Az Erling Haaland köré kialakított támadójáték a norvégok igazi fegyvere

Minden világbajnokságnak megvan a maga meglepetéscsapata, amely a kevésbé várt kiugró teljesítmény mellett a pályán kívül szintén felvonultat valamilyen szimpatikus, látványos elemet, így pedig még akkor is megmarad a szurkolók emlékezetében, ha idővel aztán elbukik. Az idei torna első fázisában leginkább a Zöld-foki-szigetek töltötte be ezt a szerepet, ám a negyeddöntőhöz érve már egyértelműen az evezős szurkolói által buzdított Norvégia viszi a prímet.
Persze a skandinávok remeklése nem feltétlenül jelent akkora meglepetést, a keret összértéke ugyanis megközelíti a hatszázmillió eurót, Erling Haaland személyében a világ egyik, ha nem a legjobb csatára rohamozza az ellenfelek kapuját, míg a csapatot Martin Ödegaard fogja össze, aki az Arsenal idénybeli Premier League-címének fő letéteményesei közé tartozik. Rajtuk kívül csupa olyan játékos szerepel a keretben, akit egyelőre nem lehet a világklasszis kategóriába sorolni, ám képességeiket és a csapat iránti elkötelezettségüket nem érheti kritika. Ráadásul a norvég remeklésnek bőven megvolt már az előjele, Staale Solbakken szövetségi kapitány csapata ugyanis a selejtezőben nyolcból nyolc meccset nyert meg, oda-vissza (agyon)verve Olaszországot (3–0 otthon, 4–1 idegenben), s említhetnénk a Moldova elleni 11–1-et is.
És miután a kvalifikációt 37 (!) góllal zárta a gárda – ebből 16-ot Haaland jegyzett –, a világbajnokságon is tartotta a tempót: öt mérkőzésen egy tucat találatnál jár, a Manchester City csatára pedig a mesterlövészek közvetlen élmezőnyében szerepel hét góllal. Jóllehet a csoportkörben még kevésbé félelmetes norvég válogatottat lehetett látni, a körülmények is közrejátszottak ebben. A nyitó mérkőzésen Irak szinte semmilyen ellenállást sem tanúsított (4–1), a második fordulóban Szenegál leginkább csak futott az eredmény után (3–2), míg a harmadikban Solbakken a legtöbb kulcsjátékosát pihentette Franciaország ellen (1–4).

Utólag olybá tűnik, tökéletesen taktikázott a kapitány, mert a harminckettő között Elefántcsontpart ellen már friss és minden szempontból precíz csapatra volt szükség – naná, hogy kései Haaland-gól döntött Norvégia javára (2–1)! Az igazán nagy dobás a Brazília elleni negyeddöntő volt, amelyen az északiak ugyan nem uralták a játékot, gyilkos ösztönnel végezték ki az ötszörös világbajnokot. Haaland igazán attól válik klasszissá, hogy a kellő pillanatban lecsap – a brazilok ellen duplázott –, de az, hogy ezúttal a világ legjobbjai közé tartozó védők között, élete első vb-jén mozgott olyan természetességgel, mintha csak edzésen lenne, kifejezetten félelmetessé teszi. A Gabriel Magalhaes mellől fejelt első gólja aligha lesz a torna találata, de hogy iskolapéldaként mutogatják majd a következő évtizedekben, az biztos. Norvégia, amely egyébként még sohasem kapott ki Brazíliától, története során először jutott világbajnoki negyeddöntőbe, amelyben Angliával szemben talán már nem is számít esélytelennek.
Nem kérdéses, hogy a 25 éves center köré kialakított támadójáték Solbakken egyik legnagyobb taktikai húzása.
A már említett Ödegaard a kreatív központ, aki olyan pontossággal és gyakorisággal találja meg a csatárt, hogy egy kevésbé hatékony befejező is megsüvegelendő gólszámot tudna felmutatni mellette. És akkor jön a bivalyerős „hátország”, amely ráadásul szinte a bőség zavarával küzd. A két veszélyes szélső támadó, Alexander Sörloth és Antonio Nusa helyét ugyanis egyre erőteljesebben ostromolja Oscar Bobb és Andreas Schjelderup – utóbbi csereként beállva két gólpasszal szolgálta ki Haalandot a brazilok ellen. Ödegaard mellett két elnyűhetetlen, gránitkemény középpályás, Sander Berge és Patrick Berg biztosítja a tempót és adja az erőt, amivel Norvégia fel tudja venni a versenyt a szerkezetileg acélos angol csapattal. És ha ők gránitból vannak, a négyes sorban felálló védelem – Julian Ryerson, Kristoffer Ajer, Torbjörn Heggem és David Wolfe – gyémánt keménységű (utóbbi például sérülés miatt ment le a nyolcaddöntőben, de Anglia ellen természetesen ismét bevethető), és korántsem megy a szomszédba a test test elleni játékért. A kapus Örjan Nylandról pedig a kvalitásai mellett elég annyit megjegyezni, hogy nulla pulzussal mosolygott Neymar arcába, miután a brazil legenda belőtte a tizenegyest a nyolcaddöntő hajrájában.
Akad azonban kisebb horderejű statisztikai figyelmeztetés, Norvégia ugyanis még sohasem győzött európai csapat ellen világbajnokságon. A skandinávok tizenhárom meccset vívtak meg eddig a torna történetében, hatszor találkoztak a kontinensről érkező riválissal, és két döntetlen mellett négyszer kikaptak.
VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
NEGYEDDÖNTŐ
23.00: Norvégia–Anglia, Miami (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban!





