Sztoicskovék 1994-es csodája két „amatőr embercsempésznek” köszönhető

EDZŐKÉRDÉS FOREVER. Az 1962-es vb előtt a címvédő brazilok váratlanul elbocsátották sikeredzőjüket, az El Gordo (Kövér) becenévre hallgató Vicente Feolát. Azonban a hozzá szorosan kötődő játékosok ultimátumára a szövetség újból Feolát nevezte ki, aki a sors fintoraként betegsége miatt mégsem lehetett ott a vébén – ellenben 1966-ban, Angliában már a kispadon ült, de a kiesés után sokáig nem mert hazamenni, majd amikor mégiscsak hazarepült, nagyon óvatosan és nagyon bölcsen álnéven utazott! Ha már az aranyesőről lemaradt, a paradicsomzáporba nem akart belefutni.

Vagy ki tudja, mi várt volna rá, mert nem mindenhol voltak olyan szívélyesek akkoriban a drukkerek, mint Olaszországban, ahol rothadt paradicsomokkal fogadták a leszereplő kedvenceket.

NEM KELL! 1978-ban elképesztő hangulatban elképesztő izgalmakat hozott a házigazda Argentína és Hollandia döntője, amelyben a rendes játékidő legvégén hatalmas helyzetet hagytak ki a hollandok, majd a hosszabbításban kikaptak. Négy évvel korábban az akkori házigazda ellen szenvedtek vereséget a fináléban, az újabb valós és vélt sérelmek miatt ezen az argentínai éremátadón nem jelentek meg.

Szövetségi kapitányuk a sajtótájékoztatón sem, egy túlbuzgó kiskatona ugyanis elzavarta az igazolványát a szállodában hagyó Ernst Happelt. A katonának szigorúan ki volt adva, hogy csak a holland mestert engedheti be, senki mást. Happel osztrák volt, ez a tény követ dobott a fogaskerekek közé.

MOST MEZ NEM VOLT, RÉGEN MAJDNEM CSAPAT SEM.

Az 1990-es vb első szenzációjaként a címvédő és későbbi döntős argentinokat elverte a nyitómérkőzésen Kamerun. Nem sokon múlott, hogy elmaradjon a bravúr: a kameruni vezetők elfelejtették elküldeni időre a hivatalos csapatnévsort, mert éppen Jugoszláviában túráztak. Az illetékes, Nyemb Mbog a lassú postára fogta az esetet, a FIFA szerencsére eltekintett a határidő betartásától. Köszönjük!

TV. Az 1970-es Brazília–Olaszország döntő (4:1) volt az első, amelyet a televízió színesben adott, az első vb-ről a rádiók közvetítettek élőben, de nyilván ez csak nagyon kevés országban volt elérhető. Az 1954-es világbajnokság mérkőzéseit már élő egyenes adásban izgulhatták végig a szerencsések, a BBC például az Aranycsapat mérkőzésével kezdett, technikai okokból. A legelső mérkőzés, amelyet közvetítettek a tv-csatornák, a francia–jugoszláv csoportmérkőzés volt.

KATAR, NEM VAGY EGYEDÜL! Az elsőknek nehéz a dolga, kevesen rajongtak azért az ötletért, hogy Uruguay rendezze az első vébét. Az uruguayi szövetség több tízezer dollár költségtérítést is hajlandó volt fizetni, majd végső érvként az ingyen szállás mellé ingyen cigarettát, szivart, dohányt és ultima ratióként levélbélyeget adott a résztvevőknek. Sörről nem tudunk.

A HOSSZÚ ÉLET TITKA… azonban aligha a dohányzás és a sör. Az első tornán pályára lépők közül az 1910-ben született és 2010-ben elhunyt argentin Francisco Varallo élt a legtovább. Érdekes, hogy sérülései miatt harmincéves kora előtt vissza kellett vonulnia.

STADION, TE DRÁGA! Anno Magyarország is pályázott az első világbajnokság megrendezésére. Az MLSZ a labdarúgásból származó testnevelési adóból akart három nagy, 40 ezres stadiont építeni, de nem kapott rá állami garanciát – írta könyvében Sebes Gusztáv. A négyévenkénti rendezés és a selejtezők bevezetése magyar ötlet volt, végül az MLSZ és a profi klubok vitái miatt a válogatottunk el sem utazott Uruguayba.

Pedig a Ferencváros megverte egy évvel korábban a későbbi világbajnok Uruguayt. Mintegy 28, európai szinten jegyzett játékosunk volt (Aknai János, Weinhardt Ferenc, Amsel Ignác kapusok; Fogl III József, Dudás Gyula, Mándi Gyula, Prém Móric, Kocsis Ferenc hátvédek; Kompóti-Kléber Gábor, Kalmár Jenő, Bukovi Márton, Kvasz János, Korányi I Lajos, Obitz Gábor, Furmann Károly, Borsányi Ferenc fedezetek; Markos Imre, Ströck Albert, Takács II József, Avar István, Turay József, Teleki Pál, Toldi Géza, Szedlacsek Ferenc, Hirzer Ferenc, Titkos Pál, P. Szabó Gábor, Kohut Vilmos csatárok), akikkel bármelyik ország válogatottja ellen győzelmi esélyekkel vehettük fel a harcot – írja a Hoffman Péter, Lovász Tamás jegyezte Mundial krónika.

A KARTELL MEGY A GALL HATÁR FELÉ. A bolgár válogatott az 1994-es tornán beírta magát a futballtörténelembe, pedig nem sok kellett ahhoz, hogy ki se jusson a vb-re. Például az, hogy Párizsban ne találjon be az utolsó pillanatokban Emil Kosztadinov, aki nem kapott vízumot Franciaországba, de becsempészte őt a német-francia határon két csapattársa, Georgi Georgiev és Boriszlav Mihajlov, akik a Mulhouse légiósaiként jól tudták, melyik határállomáson laza az ellenőrzés. A másik becsempészett játékos Ljuboszlav Penev, a remek csatár volt, aki végigjátszotta a sorsdöntő selejtezőt, de nem vehetett részt a tornán kemoterápiás kezelése miatt.

Ahol mindenki meglepetésére nagy menetelésbe kezdtek a bolgárok, kiütötték a címvédő németeket: miután Hriszto Sztoicskov betalált, otthon az édesanyja összeesett, és kórházba kellett szállítani őt. A németek ellen gólt fejelő Jordan Lecskovot pedig halálosan megfenyegették a német neonácik, hogy megakadályozzák további pályafutását a Hamburgban. Nem sikerült.

MÜSZI! Mint láthattuk, olvashattuk, ha labdarúgóink nincsenek is ott a katari pályákon, sok magyar szakember és sok magyar technika vb-résztvevő. Nem egyedi.

1990-ben az Omega és Sony mellett a Műszertechnika is megjelent a vébén, ha már Détári Lajosék nem. A magyar cég Bariban és Veronában szerelte fel a vb előtt a stadionba a nagy mátrixtáblát, amelyen már meg lehetett jeleníteni a legizgalmasabb pillanatok visszajátszását is! Bariban a polgármester alaposan szemügyre vette a táblát, majd kérte a magyar szakembereket, hogy vetítsék ki őt. Szakmai ártalom… Mindenesetre azonnal megjelent a táblán a politikus, és óriási sikert aratott. Ki hitte volna akkor, hogy az 1986 utáni kevéske magyar vb-sikerek egyikét láthatjuk!

Ugye emlékeznek még az idősebbek?