Kis román Eb-történelem

Meglehetősen friss emlékei lehetnek keleti szomszédunknak a labdarúgó kontinens-tornákról, legalábbis történelmi távlatból szemlélve, ugyanis az 1984-es szereplés előtt és után nagy szünetet voltak kénytelenek elkönyvelni, de az ezredforduló körül háromszor is szerepelhettek az Eb-ken, és a kibővített, 2016-os versenyről sem maradtak le.

Türelmetlen várakozás

Romániában I. Károly királynak köszönhetően hamar népszerűvé vált az „angol rugósdi", a sportág elterjedésében, népszerűvé válásában természetesen a magyarok is nagy szerepet játszottak, sokszor a címeres mezbe bújva is. A II. világháború előtt az összes világbajnokságon részt vettek a románok, de a nagy világégés után csak lassan találtak magukra ezt a sportágat tekintve is (pedig a kommunista vezetők nagy figyelmet szenteltek a futballra), 1990 előtt csak 1970-ben értek el a nagy tornára.

Elsőre nem is rossz!

Ugyan 1960-tól kezdve az összes Eb-selejtezőn elindultak, de sok siker nem koronázta erőfeszítéseiket. A Bajnokcsapatok Európa-kupája-győztes Steauára támaszkodva az 1984-es Eb-re már kijutott a Mircea Lucescu vezette csapat (bizony, a veterán mester a Sahtar vezetőedzője, a korábbi 70-szeres válogatott szélső visszavonulása után nem sokkal már szövetségi kapitányként tevékenykedett), amelyben Michael Klein, Rodion Camataru és Ioan Andone voltak a legismertebbek, Bölöni László a szupersztár, az 1965-ös születésű Gheorghe Hagi pedig a szárnyait bontogató nagy ígéret.

És nem volt miért szégyenkezniük: ikszeltek a későbbi finalista spanyolokkal, Rudi Völler duplájával nagy csatában megverték őket a nyugatnémetek, majd Nené hajrábeli találatával legyűrték őket az ezzel a spanyolok mögött a csoportból továbblépő portugálok.

Az arany(haj)generáció

A rendszerváltás után szerte a nagyvilágba szétspricceltek a román labdarúgók, és ennek eredményeként egyre erősebb lett a válogatott, amely az 1990-es és az 1994-es vb-n is csak tizenegyespárbaj után esett ki az írek (nyolcaddöntő), majd a svédek (negyeddöntő) ellen. A franciaországi vb-n inkább csak sárgára festett hajukkal tűntek ki, de előtte az 1996-os Eb-re is megváltották a jegyüket, csak éppen a Stelea – Petrescu (Filipescu, 78.), Belodedici, Mihali, Selymes – Lupescu, Gh. Popescu, D. Munteanu – Hagi – Lacatus (A. Ilie, 56.), Raducioiu (Moldovan, a szünetben) csapat vereséggel rajtolt a franciák ellen, Anghel Iordanescu pedig nem tudta felrázni az így a bolgároktól és a spanyoloktól is kikapó csapatot.

A csoportkörből legalább továbbjutottak

Négy év múlva, a nagy Hagi búcsúnyarán majdnem nagyot dobott a Tricolorii: Viorel Moldovan gólja egy pontra jó volt a németek ellen, majd jött a szokásos vereség a portugáloktól, de az angolokat az eltiltott Hagi nélkül nagy csatában megverték (a 89. percben Ionel Ganea büntetője döntött). A legjobb nyolc között az olaszokkal akadtak össze, akik egyértelműen jobbak voltak, ráadásul Hagi most egyetlen meccsen szedett össze két sárgát.

Halálcsoport, két iksszel

Némi pihenő után egy már teljesen új csapat nyitott gól és futball nélküli döntetlennel a franciák ellen (2000-ben a Stelea – Petre, Ciobotariu, Filipescu, Belodedici, Chivu – D. Munteanu, Galca (Lupescu, 68.) – Hagi – Moldovan (Ganea, 54.), Mutu gárda zárt, nyolc év múlva Victor Piturca a Lobont – Contra, Goian, Tamas, Rat – Chivu – Radoi (Dica, 93.), Cocis (Codrea, 64.), Nicolita – Mutu (M. Nicuale, 78.), D. Niculae csapattal kezdett), majd az olaszokat meglephette volna, de a hajrában a szövetségi kapitánnyal ezúttal is nagy harcot vívó Mutu büntetőt hibázott. A továbbjutást a már páholyban lévő, ezért harmadik fordulóra B-csapattal kiálló hollandok ellen kellett volna kivívniuk a románoknak, de minősíthetetlen teljesítménnyel álltak elő. Egy újabb pihenő után a harmadszor a válogatott élére álló Iordanescu nem tudott olyan rossz keretet összetrombitálni, hogy a harmatos csoportból ki ne jusson.