VÉGET ÉRT a labdarúgó Európa-bajnokság. Ki-ki vérmérséklete szerint értékeli a látottakat, bennem vegyes érzelmeket váltott ki a torna. A zömében célfutballt hozó sorozatban felüdülést jelentett például Svájc, Ausztria, Grúzia és természetesen az aranyérmes Spanyolország játéka, csalódást okozott Franciaország, Portugália és Németország, s nem tagadom, a magyar válogatottól is többet vártam.
Félve teszem fel a kérdést: merre tart a sportág? Szükség van-e Eb-re, ha az idényben átlagban cirka ötezer játékperccel a lábukban érkeznek a futballisták, kizsigerelve, fásultan? A kérdés persze a vb-kkel kapcsolatban is felvethető; gondoljunk bele, kétévente valamelyik tornán kell játszani… Felteszem: amíg a szurkolók várják ezeket az eseményeket, a labdarúgók annál kevésbé.
Hol van a játék öröme?
Egyre inkább úgy tűnik, a futball béklyók fogságába került. Egyfelől a pénz fogságába, mert az utolsó eurócentet is ki kell préselni, akkora üzlet lett a játék. Mindenki a saját hasznát keresi, mondhatni, a sok pénz között elvész a gyerek, azaz a labdarúgás.
Másrészt a rendre győzelmi kényszerben a taktika sem enged szabadságot. Noha kiváló játékosok fordultak meg a tornán, a legnagyobbaktól is csupán egy-egy klasszismegoldást láthattunk. A gólt nem kapni szemlélet nem a kreatív elképzelésekre ösztönöz, hanem az elhárításra – a kettő között ég és föld a különbség.
A tét is béklyót köt a lábakra: presztízs és persze megint pénz forog kockán. Mi a magyarázata annak, hogy a Real Madrid sztárjától, Jude Bellinghamtől és az angol bajnok Manchester Cityben a 2023–2024-es idényben remeklő Phil Fodentől az angol válogatottban elvétve láttunk kombinatív játékot – jó, a franciák ásza, Kylian Mbappé mérsékeltebb teljesítménye magyarázható a sérülésével és az abból fakadó félelmével.
Az Eb-vel kapcsolatban a 92-szeres magyar válogatott Fazekas László azt nyilatkozta, elég lenne csapatonként kilenc-kilenc futballista a pályán, 29-szeres válogatottunk, Esterházy Márton pedig a VAR-ra utalva megjegyezte, neki nagy orra, illetve nagy lába van, ha az ő idejében bevezetik a rendszert, biztos, hogy mindig lesen lett volna… Mindkét észrevételben van igazság, mégsem gondolnám, hogy kilencen kellene kiállni és a VAR-t kivezetni.
Nem tudom, hogyan, de valahogy vissza kellene térni a sportág játékjellegéhez.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
