„2023.09.29. Csörög a telefonom. A hívó: Julian Nagelsmann. A kérés: térjek vissza a válogatottba. Az első gondolat a fejemben: hülye lennék visszatérni! Az első érzés a szívemben: basszus, igen!
Mint tudjuk, a szív döntött.
2024.07.06. Az első gondolatom ma reggel: örülök, hogy megcsináltam. A tegnapi hármas sípszó utáni minden üresség és szomorúság ellenére is így érzem. Mindig is többet láttam ebben a csapatban annál, mint amit mutatott az előző években, de arra nem számítottam, hogy ilyen rövid idő alatt reális esélyünk lesz megnyerni egy nagy címet, és a legjobb csapatokkal egy szintre kerülünk! Ezért vagyok büszke arra, amit ez a csapat elért, erről egész Németország példát vehet. Külön köszönet azoknak, akik miatt ilyen egyedülállóan különleges lett ez a hazai torna. Láttunk, éreztünk benneteket! Szeretném megköszönni az elmúlt hetekben tapasztalt meleg és különleges, felém áradó szeretetet. Nagyon különleges volt! És zárásként egy kérés: most, hogy Németország ismét a kebelére ölelte legkedvesebb gyermekét, a válogatottat, azt kérem, többé ne is engedje el! Ennek a csapatnak folytatódik az útja, és elképesztően nagy segítség tud lenni, amikor rossz passzban van egy csapat, de mellette állnak a szurkolók. Bizton állíthatom, hogy ezt a csapatot nagyszerű emberek alkotják, akik mindent beleadnak a sikerért!
Németország ismét tényező!
És egy nagyon fontos dolog még: bocsáss meg, Pedri, gyógyulj meg mihamarabb! Nyilvánvaló, hogy nem akartam sérülést okozni neked! Épülj fel gyorsan, és minden jót kívánok, nagyszerű játékos vagy.”