„Focipedagógusok” óvodás szinten
Néhány héttel ezelőtt nézőként egy olyan sporteseményen vettem részt, amelyet óvodásoknak
rendeztek. Ezzel semmi probléma nincs, vagyis ma ezt a világot éljük, amikor tömegeket mozgatnak
meg, az egészséges életmód zászlaját magasan lengetve terelik össze az embereket, ugyanúgy,
mint a mostani rendszert megelőző időkben, de akkor még a fényes szelek fújták ezt a bizonyos
zászló és még akkor ez volt a természetes. Szóval tömegeket kell produkálni, ha tetszik, ha nem. Ma
együtt szaval az ország, a város, a falu.(a szívünk még nem dobban egyszerre, de lehet, hogy ezt is
egyszer utasításba adják) Együtt táncolnak zumbát négyévestől tizennyolc éves korig legalább öt
percet. Együtt „(cselleng) dayzik” az ország apraja - nagyja, mint a régi szép időkben május elsején
a vállalatok csapatai. Nem árt azonban fotóval illusztrálni az eseményt, mert különben nem hiszik
el az illetékesek. Fő a bizalom. Szóval egészségesen élünk! A statisztikák is azt mutatják, hogy
Magyarországon egy ember átlagban egy héten legalább tíz percet tölt sportolással, mozgással.
Ezektől a programoktól olyan kedvet kap majd az ember, hogy a sportolással töltött idő bizonyosan
felkúszik akár tizenegy percre is. A jutalom sem marad el, utána irány a „meki”.
De térjünk vissza az óvodások atlétikai versenyéhez, ugyanis ezen a bizonyos versenyen a kicsik
atlétikai versenyszámokban mérték össze felkészültségüket. A 60 méteres síkfutás, a 200 méteres
síkfutás, kislabda hajítás szerepelt a programban. Tetszenek érteni, 200 méteres síkfutás! Csak hagy
savasodjanak a drágák! Miközben nem tudnak két lábról egy lábra és fordítva ugrani, nem tudnak
bukfencezni, nem tudnak 20 cm magasra helyezett pallón egyensúlyozva sétálni, vagy egy kavicsot
3m-nél távolabbra dobni és még sorolhatnám a természetes mozgásokat a végtelenségig. A kétszáz
méteres síkfutás értelmét az óta sem tudtam megfejteni, ezen töprengek folyamatosan. Talán nem
tudom, hogy ebben a számban világbajnokot avatnak a 4, 5, és a 6 éves kategóriákban, ha már lehet
95 évesen világbajnokságot nyerni, mért ne lehetne már az anya hasából kiugorva is. Hoppá, ez
nem rossz! A távolugrást is ajánlom a szervezők figyelmébe. Szóval, versenyeztetni! Versenyeztetni!
Versenyeztetni!
Ma már nem lehet bemenni olyan óvodába, ahol éppen ne egy „szakember” tartana fociórákat
a kicsiknek. Ez jó buli, legalább is azoknak, akik vezetik ezeket a foglalkozásokat. Ez egy legújabb
kori trend, hogy már a 3-4 évesen tanítják focizni a lurkókat, miközben azt sem tudják, hogy melyik
a jobb és melyik a bal lábuk. Az óvoda az az intézmény, amelynek a falain belül ma pedagógiai
diploma nélkül lehet pedagógiai tevékenységet folytatni. Képzeljük el, hogy egy olyan településen,
ahol hatezer óvodás van, 1500 forintos óradíjjal mekkora pénzt lehet kaszálni. Megy is a harc az
óvodákért, mint ahogy a szavannán az oroszlánok védik a territóriumukat. Amit egyszer körbevizeltek
oda más nem teheti be a lábát!
Ha nem látom, nem hiszem el azt, hogy 4-5 éves gyerekek felnőtteket megszégyenítő módon
káromkodnak, egymás fejét, hátát rugdossák, és a „focipedagógus” meg csak áll és néz ki a fejéből,
mint az éhes fióka a fészkéből.
Lehet, hogy bennem van a hiba és nem tudom követni ezt a felgyorsult világot, ezt az irgalmatlan
tempót.
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy az 5-ös méretű labdával még a felnőtteknek is meggyűlik a
bajuk, nem ezeknek a piciknek. Bizonyára tudnak valamit ezek a „szakemberek”, amit én nem.
Azt viszont tudom, hogy mi még annak idején azért tanultunk meg rúgni, labdát kezelni, mert a
faluban csak egy bőrlabda volt, azt is a tanácstitkár fia bitorolta, amit nem szívesen osztott meg a
többiekkel, így mi kénytelenek voltunk olyan gumilabdával gyakorolni, aminek a szelepébe 100-as
szeget dugtunk, hogy ne eresszen le (legalábbis egy darabig). Aki már fejelt ilyen labdába az tudja,
hogy miről beszélek.
Való igaz, egy kicsit cinikus vagyok, de ki ne lenne az, amikor biztosan tudja, hogy az óvodai foci nem
más, mint a szülők, óvónénik, hülyítése, félrevezetése, fociovi mögé bújtatott, jól működő pénzfejő
intézmény.
Ha ez így megy tovább, még megérjük azt a csodát, hogy 2030-ban kijutunk a labdarúgó
világbajnokságra. Focipedagógusok előre hát a bekebelezés útján! A „bölcsik” még szűz területnek
számítanak ezen a téren, ideje lenne már ott is a lábfejtartást oktatni a kis tipegőknek, no meg
persze a tolódásos védekezést sem lehet elég korán kezdeni. Az óvónéniket meg attól óvom, hogy
ne feküdjenek olyan műtőasztalra, amely fölé olyan valaki magasodik, akinek nincs meg az orvosi
diplomája. Valamint azt javaslom, hogy csak egy kicsivel érezzenek több felelősséget a munkájuk
során.
De egy valamit azért ne felejtsünk el, hogy a Bozsik - programban résztvevők száma már 70 ezerről
120 ezerre ugrott. Lehet, hogy éppen ennek köszönhetően?
Focipedagógusok köszönjük!
Jut eszembe! Nem indul mostanában valamelyik főiskolán vagy egyetemen focipedagógus szak?
Akinek van erről információja, szóljon, de csak akkor, ha nem kell hozzá érettségi.
Nyíregyháza, 2014. május 28. bary
„Focipedagógusok” óvodás szinten
Néhány héttel ezelőtt nézőként egy olyan sporteseményen vettem részt, amelyet óvodásoknak
rendeztek. Ezzel semmi probléma nincs, vagyis ma ezt a világot éljük, amikor tömegeket mozgatnak
meg, az egészséges életmód zászlaját magasan lengetve terelik össze az embereket, ugyanúgy,
mint a mostani rendszert megelőző időkben, de akkor még a fényes szelek fújták ezt a bizonyos
zászló és még akkor ez volt a természetes. Szóval tömegeket kell produkálni, ha tetszik, ha nem. Ma
együtt szaval az ország, a város, a falu.(a szívünk még nem dobban egyszerre, de lehet, hogy ezt is
egyszer utasításba adják) Együtt táncolnak zumbát négyévestől tizennyolc éves korig legalább öt
percet. Együtt „(cselleng) dayzik” az ország apraja - nagyja, mint a régi szép időkben május elsején
a vállalatok csapatai. Nem árt azonban fotóval illusztrálni az eseményt, mert különben nem hiszik
el az illetékesek. Fő a bizalom. Szóval egészségesen élünk! A statisztikák is azt mutatják, hogy
Magyarországon egy ember átlagban egy héten legalább tíz percet tölt sportolással, mozgással.
Ezektől a programoktól olyan kedvet kap majd az ember, hogy a sportolással töltött idő bizonyosan
felkúszik akár tizenegy percre is. A jutalom sem marad el, utána irány a „meki”.
De térjünk vissza az óvodások atlétikai versenyéhez, ugyanis ezen a bizonyos versenyen a kicsik
atlétikai versenyszámokban mérték össze felkészültségüket. A 60 méteres síkfutás, a 200 méteres
síkfutás, kislabda hajítás szerepelt a programban. Tetszenek érteni, 200 méteres síkfutás! Csak hagy
savasodjanak a drágák! Miközben nem tudnak két lábról egy lábra és fordítva ugrani, nem tudnak
bukfencezni, nem tudnak 20 cm magasra helyezett pallón egyensúlyozva sétálni, vagy egy kavicsot
3m-nél távolabbra dobni és még sorolhatnám a természetes mozgásokat a végtelenségig. A kétszáz
méteres síkfutás értelmét az óta sem tudtam megfejteni, ezen töprengek folyamatosan. Talán nem
tudom, hogy ebben a számban világbajnokot avatnak a 4, 5, és a 6 éves kategóriákban, ha már lehet
95 évesen világbajnokságot nyerni, mért ne lehetne már az anya hasából kiugorva is. Hoppá, ez
nem rossz! A távolugrást is ajánlom a szervezők figyelmébe. Szóval, versenyeztetni! Versenyeztetni!
Versenyeztetni!
Ma már nem lehet bemenni olyan óvodába, ahol éppen ne egy „szakember” tartana fociórákat
a kicsiknek. Ez jó buli, legalább is azoknak, akik vezetik ezeket a foglalkozásokat. Ez egy legújabb
kori trend, hogy már a 3-4 évesen tanítják focizni a lurkókat, miközben azt sem tudják, hogy melyik
a jobb és melyik a bal lábuk. Az óvoda az az intézmény, amelynek a falain belül ma pedagógiai
diploma nélkül lehet pedagógiai tevékenységet folytatni. Képzeljük el, hogy egy olyan településen,
ahol hatezer óvodás van, 1500 forintos óradíjjal mekkora pénzt lehet kaszálni. Megy is a harc az
óvodákért, mint ahogy a szavannán az oroszlánok védik a territóriumukat. Amit egyszer körbevizeltek
oda más nem teheti be a lábát!
Ha nem látom, nem hiszem el azt, hogy 4-5 éves gyerekek felnőtteket megszégyenítő módon
káromkodnak, egymás fejét, hátát rugdossák, és a „focipedagógus” meg csak áll és néz ki a fejéből,
mint az éhes fióka a fészkéből.
Lehet, hogy bennem van a hiba és nem tudom követni ezt a felgyorsult világot, ezt az irgalmatlan
tempót.
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy az 5-ös méretű labdával még a felnőtteknek is meggyűlik a
bajuk, nem ezeknek a piciknek. Bizonyára tudnak valamit ezek a „szakemberek”, amit én nem.
Azt viszont tudom, hogy mi még annak idején azért tanultunk meg rúgni, labdát kezelni, mert a
faluban csak egy bőrlabda volt, azt is a tanácstitkár fia bitorolta, amit nem szívesen osztott meg a
többiekkel, így mi kénytelenek voltunk olyan gumilabdával gyakorolni, aminek a szelepébe 100-as
szeget dugtunk, hogy ne eresszen le (legalábbis egy darabig). Aki már fejelt ilyen labdába az tudja,
hogy miről beszélek.
Való igaz, egy kicsit cinikus vagyok, de ki ne lenne az, amikor biztosan tudja, hogy az óvodai foci nem
más, mint a szülők, óvónénik, hülyítése, félrevezetése, fociovi mögé bújtatott, jól működő pénzfejő
intézmény.
Ha ez így megy tovább, még megérjük azt a csodát, hogy 2030-ban kijutunk a labdarúgó
világbajnokságra. Focipedagógusok előre hát a bekebelezés útján! A „bölcsik” még szűz területnek
számítanak ezen a téren, ideje lenne már ott is a lábfejtartást oktatni a kis tipegőknek, no meg
persze a tolódásos védekezést sem lehet elég korán kezdeni. Az óvónéniket meg attól óvom, hogy
ne feküdjenek olyan műtőasztalra, amely fölé olyan valaki magasodik, akinek nincs meg az orvosi
diplomája. Valamint azt javaslom, hogy csak egy kicsivel érezzenek több felelősséget a munkájuk
során.
De egy valamit azért ne felejtsünk el, hogy a Bozsik - programban résztvevők száma már 70 ezerről
120 ezerre ugrott. Lehet, hogy éppen ennek köszönhetően?
Focipedagógusok köszönjük!
Jut eszembe! Nem indul mostanában valamelyik főiskolán vagy egyetemen focipedagógus szak?
Akinek van erről információja, szóljon, de csak akkor, ha nem kell hozzá érettségi.
Nyíregyháza, 2014. május 28. bary
Írta: bary
Néhány héttel ezelőtt nézőként egy olyan sporteseményen vettem részt, amelyet óvodásoknakrendeztek. Ezzel semmi probléma nincs, vagyis ma ezt a világot éljük, amikor tömegeket mozgatnakmeg, az egészséges életmód zászlaját magasan lengetve terelik össze az embereket, ugyanúgy,mint a mostani rendszert megelőző időkben, de akkor még a fényes szelek fújták ezt a bizonyoszászló és még akkor ez volt a természetes.
Szóval tömegeket kell produkálni, ha tetszik, ha nem. Maegyütt szaval az ország, a város, a falu.(a szívünk még nem dobban egyszerre, de lehet, hogy ezt isegyszer utasításba adják) Együtt táncolnak zumbát négyévestől tizennyolc éves korig legalább ötpercet. Együtt „(cselleng) dayzik” az ország apraja - nagyja, mint a régi szép időkben május elsejéna vállalatok csapatai. Nem árt azonban fotóval illusztrálni az eseményt, mert különben nem hiszikel az illetékesek. Fő a bizalom. Szóval egészségesen élünk! A statisztikák is azt mutatják, hogyMagyarországon egy ember átlagban egy héten legalább tíz percet tölt sportolással, mozgással.
Ezektől a programoktól olyan kedvet kap majd az ember, hogy a sportolással töltött idő bizonyosanfelkúszik akár tizenegy percre is. A jutalom sem marad el, utána irány a „meki”.
De térjünk vissza az óvodások atlétikai versenyéhez, ugyanis ezen a bizonyos versenyen a kicsikatlétikai versenyszámokban mérték össze felkészültségüket. A 60 méteres síkfutás, a 200 méteressíkfutás, kislabda hajítás szerepelt a programban. Tetszenek érteni, 200 méteres síkfutás! Csak hagysavasodjanak a drágák! Miközben nem tudnak két lábról egy lábra és fordítva ugrani, nem tudnakbukfencezni, nem tudnak 20 cm magasra helyezett pallón egyensúlyozva sétálni, vagy egy kavicsot
3 m-nél távolabbra dobni és még sorolhatnám a természetes mozgásokat a végtelenségig. A kétszázméteres síkfutás értelmét azóta sem tudtam megfejteni, ezen töprengek folyamatosan. Talán nemtudom, hogy ebben a számban világbajnokot avatnak a 4, 5, és a 6 éves kategóriákban, ha már lehet95 évesen világbajnokságot nyerni, mért ne lehetne már az anya hasából kiugorva is.
Hoppá, eznem rossz!
A távolugrást is ajánlom a szervezők figyelmébe. Szóval, versenyeztetni! Versenyeztetni!Versenyeztetni!
Ma már nem lehet bemenni olyan óvodába, ahol éppen ne egy „szakember” tartana fociórákata kicsiknek. Ez jó buli, legalább is azoknak, akik vezetik ezeket a foglalkozásokat. Ez egy legújabbkori trend, hogy már a 3-4 évesen tanítják focizni a lurkókat, miközben azt sem tudják, hogy melyika jobb és melyik a bal lábuk. Az óvoda az az intézmény, amelynek a falain belül ma pedagógiaidiploma nélkül lehet pedagógiai tevékenységet folytatni. Képzeljük el, hogy egy olyan településen,
ahol hatezer óvodás van, 1500 forintos óradíjjal mekkora pénzt lehet kaszálni. Megy is a harc azóvodákért, mint ahogy a szavannán az oroszlánok védik a territóriumukat. Amit egyszer körbevizeltekoda más nem teheti be a lábát!
Ha nem látom, nem hiszem el azt, hogy 4-5 éves gyerekek felnőtteket megszégyenítő módonkáromkodnak, egymás fejét, hátát rugdossák, és a „focipedagógus” meg csak áll és néz ki a fejéből,mint az éhes fióka a fészkéből.
Lehet, hogy bennem van a hiba és nem tudom követni ezt a felgyorsult világot, ezt az irgalmatlantempót.
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy az 5-ös méretű labdával még a felnőtteknek is meggyűlik abajuk, nem ezeknek a piciknek. Bizonyára tudnak valamit ezek a „szakemberek”, amit én nem.
Azt viszont tudom, hogy mi még annak idején azért tanultunk meg rúgni, labdát kezelni, mert afaluban csak egy bőrlabda volt, azt is a tanácstitkár fia bitorolta, amit nem szívesen osztott meg atöbbiekkel, így mi kénytelenek voltunk olyan gumilabdával gyakorolni, aminek a szelepébe 100-asszeget dugtunk, hogy ne eresszen le (legalábbis egy darabig). Aki már fejelt ilyen labdába az tudja,hogy miről beszélek.
Való igaz, egy kicsit cinikus vagyok, de ki ne lenne az, amikor biztosan tudja, hogy az óvodai foci nemmás, mint a szülők, óvónénik, hülyítése, félrevezetése, fociovi mögé bújtatott, jól működő pénzfejőintézmény.
Ha ez így megy tovább, még megérjük azt a csodát, hogy 2030-ban kijutunk a labdarúgóvilágbajnokságra.
Focipedagógusok előre hát a bekebelezés útján!
A „bölcsik” még szűz területnekszámítanak ezen a téren, ideje lenne már ott is a lábfejtartást oktatni a kis tipegőknek, no megpersze a tolódásos védekezést sem lehet elég korán kezdeni. Az óvónéniket meg attól óvom, hogyne feküdjenek olyan műtőasztalra, amely fölé olyan valaki magasodik, akinek nincs meg az orvosi
diplomája. Valamint azt javaslom, hogy csak egy kicsivel érezzenek több felelősséget a munkájuksorán.
De egy valamit azért ne felejtsünk el, hogy a Bozsik - programban résztvevők száma már 70 ezerről120 ezerre ugrott. Lehet, hogy éppen ennek köszönhetően?
Focipedagógusok köszönjük!
Jut eszembe!
Nem indul mostanában valamelyik főiskolán vagy egyetemen focipedagógus szak?
Akinek van erről információja, szóljon, de csak akkor, ha nem kell hozzá érettségi.
Néhány héttel ezelőtt nézőként egy olyan sporteseményen vettem részt, amelyet óvodásoknakrendeztek. Ezzel semmi probléma nincs, vagyis ma ezt a világot éljük, amikor tömegeket mozgatnakmeg, az egészséges életmód zászlaját magasan lengetve terelik össze az embereket, ugyanúgy,mint a mostani rendszert megelőző időkben, de akkor még a fényes szelek fújták ezt a bizonyoszászló és még akkor ez volt a természetes.
