– Mit gondol a Svájc−Magyarország mérkőzésről?
– Az eredmény svájci szempontból rendben van, a három-egyes siker jónak mondható – kezdte a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjújában a korábbi 103-szoros svájci válogatott, 54 éves Stéphane Chapuisat, aki jelenleg a Young Boys játékosmegfigyelő-részlegének vezetőjeként dolgozik. – Az első félidőben jobbak voltunk, de a magyarok visszakapaszkodtak, volt egy olyan időszak kettő-egyes állásnál, amikor úgy éreztem, egyenlíthetnek, de egy kontratámadással lezártuk a meccset, megérdemeltük a három pontot. Murat Yakin szövetségi kapitány csapata többet hozott ki a játékból, magasan húzta meg a védelmi vonalát, helyzeteket dolgozott ki, jókor szerezte góljait.
– Egykori csatárként miként látja az első gólt szerző Kwadwo Duah, valamint a szépítő találatot jegyző Varga Barnabás teljesítményét?
– Kwadwo Duah remekül játszott, nagyszerű labdát kapott Michel Aebischertől, kíméletlenül, hidegvérrel kihasználta a lehetőséget. Ezzel együtt nem tudom, ő kezd-e Skócia ellen, mert nyolc nap alatt kell három csoportmérkőzést játszani, abban viszont biztos vagyok, hogy látjuk még a pályán. Noha a svájci média csatárkrízisről írt a meccs előtt és folyamatosan azt találgatta, ki szerez gólt, nem aggódtam. Noha nincsenek topjátékosaink a poszton, vannak ügyes támadóink, és Murat Yakin képes arra, hogy olyan játékrendszert szabjon a csapatra, ami kiemelkedő kilences nélkül is működik. Ami Varga Barnabást illeti, az első félidőben nehéz feladata volt, nemigen találták meg a társai a labdával, de a fordulás után aktívabbnak tűnt, voltak helyzetei és a fejes góljával bizonyította, jó képességű csatár.
– Svájc már a tizenhat között érezheti magát?
– A torna előtt azt mondtam, ezzel a csapattal el kell érni a nyolcaddöntőt, a magyarok legyőzésével erre nagyon jók az esélyek. Meccsről meccsre kell összpontosítani, most csak a skótokra szabad figyelni.
– Mit vár a szerdai csoportmérkőzéstől?
– Az öt-egyes vereség után biztosan felszívják magunkat a skótok, ettől függetlenül nekünk kell irányítanunk a találkozót. Fontos lesz, hogyan reagálunk ellenfelünk játékára. Az ellenfél biztosan azon fáradozik egész héten, hogy megszervezze és zártabbá tegye a védekezését. Mindig kellemetlen ilyen csapat ellen játszani, úgyhogy biztosan szoros meccs lesz a kölni.
– Az újságírók gyakran kérdezik a játékosoktól, szerintük a mostani-e minden idők legjobb svájci válogatottja: ön szerint ez az együttes erősebb, mint például az, amelyikkel ön 1996-ban vagy 2004-ben Európa-bajnokságon szerepelt?
– Nem könnyű erre válaszolni, szinte nem is lehet összehasonlítani ennyi idő elteltével a válogatottakat, mert minden megváltozott. Nekünk még nem volt tapasztalatunk ezen a terepen, az ezerkilencszázkilencvenhatos volt az ország első Európa-bajnoki szereplése, azóta pedig egy-két kivételtől eltekintve rendre kijut a válogatott, ott van a nagy tornákon. Az elvitathatatlan, hogy a mostani csapatot jó futballisták alkotják, többségük erős külföldi klubokban tölt be fontos szerepet, ami elősegíti a jó szereplést. Ugyanakkor szerintem mindegy is, ez a legjobb vagy sem, az a lényeg, hogy eredményes legyen.
– Az Európa-bajnokságon mely csatárokat nézi legszívesebben, kiknek a játékára kíváncsi leginkább?
– Sokakéra, de Kylian Mbappét mindig örömmel nézem, különleges játékosnak tartom, no meg Jamal Musiala sem hétköznapi futballista. Kíváncsi leszek, mire megy Cristiano Ronaldo az utolsó nagy tornáján.
– Németországból „átugorva” Angliába: ott volt június elsején a Wembley-ben?
– Igen. Nagy kár azért a meccsért…
– Nehezen emésztette meg, hogy egykori csapata, a Dortmund kettő-nullára elveszítette a Bajnokok Ligája döntőjét a Real Madriddal szemben?
– Persze, idegesítő volt, hogy a Dortmund az első félidőben gólhelyzeteket alakított ki, kétszer is betalálhatott volna, úgy tűnt, közelebb áll a trófea megszerzéséhez, mégis hiábavaló volt az erőfeszítés...
– A '97-es Dortmunddal a Juventust legyőzve nyerték meg a BL-t, a Münchenben rendezett mérkőzést Puhl Sándor vezette. A huszonhét évvel ezelőtti csapat mivel tudott többet?
– Egyszerűen tapasztaltabb volt. Rendkívül sokat megélt, rutinos játékosok erősítettek minket, Andreas Möller, Karl-Heinz Riedle, Jürgen Kohler és Stefan Reuter világbajnok volt, míg a mostani keretből csak Mats Hummels ért fel a német válogatottal a világ tetejére, a többi futballista nemzetközi színtéren még nem annyira tapasztalt és sikeres. Talán az idei BL-döntőben ez billentette a Real Madrid felé a mérleg nyelvét. Akármikor adok interjút, mindig szóba kerül a müncheni döntő, ami csodálatos emlék marad.
Született: 1969. június 28., Lausanne (Svájc) Állampolgársága: svájci Posztja: csatár Válogatottság/gól (1989−2004): 103/21 Klubcsapatai profiként: Malley (1986−1987), Lausanne (1987−1990; 2005−2006), Uerdingen (1991), Borussia Dortmund (1991−1999), Grasshoppers (1999−2002), Young Boys (2002−2005) Kiemelkedő eredményei: Bajnokok Ligája-győztes (1997), világkupagyőztes (1997), 2x német bajnok (1995, 1996), svájci bajnok (2001), 2x német Szuperkupa-győztes (1995, 1996) |