Még hogy láthatatlan régió! A térségünk labdarúgását tekintve sporttörténelem íródott az idei németországi Európa-bajnokságon, hiszen most fordult elő először, hogy a magyar válogatott, valamint a velünk szomszédos országok csapatai egyszerre szerepeltek Eb-n. A mieink mellett a horvátok, a szerbek és az ukránok kiestek a csoportkörben, Ausztria, Románia, Szlovákia és Szlovénia viszont még versenyben van, készülnek a nyolcaddöntőre. A magyar együttesről számos cikket írtunk a napokban, most nézzük, hogyan teljesítettek szomszédaink a tornán, mi áll a nagyszerű szereplés hátterében.
AUSZTRIA
Nem kérdés: Ausztria az Európa-bajnokság meglepetéscsapata. Az együttes hatalmas bravúrt ért el, miután Franciaországot, Hollandiát és Lengyelországot megelőzve megnyerte a D-csoportot, tegyük gyorsan hozzá, teljes joggal. Az osztrákok a franciáktól 1–0-s vereséget szenvedtek, de látva a mérkőzést, nem lett volna csoda a pontszerzésük. Aztán Lengyelországot simán 3–1-re megverték, majd az Európa-bajnokság egyik legjobb meccsén 3–2-re győztek a topligás játékosokkal felálló Hollandia ellen. Az osztrákok a csoportkörben hat gólt szereztek, ezzel a házigazda Németország után a második legtöbbet jegyezték. Ez is jelzi, sikerüket nem bunkerfutballal érik el, igazán látványos, könnyed, szemre is tetszetős játékot mutatnak be. S hogy minek köszönhető Ausztria szárnyalása? Inkább kinek.
Elsősorban Ralf Rangnick szövetségi kapitánynak. A 66 éves német szakember két éve végez nagyszerű és tudatos munkát a nemzeti együttesnél, sokak szerint a most mutatott produkcióval még a 2004-es görög válogatott csodája is megismétlődhet Ausztria főszereplésével… S ha már az osztrákokat méltatjuk, meg kell említeni Marcel Sabitzer nevét. A középpályás kiválóan futballozik a tornán, szebbnél szebb megmozdulásokat láthatnak tőle a szurkolók, Ausztria vezére. Nem véletlenül mondta Lothar Matthäus, hogy eddig egyértelműen ő a torna legjobb játékosa. Az osztrákok legjobb Eb-szereplése a nyolcaddöntő, most ebben a szakaszban Törökországgal találkoznak, elképzelhető, hogy a 2024-es tornán ennél is tovább jutnak.
HORVÁTORSZÁG
Kétségtelenül Horvátország az Európa-bajnokság egyik – ha nem a – legbalszerencsésebb csapata. Zlatko Dalic szövetségi kapitány együttese a torna halálcsoportjába került Spanyolország, Olaszország és Albánia mellé, s kétszer is jócskán a hosszabbításban egyenlített ellenfele, ami sokba került a végelszámolásnál. Nem kezdődött jól a torna a horvátoknak, a spanyoloktól 3–0-ra kikaptak az első meccsen, majd hiába fordítottak két perc alatt Albánia ellen, a 95. percben gólt kaptak, 2–2 lett a vége. Aztán Olaszország ellen hiába vezetett a 98. percig Horvátország, Zaccagni az utolsó pillanatban megfosztotta Modricékat a győzelemtől. Ha Albánia vagy Olaszország ellen ki tudta volna védekezni az utolsó néhány percet Horvátország, most készülhetne a nyolcaddöntőre, így viszont Magyarország mellett a két legrosszabb csoportharmadik egyikeként búcsúzott. Érdekes, mert az utóbbi két világbajnokságon ezüstérmet, illetve bronzérmet szerzett a csapat, ám ami az Európa-bajnokságokat illeti, közel sem ilyen sikeres. A legjobb eredménye a negyeddöntő, és most hiába várták sokan, hogy a rutinos futballistákból álló együttes a kontinenstornán is kiugró eredményt ér el. Fejtegethetnénk, mi az oka a horvátok rossz Eb-szereplésének (az egyik a borzasztó védekezés), ám az biztos, hogy Luka Modricra nem lehet panasz, a 38 éves aranylabdás nagyszerűen futballozott Németországban. Kár, hogy a minden bizonnyal utolsó Európa-bajnoksága nem sikerült jól…
ROMÁNIA
Még a román szakma is keresi a választ, hogy minek köszönhető a válogatott vártnál sokkal jobb németországi szereplése. A torna előtt – főleg a Bulgária és a Liechtenstein elleni 0–0 tükrében – abszolút esélytelennek tartott csapat csoportgyőztesként jutott tovább, és már az 1990-es évek aranygenerációjához hasonlítják.
A lélek generációja − Edward Iordanescu szövetségi kapitány így jellemezte csapatát Ukrajna legyőzése után. A legtöbben (teljes joggal) a hozzáértésének, kétéves munkájának tulajdonítják a sikert, középszintű játékosokból rakott össze összetartó, egységes csapatot. Kellett ehhez a szövetség türelme is, amely elnézte neki, hogy a válogatott az Eb-selejtező előtt kiesett a Nemzetek Ligája C-ligájába – miközben Bölöni László szerződtetése éppen azért nem jött össze, mert neki nem járt volna ez a kegyelmi időszak.
Mások szerint most érett be a 2019-es utánpótlás Európa-bajnokságon elődöntős nemzedék, amelyből kilencen is tagjai a keretnek, a kezdőcsapatban viszont csak Dennis Man helye százszázalékosan biztos. Sokan hivatkoznak a Hagi Akadémián zajló munkára is, amely öt játékost (Razvan Marin, Ianis Hagi, Denis Dragus, Florinel Coman, Alexandru Cicaldau) nevelt a keretnek, s ugyanilyen fontos, hogy a szövetség felfedezte a több milliós nyugat-európai román diaszpóra tehetségeit: a pályafutását eleve olasz, spanyol vagy francia klubokban kezdő Andrei Ratiu, Vasile Mogos, Bogdan Racovitan és Daniel Birligea mellett ott van az ifiként külföldre kerülő Radu Dragusin és George Puscas is. Ez az elegy most kiválóan összeállt, és bár akadnak kiugró egyéni teljesítmények is (a kapuban Florin Nita, a védősorban Ratiu és Dragusin, a középpályán pedig Razvan Marin), ennél is fontosabb, hogy lefelé túlzottan kilógó játékosok és feltűnő egyéni hibák sincsenek Románia mérkőzésein.
Hogy meddig juthat a válogatott az Eb-n, azt senki sem meri megjósolni, hiszen csoportgyőztesként kifogta a jóval magasabban jegyzett játékosból álló, de csak harmadik helyen továbbjutó Hollandiát. Iordanescunak meg kell oldania egyetlen vérbeli balhátvédje, az eltiltott Nicusor Bancu pótlását, az ukránok és a szlovákok ellen is betaláló Razvan Marin pedig sérüléssel bajlódik, pénteken nem is edzett társaival. A várakozáson felüli eredmény és játék nyomán tíz nap alatt megnőtt az elvárás, és Hollandia ellen éppen az lesz a kérdés, képes-e ennek megfelelni Románia, amelynek eddig éppen az esélytelenek nyugalma volt a legerősebb fegyvere.
SZERBIA
Huszonnégy év elteltével jutott ki ismét Szerbia az Európa-bajnokságra (igaz, akkor Jugoszlávia néven), ám már a csoportkör után véget ért számára: Dragan Sztojkovics szövetségi kapitány együttese Anglia, Dánia és Szlovénia mögött a negyedik lett.
Már az első meccs után érződött, nincs meg az összhang a kapitány és a játékosok között. A csapatkapitány Dusan Tadics nem kertelt, hanem kimondta: nem ért egyet a szakvezető döntésével, hogy az angolok ellen neki csak fél órát szánt, mivel ő a gárda legjobb játékosa. Sztojkovics a sajtótájékoztatón a legkevésbé sem örült a kijelentésnek… Néhány nappal később Tadics bocsánatot kért, de hiába kezdett Szlovénia ellen, a szerbek messze jártak a győzelemtől, a 95. percben Luka Jovics fejesével mentették döntetlenre a találkozót.
A Dánia elleni utolsó meccs előtt Vanja Milinkovics-Szavics, a válogatott második számú kapusa egy müncheni kávézóban szópárbajba és lökdösődésbe keveredett, mivel a biztonsági emberek nem ismerték fel, és nem akarták beengedni. Ilyen előzmények után senki sem csodálkozott azon, hogy a dánok ellen a győzelmi kényszerben levő szerb válogatott legjobbja a kapus Predrag Rajkovics volt, és szerb részről az első, kaput eltaláló lövést a 93. percben jegyezték fel… Ami biztos, hogy a válogatott a katari világbajnoksághoz képest jelentősen feljavította védelmét, akkor a braziloktól két, a kameruniaktól és a svájciaktól három gólt kapott, most viszont mindössze két kapott góllal zárta a három mérkőzést. Támadásban viszont hiába a Dusan Vlahovics, Alekszandar Mitrovics kettős, lehetetlen küldetésnek tűnt a gólszerzés, 270 perc alatt egyszer volt eredményes a csapat.
A szerb szövetség berkeiből érkező hírek szerint Dragan Sztojkovics egyelőre a posztján marad, miután Braniszlav Nedimovics szövetségi alelnök, aki korábban ellenezte a szerződés meghosszabbítását, még a németországi torna előtt benyújtotta lemondását, ugyanis vélhetően egy vajdasági település, Szávaszentdemeter polgármestere lesz.
SZLOVÁKIA
Topligában edződő, fogékony labdarúgók, nagyszerű szövetségi kapitány − menetelnek a szlovákok, nyolcaddöntősök az Eb-n! Az egyik kulcsfigura Francesco Calzona szövetségi kapitány, aki 2022-ben vette át a csapat irányítását, és rögtön az első összetartáson felsorakoztak mögé a labdarúgók, olyan hatással volt rájuk. Az olasz szakember első tétmeccsén Szlovákia csak 0–0-t játszott Luxemburggal, utána azonban beindult a gépezet, hét mérkőzést megnyert a válogatott és csupán két egygólos vereséget szenvedett, mind a kettőt Portugáliától. A csapat játékstílusa és -felfogása több mint biztató volt, nem is okozott gondot a németországi Eb-re jutás.
A rendkívül összetartó társaság benyomását keltő együttesben a legnagyobb sztárok is a közös célt tartják szem előtt, továbbá ragyogóan sikerült a felkészülés. Nem véletlen, hogy a húzóemberek, Martin Dúbravka, Milan Skriniar, David Hancko, Lukás Haraslín és főleg a csapat legfényesebb csillaga, Stanislav Lobotka éppen ezekben a napokban játszik csúcsformában. Kellemes meglepetés a 37 éves Peter Pekarík teljesítménye, aki az idényben csak néhány percet játszott a Herthában, a védelem jobb oldalán mégis parádésan szerepel. És akkor nem beszéltünk még Ivan Schranzról, a Slavia Praha harmincéves csatáráról, aki a tavasszal sérüléssel bajlódott, de ettől még nagyon érzi a kaput, kétgólos az Európa-bajnokságon. A gyenge pont a középcsatár posztja, mert bár Róbert Bozeník fontos láncszem a letámadásnál, szinte veszélytelen a kapura, valamint David Strelec sem hatékony. Ettől függetlenül minél több időt tölt együtt ez a társaság, annál veszélyesebb ellenfél, ezt majd az angolok is érzékelhetik a nyolcaddöntőben − amelyben a szlovák válogatott a továbbjutásért indul harcba...
SZLOVÉNIA
Ha valakit a 80-as években Jugoszláviában megkérdeztek, mi jellemzi a szlovénokat, egyből rávágta: a szorgalom, az alaposság, az igyekezet, a precizitás. Többek között ezeknek a tulajdonságoknak köszönheti Szlovénia, hogy 24 év elteltével ismét kiharcolta az Eb-részvételt, és fennállása során először továbbjutott a csoportjából.
A nyolcaddöntőhöz elég volt két szerzett gól, mert ez három döntetlent ért Szerbia (1–1), Dánia (1–1) és Anglia ellen (0–0). A dánok is ugyanilyen mutatóval zártak, a szlovén másodedző sárga lapja döntött az északiak javára, mivel így a sárga lapok számát tekintve Szlovénia 7–6-ra „nyert”, ami a csoport harmadik helyét jelentette, valamint azt is, hogy a nyolc közé jutásért Portugália következik. S hogy nem minden a piaci érték: az angolok keretét 1.52 milliárd, a dánokét 415.5 millió, a szerbekét 313.4 millió euróra taksálja a Transfermarkt, míg Szlovéniáét 141.55 millióra...
Matjaz Kek szövetségi kapitány ugyanahhoz a taktikához nyúlt, amelyet Ljupko Petrovics, a Crvena zvezda edzője alkalmazott az 1991-es BEK-döntőben: a harminchárom évvel ezelőtti meccs előtt mindenki tudta, a Marseille a jobb együttes, és a belgrádiak csak úgy nyerhetnek, ha kivédekezik a 90+30 percet, és megnyerik a tizenegyespárbajt. Így is történt, s valami hasonló modellt valósított meg a szlovén kapitány, aki masszív, a védekezésre összepontosító és az ellentámadásokra építő együttest állított össze, és ennek, mint látjuk, meg is lett az eredménye. Ehhez persze kellett a kiváló kapus, Jan Oblak, aki a legfontosabb pillanatokban nagyszerű védéseivel meccsben tartotta csapatát.
Kek különben fogadást kötött az újságírókkal, akik arra tettek, hogy a válogatott bejut a nyolcaddöntőbe. A szakvezető elmondta, már nem bánja, hogy veszített, és kénytelen volt pincérnek állni, mert a tét az volt, hogy ki szolgálja fel az ételt és az italt a másiknak.
UKRAJNA
Az ukránok joggal gondolhatják, igazságtalan a futball. Az F-csoportban mind a négy együttes négy pontot szerzett, ám az egymás elleni eredmények és a gólkülönbség miatt Ukrajna az utolsó helyen végzett, így búcsúzott. Szlovénia három ponttal fért be a négy legjobb csoportharmadik közé, így hiába szerzett többet Ukrajna, számára véget ért a torna. Az ukránoknak borzasztóan kezdődött az Eb, Romániától 3–0-s vereséget szenvedtek, ám a második mérkőzésen megverték Szlovákiát, megmutatták, milyen fából faragták őket. A harmadik csoportmeccsen Belgium ellen nem tudtak nyerni, csak egy pontot szereztek, s ezzel megpecsételődött a sorsuk. Érdekesség, hogy a válogatott előzőleg sohasem szerzett háromnál több pontot Eb-csoportkörben, most sikerült, ám semmire sem ment vele.
Szerhij Rebrov szövetségi kapitány nagyszerű munkát végez a válogatott élén, irányításával sokan kirobbanó szereplést vártak, ráadásul több ukrán futballista, mint Andrij Lunyin, Artem Dovbik vagy Viktor Cihankov, kimagasló klubidényt zárt. Ők is tudják, nagy esélyt szalasztottak el, ebből a csoportból továbbjuthattak volna.
A régió legjobb, legtehetségesebb labdarúgóira lecsapnak a tehetős klubok, ezért (is) fordulhat elő, hogy az európai kupaporondon nem mutatkozik meg a cikkünkben vizsgált térség országainak ereje annyira, mint a válogatott tornákon. Az előző, tehát a 2023−2024-es idényben a három versenysorozatban, a Bajnokok Ligájában, az Európa-ligában és a Konferencialigában a velünk határos országokból mindössze két együttes jutott el a nyolcaddöntőig, annál tovább egy sem: a horvát Dinamo Zagreb és az osztrák Sturm Graz egyaránt a Konferencialigában, vagyis a harmadik számú kupában érte meg ezt a szakaszt. A Kl-főtáblán a Ferencváros mellett a Dinamo Zagreb, a szlovák Slovan és Spartak Trnava, a szlovén Olimpija Ljubljana, a szerb Csukaricski és az ukrán Zorja Luhanszk képviselte ezt a régiót, az El-csoportkörben az osztrák LASK és Sturm Graz (amely innen esett át a Konferencialigába), valamint a szerbiai Topolyai SC, a BL-ben pedig az osztrák Salzburg és a szerb Crvena zvezda. Ami a futballisták személyét illeti, az idei Bajnokok Ligája-döntőben egy-egy horvát (Luka Modric, Real Madrid) és osztrák (Marcel Sabitzer, Dortmund), az Európa-liga-döntőben két horvát (Mario Pasalic, Atalanta; Josip Stanisic, Leverkusen), míg a Konferencialiga-döntőben egy szerb (Nikola Milenkovics, Fiorentina) lépett pályára. |