Mark Schwarzer portréja

Mark Schwarzer
nemzetisége: ausztrál-német
57/18
születési helye:
Sydney
ideje:
1972.10.06.
pozíció:
kapus
magassága:
194 cm
súlya:
90 kg
jelenlegi klubja:
Fulham
korábbi klubjai:
Colo Soccer Club, Blacktown Association, Marconi Stallions, Bradford City, Kaiserslautern, Dynamo Dresden, Middlesbrough
sikerei:
Ausztrál Kupa-győztes (1992), ausztrál bajnok (1993), Német Kupa-győztes (1996), angol Ligakupa-győztes (2004), UEFA-kupa-döntős (2006) , U17-es vb-résztvevő (1989), Konföderációs-kupa-résztvevő (2005), Konföderációs-kupa-bronzérmes (2001), Óceániai Nemzetek Kupája-győztes (2004), vb-résztvevő (2006), Ázsia-kupa-résztvevő (2007), az Év kapusa Ausztráliában (1993), az Év játékosa Ausztráliában (2009), Óceánia második legjobb játékosa (2002, 2004)Mark Schwarzer
nemzetisége: ausztrál-német
57/18
születési helye:
Sydney
ideje:
1972.10.06.
pozíció:
kapus
magassága:
194 cm
súlya:
90 kg
jelenlegi klubja:
Fulham
korábbi klubjai:
Colo Soccer Club, Blacktown Association, Marconi Stallions, Bradford City, Kaiserslautern, Dynamo Dresden, Middlesbrough
sikerei:
Ausztrál Kupa-győztes (1992), ausztrál bajnok (1993), Német Kupa-győztes (1996), angol Ligakupa-győztes (2004), UEFA-kupa-döntős (2006) , U17-es vb-résztvevő (1989), Konföderációs-kupa-résztvevő (2005), Konföderációs-kupa-bronzérmes (2001), Óceániai Nemzetek Kupája-győztes (2004), vb-résztvevő (2006), Ázsia-kupa-résztvevő (2007), az Év kapusa Ausztráliában (1993), az Év játékosa Ausztráliában (2009), Óceánia második legjobb játékosa (2002, 2004)

Nem svarcban nyomatja

Mark Schwarzert sokáig a második legjobb ausztrál kapuvédőnek tartották a habókos Mark Bosnich mellett, ám „Schwarzi" szép lassan kiszorította rosszéletű vetélytársát a kapuból, sőt, 2005-ben az Uruguay elleni pótselejtezőkön nyújtott klasszis teljesítményével a szurkolók kegyeiből is.

A Sydneyben napvilágot látott játékos szülei Németországból költöztek egykoron a szigetországba, talán ezért is kergette hősünk már kiskorától a futball-labdát testvérével, Daniellel, aki később szintén profi kapussá vált. Mark karrierjének első állomása a helyi Colo Soccer Club volt, ahol édesapja kezei alatt futballozott, eleinte mezőnyjátékosként. Mivel a lusta ivadék nem futott eleget, a papa mérgében beállította a kapuba, és a gyermek ott is ragadt. Ezután 12 éves korától mellékállást vállalt a Penrith Nepean Associationben, majd egy esztendő múlva váltott, és a Blacktown Association igazoltja lett. Három szezon múlva az egyik legnagyobb ottani labdarúgó-egyesület, a Marconi Fairfield figyelt fel rá, akik le is igazolták Schwarzert ificsapatukba.

A csatársorban egyébként egy másik bevándorló-ivadék, bizonyos Christian Vieri bontogatta szárnyait, aki egy év múlva édesapjával együtt hazaköltözött Itáliába. Vieri nélkül így sem maradt, ugyanis Bobo öccse, Max később a nemzeti tizenegy, a Socceroos tagja lett, a kapuvédővel együtt. De ne siessünk előre! A Marconi 1992 tavaszán kapusgondokkal küszködött, végül a vezetők úgy döntöttek, hogy az ifi egyese is kaphatna egy lehetőséget – Schwarzer első idényében egy, majd kilenc mérkőzésen védett, és olyan remek teljesítményt nyújtott, hogy később is megőrizte helyét, sőt, bajnokként és az Év kapusaként zárta az évet.

A következő bajnokságban a portás gondolatai Európa körül forogtak, és családi kapcsolatait kihasználva a Bayer Leverkusennél jelentkezett próbajátékra. Bár a megmérettetés kudarccal zárult, egy év múlva marconis csapattársa, a Milan egykori játékosa, Andre Icardi barátja, a volt svéd válogatott Robert Pritz egyik ügynökismerősénél beajánlotta Schwarzert, akit végül a Dynamo Dresden igazolt le. Az igazi internacionális összeesküvés gyümölcseként az egykori keletnémet élklub négyéves szerződést ajánlott a számukra teljesen ismeretlen portásért, akit egyértelműen az orosz örökifjú, Sztanyiszlav Csercseszov cseréjének szántak.

Ám az ossie klub végül Csercseszovostól, Jeremiesestől, Ekströmöstől, Lesiakostól, Kmetschestől együtt is kiesett a Bundesligából, ebből Schwarzer két mérkőzéssel vette ki részét. A második osztályban már nem bizonyíthatott, a klubot ugyanis megfosztották profilicenszétől, ráadásul elnökét 36 hónapra személyes szabadságától is, így a száműzött egylet 450 000 akkori márkáért (negyedmillió euró) eladta cserekapusát a Kaiserslauternnek. Friedel Rausch szintén a kispadra igazolta le Schwarzert, Andreas Reinke helyettesének, és az auszi balszerencsés módon újra kiesett klubjával az első osztályból (bár némileg vigasztalhatta a Német Kupa-győzelem, ha a döntőben természetesen nem is játszott).

Mivel esélye sem volt arra, hogy kiszorítsa Reinkét, ezért úgy döntött, hogy Angliában próbál szerencsét – a német egyesület sem marasztalta őt, ugyanis 1996 októberében, amikor válogatottba szóló behívót kapott egy Szaúd-Arábiában rendezett mérkőzésre, és klubja akarata ellenére is az utazás mellett döntött, kenyéradójánál harmadik számú kapussá fokozták le. A válogatott edzőtáborát viszont ügyesen használta ki, ugyanis megkérte Angliában profiskodó csapattársait, hogy ajánljanak már neki egy ügynököt, aki a Premiershipbe tudja vinni őt – Barry Silkman azóta is a kapus érdekeinek képviselője.

Silkman három nap alatt összehozott védence számára egy próbajátékot a Steve Coppel vezette Manchester Citynél: a kékek tartalékcsapata a Bradford City ellen játszott, és a mérkőzés azzal a nem várt fordulattal zárult, hogy a Cityvel kötött a portás szerződést, de a Bradforddal! Itt 13 bajnokin szerepelt első nekifutásra, s olyan jól ment neki a védés, hogy több élklub is megkereste ajánlatával. Végül a Bradford nem tudott ellenállni a kísértésnek: alig félmillió euróért vették meg, de pár hónap múlva ötszörös áron adták el a Middlesbroughnak.

Új klubja éppen kiesésre állt, így Schwarzer azonnal bekerült a kezdőbe, majd nagy hatékonysággal harcolt a bennmaradásért (olyan klasszisokkal vállvetve, mint Festa, Juninho Paulista, Ravanelli, Emerson vagy Jan Age Fjörtoft). Bekerültek a Ligakupa döntőjébe is, de mondanom sem kell, hogy harmadik európai klubjával is kiesett az élvonalból (Talán ezért is adta el oly' gyorsan a Bradford?), elbukták a Chelsea ellen az FA-Kupa döntőjét is, a Socceroos pedig menetrendszerűen nem jutott ki a világbajnokságra... Az újjáépített Boróval viszont hamar kiharcolta a feljutást, sőt, újra bekerültek a Ligakupa fináléjába, de a Chelsea ismét megfosztotta őket az aranyéremtől.

Emberünk kiváló, 6.56-os átlagosztályzattal zárta második elsőosztályú angliai szezonját, ráadásul abban a futballtörténelmi gyönyörben lehetett része, hogy a Ziege-Gascoigne-Ince-Juninho Paulista középpályássor mögött játszhatott. Később csatlakozott csapatához Boksic, Geremi, Karambeu, Mendieta, Southgate, Hasselbaink, Zenden, de megfordultak ott honfitársai, Okon, Tony Vidmar, Viduka, Brad Jones és Wilkshire is. Bár a fonttízmilliókkal megerősítette gárda elnyerte 2004-ben a Ligakupát (Mark az ellenfél első góljánál nagyot hibázott, de ezt később több bravúros védéssel kompenzálta), a középmezőnytől nem tudott feljebb vergődni.

Schwarzer viszont szép lassan a liga egyik legjobb, legmegbízhatóbb portásává avanzsált. Legjobb mérkőzését 2005 februárjában játszotta, amikor a Bolton elleni idegenbeli bajnokin (tudjuk, elcsépelt, de) kivédte Okocháék szemét, emberi és légi közlekedési törvények feletti bravúrokat bemutatva. Nem sokkal előtte hosszabbította meg szerződését némi vita után, ugyanis a Liverpool és a Manchester United is bejelentkezett érte (nyáron lejárt volna kontraktusa), ám végül is, mint a klub legrégebben foglalkoztatott futballistáját, 2008-ig magukhoz kötötték őt McClaren mesterék.

Miután Mark Bosnich kábítószer-problémái miatt befejezte pályafutását, Schwarzer lett az akkor éppen Frank Farina vezette Socceroos első számú hálóőre, bár természetesen csak a fontosabb hazai mérkőzések kedvéért utazta át a fél világot. 1993-as bemutatkozása óta láthattuk őt két Konföderációs-kupán, viselte többször is a csapatkapitányi karszalagot. A 2005-ös, Uruguayjal vívott vb-pótselejtezők alatt nemzeti legenda lett belőle, ugyanis a büntetőpárbajban kivédte G. Rodriguez és Zalayeta tizenegyeseit! A mérkőzés előtt egyébként Guus Hiddink kapitány azt tervezte, hogy ha orosz rulettre kerül sor, akkor becseréli a nyúlánk Zeljko Kalacot, aki nagy tizenegyesfogó hírében áll – ám mivel a hollandus korábban már mindhárom cserelehetőségét kihasználta, maradt kényszerből Schwarzer... Az UEFA-Kupa döntőjében már nem volt ilyen szerencséje az ausztrálnak: a csinos kis átlátszó Zorro-maszkban parádézó portásnak négyet rúgtak a sevillaiak! Igaz, nem is jutottak volna ki Európába, ha korábban a bajnokság utolsó fordulójában, az utolsó percben ki nem védi a mancitys Robbie Fowler büntetőjét.

A 2006-os nagy tornán az első két csoportmérkőzésen gyengébben ment neki, finoman szólva is, az olaszok elleni nyolcaddöntőben aztán mindenért kárpótolta híveit. A vb után mind a Boróból, mind a válogatottból kiszoríthatatlan maradt, 2007 végén megdöntve Dennis Bergkamp rekordját, az egy klubban legtovább szolgáló nem szigetországi idegenlégiós kategóriában. Tizenhárom selejtezőn szerepelt, és mindössze három gólt kapott. 2008 nyarán lejárt szerződése, és bár a Boro hosszabbítani szeretett volna vele, de 11 év után a játékos váltani akart, és elfogadta a Fulham ajánlatát. Két évre írt alá Gera Zoltánékhoz, de egy jó vb-szerepléssel bebizonyíthatja – odahaza már elismerték 2009-ben, elvégre megkapta az Év játékosa címet –, hogy 37 évesen is van még benne spiritusz és fantázia.

Egyébként – mint portásokhoz illik – Mark nem kissé flúgos és babonás: ugyanazt a sípcsontvédőt használja, amit még a Marconi tagjaként kapott, és ugyanazt a kistáskát teszi be mérkőzéseken kapujába, amit még 'lauterniként vásárolt!