„Tiszta és világos volt a helyzet, amikor a magyaroktól elszenvedett két vereséget követően az ötvenes évek közepén az angolok elhatározták, hogy megújulnak. Ez elsősorban szakmai megújulást jelentett, volt abban valami szimbolikus, hogy az angol válogatottat szövetségi kapitányként az az Alf Ramsey vezette 1966-ban a világbajnoki aranyéremig, aki a Wembleyben a pályán élte meg a 6:3 szégyenét."