Salomon Kalou portréja

nemzetisége:
elefántcsontparti-holland
14/7
születési hely:
Oume
ideje:
1985.08.05.
pozíció:
szélső, csatár
magassága:
188 cm
súlya:
74 kg
korábbi klubjai:
ASEC Abidjan, Feyenoord, Excelsior (kölcsönben)
sikerei:
angol Ligakupa-győztes (2007), FA Kupa-győztes (2007), ANK-résztvevő (2008), olimpiai résztvevő (2008), az Év ifistája Hollandiában (2005), az ANK és az olimpia bronzcipőse (2008)

Salomon Kalou napjaink egyik legnagyobb elefántcsontparti (vagy holland?) tehetsége: villámgyors, kitűnően cselez, labdakezelése kiváló, lövései pontosak, a középpálya és a csatársor bármely szélén bevethető – a Chelsea 2006 nyarán egy csiszolatlan gyémántot vásárolt meg személyében.

Kalou - akinek bátyja, Bonaventure szintén profi futballista, s 1997-ben került Abidjanból a Feyenoordhoz - odahaza az ASEC Abidjan híres akadémiáján tette meg első lépéseit a hírnév felé. A francia Marc Guillou által dirigált bentlakásos intézmény már olyan sztárokat adott az európai labdarúgásnak előtte is, mint Kolo Toure, Aruna Dindane vagy Gilles Yapi Yapo. Salomont először Guy Roux próbálta átcsábítani az öreg kontinensre, hiszen Bona akkor már Franciaországban játszott. A fiatal tehetség végül mégis testvére útját követve a Feyenoordhoz került (akik már akkor szerződést kötöttek vele, amikor még csak 15 esztendős bolt), sőt, akár csak bátyja, az ifiből kinőve szintén az Excelsiorban erősödött kölcsönben. Egyébként már a 2003-as idényben bemutatkozhatott a Feyenoord nagycsapatában, s miután vendégjátékosként jó teljesítményt nyújtott, 2004 nyarától Ruud Gullit alapemberként számolt vele. S a fiatal nem is maradt hálátlan: első 12 bajnokiján 9 gólt lőtt, s bár később visszaesett teljesítménye, 20-szal fejezte be az idényt. „Nagyon jó érzés volt a góllövőlista dobogóján állni, de igyekeztem nem elszállni magamtól. Ez volt az első teljes szezonom a holland bajnokságban, élveztem, hogy száguldozhatok.

A középcsatár, Dirk Kuyt mögött kaptam szerepet, imádok a mélységből megindulni” – révedezett vissza a korai időkre, amikre az FTC elleni UEFA-kupa-mérkőzésről magunk is emlékezhetünk. A legjobb 32 közé az ő Schalkénak vágott duplájával jutottak be, s ekkor írta teljesítményéről a Rotterdamse Dagblad: „Két helyzet – két gól. Ez a klasszisok jellemzője, pontosan ezt kéri egy edző csatárától”. Bátyja klubja, a PSG hétmillió eurót kínált érte ezek után, de a jól értesültek már akkor, 2000-ben is a Chelsea-t emlegették mint fő esélyest. „Nemsokára nagy játékos lesz – büszkélkedett vele edzője, Gullit. – Egy nyers, csiszolatlan gyémánt. Ahogyan betör a résekbe, ahogyan otthagyja ellenfelét, egyenesen mesés. Ezért nem hezitáltam, hogy bevessem-e őt egy ilyen fontos mérkőzésen. Ilyen játékosok kellenek, ők jelentik a győzelemhez szükséges pluszt.” Hősünknek a következő bajnokságban is nagyon jól ment a Kalou-Kuyt (van Hooijdonk)-Castelen-trió jobbszélsőjeként, így a holland szövetségi kapitányban, Marco van Bastenben felmerült a játékos honosításának ötlete – Kalou maga is így gondolta, hiszen ezért sem fogadta el korábban szülőhazájának, Elefántcsontpartnak invitálását a különböző nemzeti csapatokba, sőt, bátyja tanácsára kettős állampolgár lett.

Azonban a feszült holland belpolitikai helyzet miatt (akkoriban állandóan címlapon voltak a bevándorló-ellenes témák az általuk elkövetett erőszakos cselekedetek miatt) az illetékes miniszter asszony, Rita Verdonk nem engedélyezte az állampolgárság gyorsított megadását, így van Basten kénytelen volt lemondani róla (mármint Kalouról). Pedig minden hollandok kisistene, Johan Cruyff is felszólalt az ügy érdekében, ám Verdonk megkötötte magát, mondván, nem kivételez senkivel (főleg nem egy bevándorlóval, tennénk hozzá, ha gúnyolódni akarnánk). Pedig nagyon érdekes lett volna a vb-csoportbéli holland-elefántcsontparti összecsapás, ha szembenéz egymással a két Kalou-testvér… A holland média nem győzött sopánkodni elvesztésén, mondván, úgy járnak vele, mint Nandóval, akinek állampolgársági kérvényét szintén elutasították anno, s immáron a német U-21-es gárdát erősíti. Az afrikai válogatott viszont nem tett le róla, az eset után is meghívták a szélsőt a nemzeti csapatba, ám jó darabig mindhiába. A csalódott Kalou el is hagyta Hollandiát: Mourinho és Abramovics Chelsea-je 8 millió fontot fizetett érte, amely összeg a játékos és a klub eredményességétől függően még az összeg 25%-ával nőhet.

Bár a portugál mester előzetes elképzelései szerint a Sevcsenko-Drogba-duó mögött a Ballack-Makélélé-Essien-Lampard-kvartett muzsikált volna, ám Kalou meglehetősen gyakran kapott szerepet az edzőtől, némileg meglepő módon főleg második számú csatárként Drogba mellett. Egyébként a szezon elején még gyakran csak a tartalékcsapatban kapott helyet, első angliai góljait is itt szerezte, a felnőttek között a Wigan ellen mutatta meg ezirányú tehetségét. Talán Drogbával való jó viszonya és van Basten csökkenő érdeklődése, no meg a nyári hercehurca megaláztatása miatt végül úgy döntött, hogy szívére hallgat, s az elefántcsontparti válogatottban fog szerepelni. Első angliai idénye kimondottan jóra sikerült, hiszen hétszer is eredményes volt, és többször is csereként lépett pályára. A következő idényben szinte ugyanilyen mutatókat hozott össze, de a BL-ben is tudott gólt lőni. Megjárta 2008-ban az Afrikai Nemzetek Kupáját és az olimpiát is, és mindkét helyről bronzcipősként térhetett haza.