Csak a halált nem győzte le – ötven éve hunyt el Jochen Rindt Monzában

„Ha a Lotushoz szerződöm, világbajnok lehetek, de ugyanannyi esély van arra, hogy meghalok” – mondta feleségének Jochen Rindt 1968-ban, miután a korábbi két világbajnoki címet megnyerő Brabham pilótájaként egy idejét múlt autóban találta magát, és 12 futamból mindössze kettőt befejezve a 12. lett a vb-pontversenyben.

Vb-t akart nyerni, és jó barátja, az ügyeit intéző Bernie Ecclestone tudta, hogyan győzze meg: „Lehet, hogy a Brabhamben ülve nem halsz meg, de biztos, hogy világbajnok sem leszel.”

TISZTÁBAN VOLT VELE, MEKKORA A VESZÉLY

A Lotus alapítója, Colin Chapman minden idők legbevállalósabb technikai vezetőjeként folyamatosan feszítette a húrt. Egyre könnyebb alapanyagokat használt, ami gyorssá tette ugyan az autóit, de az új, sokszor ki nem próbált anyagok törékenysége állandó veszélyt hordozott magában. 1963-ban, 1965-ben és 1968-ban Lotus-pilóta lett a világbajnok, de 1968-ban és 1969-ben húsz hónap alatt 31 balesetet szenvedtek Chapman autói.

Ecclestone a Brabhamnél keresett fizetése kétszeresét alkudta ki Rindtnek, évi 200 ezer márka mellett futamonként tízezret fizetett a pilótának. „Nem rossz, a karrierem elején feláldozott 50 ezer márka többszörösen megtérült” – győzködte magát Rindt, aki joggal tartott attól, hogy az 1968-ban egy Lotus volánjánál elszenvedett baleset áldozatává váló barátja, a kétszeres világbajnok Jim Clark sorsára fog jutni.

Rindt elfogadta az ajánlatot, de folyamatosan vitázott Chapmannel, az autók ugyanis alatta is rendre tönkrementek. Az 1969-es Spanyol Nagydíjon például Chapman az egyébként is törékeny kerékfelfüggesztési elemekre rögzítette új légterelőit, s azok akkora erővel hatottak a rudakra, hogy a Montjuic Park ugyanazon a pontján tört ki csapattársa, a vb-címvédő Graham Hill és Rindt autójának kereke is, az osztrák az angol ott álló autójába csapódott be. Kész csoda volt, hogy orrtöréssel és agyrázkódással megúszta.

„Borzalmasak és veszélyesek ezek a légterelők, bölcsebb lenne betiltani. De Colin Chapman egyáltalán nem bölcs” – mérgelődött Rindt egy osztrák tévéműsorban, s kijelentette, egy pillanatig sem tud megbízni a Lotusban. Egy új-zélandi versenyen a szalmabálákban kötött ki, utána telefonált Chapmannek, és azt követelte, azonnal építsen megbízhatóbb autót.

Rindt tisztában volt a veszélyekkel, Jackie Stewarttal és a svéd Jo Bonnierrel a biztonsági törekvések élharcosa volt. Közel laktak egymáshoz Svájcban, sokszor összeültek és beszélgettek arról, hogyan lehetne biztonságosabbá tenni az autóversenyzést. Rendszeresen kritizálták a versenypályákat a veszélyességük miatt. Miközben társaik biztonságáért is lobbiztak, többen puhánynak nevezték őket. Pedig valójában ők voltak a legbátrabbak – tökéletesen felfogták, mekkora veszélyekkel kell szembenézniük, mégis hétről hétre beültek a versenyautóba.

Rindt felelősségteljes hozzáállása elképesztő személyiségfejlődés eredménye volt.

KÖZVESZÉLYES TINÉDZSERBŐL A VILÁG EGYIK LEGJOBBJA LETT

Az 1942-ben Mainzban született, szüleit Hamburg 1943-as bombázása során 15 hónaposan elvesztő Rindtet Grazban tehetős nagyszülei nevelték fel. Nagymamája és unokanővére nem korlátozta, inkább elkényeztette, miközben Jochen tinédzserként lenyűgözte cimboráit azzal, hogy mindig kereste a veszélyt. A lázadó, barátait is züllesztő Jochent többször kitették az iskolából, egyszer kis időre Angliába került, a nyelv mellett ott tanult meg autót vezetni is.

Cimboráival előbb robogóval, majd autóval versenyeztek Graz utcáin, miközben a rendőrség próbált résen lenni. Rindtnek mindenre volt terve: mivel a bandából csak egyetlen srácnak volt jogosítványa, az illető mindig a hátsó ülésen lapult, és amikor az egyenruhások feltűntek, menet közben gyors helycsere következett a kocsiban. Ha minden jól ment, mire megálltak, az ült a volánnál, aki fel tudta mutatni a papírjait.

A tanulás nem Rindt műfaja volt, a főiskolai felvételi vizsga nagyszülei hatalmas bánatára maga volt a katasztrófa, és az érettségi is csak második próbálkozásra jött össze. Jochen csak egy számonkérésen jeleskedett, a jogosítvány megszerzéséhez szükséges vizsgája remek lett, de hiába… Korábbi kihágásai miatt csak késéssel kapta meg a vezetői engedélyét. „Tizennyolc hónapon át vezettem jogsi nélkül, és pont egy nappal az előtt kaptak el, hogy megkaptam volna a papírokat” – emlékezett vissza később.

19 éves volt, amikor egyik legjobb cimborájával, Helmut Markóval 1961-ben elautóztak Németországba a Nürburgringre, a Formula–1-es Német Nagydíjra. Élőben láthatta, ahogy bálványa, a német Wolfgang von Trips nagy csatában legyőzi ferraris csapattársát, Phil Hillt, és Stirling Moss mögött megszerzett második helyével növeli előnyét a vb-pontversenyben. „Ez az! Ezt akarom csinálni! Autóversenyző leszek” – idézte fel a ma a Red Bull F1-es tanácsadójaként dolgozó Marko Rindt szavait, amint a versenyzőket nézte.

Egy hónappal később Monzában az F1-es világbajnoki címért küzdő Von Trips a Parabolica-kanyar előtti egyenesben Clarkkal ütközött, Ferrarija a levegőbe emelkedve a nézők közé csapódott. A német pilóta és 15 néző is életét vesztette – az autóversenyzés akkoriban tényleg minden nap életveszélyes volt, az 1957-es idény eleje óta Von Trips volt a kilencedik versenyző, aki F1-es nagydíjhétvégén vesztette életét.

Közben Ausztriában Rindt több gazdag osztrák segítségével megkezdte autóversenyzői karrierjét. Első futamáról veszélyes stílusa miatt kizárták, s a kiszuperált utcai autókkal nem remekelt úgy, mint később a formulaautókkal, ráadásul nyers, vad stílusa borzasztóan veszélyes is volt. Tudta, az F1-hez a nyitott karosszériás kategóriákon keresztül vezet az út. Huszonegy évesen ismerte meg versenyzőtársa, a finn Curt Lincoln húgát – a modell Nina 1967-ben a felesége lett, s egy évvel később megszületett lányuk, Natascha is. Nina rendszeresen elkísérte a versenyekre, s egyike volt ama versenyzőfeleségeknek, akik a boxutcában ülve stopperórával a kezükben jegyzetelték a köridőket. Nina a többi hölgyhöz hasonlóan minden versenyre utazva fekete kosztümöt is magával vitt arra az esetre, ha temetésre kellene menniük…

Rindt vezetői stílusa a formulaautóban ülve futamról futamra kifinomultabbá vált, a közveszélyes fiatal egyre tudatosabb és higgadtabb lett, és amikor a Ford Ausztria támogatásával 1964 tavaszán F2-es autó volánjához ülhetett, májusban az F1-es világbajnok Graham Hillt legyőzve nyerte meg a London Trophyt. Ekkor robbant be a neve a köztudatba, és kortársaihoz hasonlóan karrierje végéig rendszeresen versenyzett az F2-ben is, s szoros barátságot kötött Hill-lel, Clarkkal és Stewarttal.

1964-ben mutatkozott be az F1-ben, majd az F2-es mezőny sztárjaként 1965 elején hároméves szerződést kapott az F1-es Cooper-istállótól, Le Mans-ban pedig egy Ferrarival indult az amerikai Masten Gregory párjaként. Az autóval és egymással sem voltak kibékülve, nem hittek a sikerben, egy fél órán át tartó szerelés alatt Rindt össze is pakolt és át is öltözött, de amikor kész lett a kocsi, mégis maradt. Egész éjjel vezetett, a 18. helyről feljött a harmadikra, Gregory pedig elvégezte az utolsó simításokat, és nagy meglepetésre megnyerték a híres versenyt.

Rindt az Indy 500-on kétszer is elindult, de egyszer sem vette komolyan. Heinz Prüller osztrák autós szakíró és kommentátor néhány évvel ezelőtt felidézte beszélgetéseiket az indianapolisi versenyről, azt mondta Rindt az oválpályáról, „úgy érzem, mintha a saját temetésemre száguldanék. (…) Katasztrófa az egész, csak a rajtpénz miatt indultam el.”

Az F1-ben a korábbi elit csapat státuszától egyre távolodó Cooper képtelen volt tartani a lépést riválisaival, ezért Rindtnek minden versenyen többszörös kockázatot kellett vállalnia. Az 1966-os idénye jobban sikerült – akkoriban az eső valóban esélyt adott a gyengébb autóban ülőknek –, Belgiumban vizes pályán szerezte meg első dobogós helyezését. Még kétszer állt a pódiumra, harmadik lett a vb-n. Bár a következő F1-es idényének sikersztorija két negyedik helyezésben kimerült, az F2-ben majdnem az összes versenyén legyőzhetetlen volt, így az előző két vb-címet megnyerő Brabham-istálló szerződtette 1968-ra.

Ahogy már említettük, nem volt szerencséje, új csapatának motorja elöregedett, a Lotus a híres Cosworth DFV-vel utolérhetetlenné vált.

UGYANOTT, AHOL A BÁLVÁNYA VÉGZETES BALESETE TÖRTÉNT

Rindt ezután a Lotusnál kötött ki, és bár elismert autóversenyző volt, csak 1969 őszén, az idény utolsó előtti versenyén, Watkins Glenben aratta első F1-es futamgyőzelmét. Az ott elnyert 50 ezer dollár az akkori legmagasabb pénzdíj volt autóversenyen. Graham Hill a sok baleset miatt szakított a Lotusszal, 1970-re Rindt lett a vezérpilóta. Megígérte Ninának, hogy ha megnyeri a világbajnokságot, visszavonul – ezt később Nina úgy pontosította, hogy az ígéret arról szólt, ha bajnok lesz, elhagyja Chapman életveszélyes istállóját.

Egy vb-futamgyőzelemmel a háta mögött vágott neki az új idénynek, amelyre Chapman verhetetlen csodaautót ígért neki. (A Lotus 72-esnek már nem az autó orrán, hanem a két oldalán voltak a hűtőnyílásai, így aerodinamikai szempontból sokkal hatékonyabb volt riválisainál.) Az első bevetés rémesen alakult, az edzésen és a futamon is tönkrement, így kellett néhány hét finomhangolás. Monacóban a Lotus korábbi típusával, a 49-essel Rindt emlékezetes győzelmet aratott, a verseny utolsó kanyarjában késztette hibára Jack Brabhamet.

A 72-es a Holland Nagydíjon visszatért, és Rindt sorozatban négy versenyt nyert meg vele, mielőtt az első Osztrák GP-t feladta.

Hollandiában Piers Courage, Goodwoodban Bruce McLaren szenvedett halálos balesetet, Rindt a Francia Nagydíj edzésén a kormánytengely törése miatt kicsúszott, és sokadszor is összeveszett Champannel. „Ha a következő ilyet túlélem, megöllek” – mondta neki állítólag.

Ecclestone közben megegyezett Max Mosleyval, a March csapatfőnökével arról, hogy Rindt 1971-ben náluk folytatja.

Rindt húszpontos előnnyel érkezett az Olasz Nagydíjra (akkoriban 9 járt egy győzelemért), ahol bebiztosíthatta világbajnoki címét. Chapman úgy vélte, a Ferrari erős motorjával szemben a végtelen egyenesekben az lehet a Lotus esélye, hogy a vezetőszárnyakat leszerelve csökkentik a légellenállást. Rindt csapattársa, John Miles halálra rémült a pénteki edzés közben, szerinte az egyenesben is csak alig lehetett a pályán tartani az autót.

A 28 éves Rindt tudta, nem dől össze a világ, ha nem az Olasz Nagydíjon nyeri meg a vb-t, szívesebben visszaült volna Monzában a 49-esbe, de ha már így alakult, szeptember 5-én, szombaton az időmérőn kihajtott a pályára – Nina Rindt meggyőződése, hogy Chapman kényszerítette rá.

A Parabolica előtt, ahol kilenc évvel korábban Von Trips életét vesztette, tönkrement a Lotus fékje.

„Jochen a Lesmóban megelőzött, így követtem őt – idézte fel a balesetet Denny Hulme. – Nagyon gyorsan ment, nagyjából kétszáz méterrel a Parabolica előtt fékezett, amikor az autója előbb jobbra, majd balra szitált ki, s végül a korlátnak csapódott.”

A Lotus lapos orra áttörte a szalagkorlát alsó sorát, és a mögötte lévő oszlopnak ütközött. Az autó visszapattant a bukótérbe, és miután eloszlott a por az autó körül, látszott, hogy a 72-es orra teljesen szétroncsolódott. A pályabírók és a mentők lassan érkeztek, nem is tudtak segíteni a versenyzőn. Bár Rindt testét a hordágyon teljesen letakarva vitték a mentőautóhoz, az orvosok csak a kórház felé tartva nyilvánították halottnak.

Az ütközés hatására a biztonsági öve elvágta a nyaki vénáját, s a kormány is a torkának ütközött – esélye sem volt túlélni.

A tragédia több összetevő következménye volt. Megúszhatta volna, ha a gyártó nem szállít hibás féktengelyt; ha a csapat az ellenőrzésen észreveszi a hibát; ha az alsó szalagkorlátot megfelelően rögzítik; ha az FIA a pályabejáráskor észreveszi a korlát hibáját; ha Rindt rendesen becsatolja magát (az öt szíjból csak négyet használt, mert attól tartott, tűz esetén nem tud kimenekülni az autóból); ha Chapman nem szedi le a légterelőket az autóról vagy belemegy abba, hogy a Lotus 49-essel versenyezzenek Monzában.

Rindt előnye a pontversenyben Monza után is 20 pont maradt, Kanadában Jacky Ickx győzött, két versennyel a vége előtt csak neki volt esélye arra, hogy megelőzze a már halott versenyzőt az összetettben – ehhez a hátralévő két versenyt meg kellett volna nyernie (később elárulta, bár nyerni akart, rettegett is attól, hogy így válik világbajnokká).

Watkins Glenben a Rindt helyére szerződtetett brazil Emerson Fittipaldi nyert a Lotusszal, így eldőlt, hogy Jochen Rindt 1970-es F1-es világbajnoka. A trófeát Nina Rindt vette át Párizsban.