Mexikóváros megállt, a válogatott átrobogott Ecuadoron
VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
A LEGJOBB 16 KÖZÉ JUTÁSÉRT
Mexikó–Ecuador 2–0 (2–0)
Mexikóváros, Azték Stadion, 80 824 néző. Vezette: Vincic (szlovén)
MEXIKÓ: Rangel – J. Sánchez, C. Montes, J. Vásquez, Gallardo – Mora (B. Gutiérrez, 59.), Lira, Romo (O. Vargas, 73.) – Alvarado (Reyes, 80.), R. Jiménez (S. Giménez, 73.), Quinones (Pineda, 80.). Szövetségi kapitány: Javier Aguirre
ECUADOR: Galíndez – Franco (Medina, a szünetben), Ordonez (Preciado, a szünetben), Pacho, Hincapié – Yeboah (J. Caicedo, 79.), M. Caicedo, Vite, Angulo (Paez, 79.) – Plata, E. Valencia (K. Rodríguez, 59.). Szövetségi kapitány: Sebastián Beccacece
Gólszerző: Quinones (22.), R. Jiménez (31.)
Kiállítva: Hincapié (90+5.)
ÖSSZEFOGLALÓ
Kedden aligha létezett fontosabb ügy a labdarúgásnál Mexikóvárosban. Számos olyan üzlet előtt is lehúzott roló fogadta az embert, amely máskor napközben javában kiszolgálja a vendégeket. A magyarázatot nem kellett sokáig keresni: a tulajdonosok és az alkalmazottak ezen a napon inkább nézők akartak lenni, semmint kereskedők, hiszen az Ecuador elleni mérkőzés a legjobb tizenhat közé jutásról döntött.
A leginkább feltűnőbb változás Tepitóban, Mexikóváros egyik leghírhedtebb, legveszélyesebbként számon tartott negyedében volt tetten érhető. A Barrio Bravo, vagyis a „kemény negyed” máskor zsúfolt piacának sikátoraiban rendszerint egymást érik a standok, az árusok és a vásárlók, most azonban szokatlanul sok ponyva maradt feltekerve, alig lézengett ott járókelő. Nagyjából minden hatodik-nyolcadik helyen kínáltak valamit: többnyire hamisított cipőket és ruhákat, műszaki cikkeket, apró ajándéktárgyakat, valamint – természetesen – a mexikói válogatott zöld és fehér felszereléseit. A néhány nyitva tartó üzletből zene szólt, az árusok jobb híján a telefonjukat bütykölték, de a környékből hiányzott az a nyüzsgés, amely Tepitót általában már messziről felismerhetővé teszi – mintha a város egyik legmakacsabbul működő gépezete is szünetet tartott volna a kezdő sípszóig.
Pedig éppen Tepito a mexikói hamisáru-kereskedelem egyik legfontosabb raktározási és elosztási központja. A futballmezek útja jellemzően Dél-Kína üzemeiben, egyebek mellett Fucsien és Kanton térségében kezdődik, ahová évente többször utaznak el a negyed kereskedőcsaládjaihoz kötődő, „Marcopolóként” emlegetett közvetítők. Ők alkudják ki az árat és rendelik meg a mennyiséget, majd az áru hajókon, közép-amerikai kikötőkön, illetve esetenként közvetlenül a mexikói Manzanillo kikötőjét érintve jut tovább. A szállítmányokat kamionokkal, kisebb járművekkel, olykor gyalogos futárokkal viszik észak felé, mígnem megérkeznek Tepito raktáraiba – innen látják el az ország piacait, utcai standjait és internetes árusait, sőt kisebb mennyiségben az Egyesült Államokba és Kanadába is jut a portékából. A Mediotiempo szerint a teljes, több mint tizennégyezer kilométeres út egy hét alatt lezajlik, miközben a lánc több pontján a szervezett bűnözés, a korrupció és a csempészet kapcsolódik össze. A világbajnokság előtt csak Tepitóban huszonöt tonna hamis futballmezt foglaltak le a hatóságok, azóta pedig naponta jelennek meg hírek a hatóságok „fogásairól”.
Az is lehet persze, hogy az árusok azért engedhették meg maguknak a szabadnapot, mert aki Mexikóban akár csak minimálisan is lelkesedik a futballért, már jó előre beszerezte a maga válogatott mezét. A keresletet az is magyarázza, hogy az eredeti dressz változattól függően csaknem háromezer pesóba kerülhet, míg egy jobb minőségű másolatot 350–450 pesóért is meg lehet vásárolni; a történelmi belvárosban százötven-kétszáz pesóért is kínáltak utánzatot. Az Azték Stadion felé hömpölygő tömegben mindenesetre alig lehetett civil ruhás szurkolót látni: túlzás nélkül a hazai drukkerek legalább kilencvenöt százaléka a nemzeti csapat zöld vagy fehér dresszében virított.
Majd aztán esőkabátot húzott.
Történt ugyanis, hogy a tervezett kezdő sípszó előtt másfél órával leszakadt az ég, majd kisebb intenzitással esett, csakhogy a nem is olyan távoli messzeségben folyamatosan villámlott, az illetékesek ezért úgy döntöttek, elcsúsztatják a meccset. Egy óra várakozás után azonban útjára indult a labda.
A házigazda parádésan kezdett, higgadtan és pontosan gurigázott, előrejátéka gördülékenyül folyt. Gilberto Mora elemében volt, a 17 éves ígéret majdnem megszerezte a vezetést hazájának, de centikkel a bal felső sarok mellé tekert éles szögből. Ezután a túloldalon John Yeboah veszélyeztetett a 18. percben, ám Raúl Rangel a jobb oldali kapufára tolta a labdát – ha nem ér bele (úgy, hogy a játékvezető ne vegye észre, és szöglet helyett kirúgást ítéljen), vezet Ecuador.
De nem így lett, helyette Mexikó ragadta magához az előnyt: az ivószünet előtti utolsó támadást Julián Quinones váltotta gólra, értékesítette első, ziccernek nevezhető helyzetét. Nem kellett sokáig várni a következő gólra sem, a 31. percben Raúl Jiménez ügyes kontraakció végén vérbeli befejező módjára kilőtte a bal felső sarkot – Mexikó gálaelőadást tartott az első fél órában, bemutatta, milyen a jó futball! A szurkolók is értékelték a látottakat, fergeteges hangulatot teremtettek azzal együtt, hogy gólöröm közben százasával repültek a pálya irányába a teli söröspoharak, aminek nem mindenki örült a nézőtéren.
Az első félidő utolsó negyedórájában már Ecuador nyomott, de a hazaiak átvészelték a szorultabb helyzeteket: vagy a védelem zárt jól vagy Raúl Rangel védett. A második félidőben kiegyenlített lett a játék, de inkább Mexikó előtt adódtak a gólszerzési lehetőségek, ellentámadásokból és szögletekből veszélyeztettek. Gilberto Mora lecserélésével súlytalanabb lett a házigazda, a középpályás váratlan húzásai hiányoztak elölről. A szurkolók imádják a szupertinit: amikor elhagyta a pályát, az Azték Stadion az ő nevét zengte. A hosszabbításban aztán már Piero Hincapiét éltették gúnyosan, miután a száját eltakaró mozdulatáért piros lapot kapott.
Ecuador sem tudta megmenteni az E-csoport becsületét: Németország és Elefántcsontpart után a dél-amerikai válogatott is a legjobb tizenhat közé jutásért vívott párharcban búcsúzott el a világbajnokságtól. Mexikóban ezzel szemben tovább él az álom, hogy a világbajnokságon még gólt sem kapó, négyből négy meccsét megnyerő válogatott eljusson a hőn áhított hatodik, immár negyeddöntős mérkőzésig. Ehhez azonban még egy, korántsem könnyű lépést meg kell tennie: a nyolcaddöntőben Anglia vagy a Kongói DK vár rá.
A MEXIKÓI VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: 12 Carlos Acevedo (Santos Laguna), 13 Guillermo Ochoa (AEL Limassol – Ciprus), 1 Raúl Rangel (Guadalajara)
Védők: 20 Mateo Chávez (AZ – Hollandia), 23 Jesús Gallardo (Toluca), 3 César Montes (Lokomotiv Moszkva – Oroszország), 15 Israel Reyes (América), 2 Jorge Sánchez (PAOK – Görögország), 5 Johan Vásquez (Genoa – Olaszország)
Középpályások: 25 Roberto Alvarado (Guadalajara), 4 Edson Álvarez (Fenerbahce – Törökország), 24 Luis Chávez (Dinamo Moszkva – Oroszország), 8 Álvaro Fidalgo (Real Betis – Spanyolország), 26 Brian Gutiérrez (Guadalajara), 6 Érik Lira (Cruz Azul), 19 Gilberto Mora (Tijuana), 17 Orbelín Pineda (AEK Athén – Görögország), 7 Luis Romo (Guadalajara), 18 Obed Vargas (Atlético Madrid – Spanyolország)
Támadók: 11 Santiago Giménez (AC Milan – Olaszország), 14 Armando González (Guadalajara), 21 César Huerta (RSC Anderlecht – Belgium), 9 Raúl Jiménez (Fulham – Anglia), 22 Guillermo Martínez (UNAM), 16 Julián Quinones (Al-Kvadszija – Szaúd-Arábia), 10 Alexis Vega (Toluca)
Szövetségi kapitány: Javier Aguirre
AZ ECUADORI VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: 1 Hernán Galíndez (Huracán – Argentína), 12 Moisés Ramírez (Kifiszia – Görögország), 22 Gonzalo Valle (LDU Quito)
Védők: 7 Pervis Estupinán (AC Milan – Olaszország), 3 Piero Hincapié (Arsenal – Anglia), 26 Yaimar Medina (Genk – Belgium), 4 Joel Ordónez (FC Bruges – Belgium), 6 Willian Pacho (Paris Saint-Germain – Franciaország), 25 Jackson Porozo (Tijuana – Mexikó), 17 Ángelo Preciado (Atlético Mineiro – Brazília), 2 Félix Torres (Internacional – Brazília)
Középpályások: 5 Jordy Alcívar (Independiente del Valle), 23 Moisés Caicedo (Chelsea FC – Anglia), 18 Denil Castillo (Midtjylland – Dánia), 21 Alan Franco (Atlético Mineiro – Brazília), 14 Alan Minda (Atlético Mineiro – Brazília), 10 Kendry Páez (River Plate – Argentína), 19 Gonzalo Plata (Flamengo – Brazília), 8 Anthony Valencia (Antwerp – Belgium), 15 Pedro Vite (UNAM – Mexikó)
Támadók: 20 Nilson Angulo (Sunderland – Anglia), 24 Jeremy Arévalo (VfB Stuttgart – Németország), 16 Jordy Caicedo (Huracán – Argentína), 11 Kevin Rodríguez (Union Saint-Gilloise – Belgium), 13 Enner Valencia (Pachuca – Mexikó), 9 John Yeboah (Venezia – Olaszország)
Szövetségi kapitány: Sebastián Beccacece (argentin)
