”

Azért kíváncsi vagyok, közülük hányan lennének képesek végignézni elejétől a végéig a pontosan ilyen szabályrendszerben teljesített 2002-es évadot…