Szuper: izgatottság - pánikhangulat nélkül

Szuper Levente mostanában izgatott. A napokban dől el a sorsa, pontosabban az, hol folytathatja pályafutását.
- Vannak ajánlataim Cseh- országból, Szlovákiából, Orosz- országból, Skandináviából és a tengerentúlról, egy kaliforniai ECHL-es (East Coast Hockey League - a szerző) csapattól. Ezek közül kettő olyan lehetőség, amelyet azonnal alá is írhatnék némi szerződésmódosítás után, a többi helyen próbajátékra várnak. Jelenleg három ügynökség is azon munkálkodik, hogy megtalálja számomra a legjobb megoldást. Nincs sok időm, mert ugyebár sehol sem várnak rám örökké, a napokban dől el minden, csak az a bosszantó, hogy nem lehet tudni, három nap, vagy három hét múlva kerül-e pont az ügy végére. Most még izgulok, de remélem, a nyár már nyugodt lesz. S ami még nagyon fontos: több lehetőség közül kell kiválasztanom a legmegfelelőbbet, vagyis több vasat is a tűzben tartok, úgyhogy egyáltalán nem vagyok pánikhangulatban.

- Szíve szerint hol védene jövőre?
- Konkrét egyesületeket nem említenék, az rossz ómen lenne. A lényeg, hogy Európa vezető országai közül valamelyik elitcsapatnál folytathassam, ahol jó a hoki, és a feltételek is megfelelőek.

- Mit hallott az NHL-ről?
- Állítólag közel kerültek a felek a megegyezéshez, mindenki azt lesi árgus szemekkel, hiszen amint biztossá válik a folytatás, megindul a játékosáradat. Annyi biztos, hogy ez az egy év szünet nagyon rossz hatással volt a sportágra, az Egyesült Államokban kifejezetten nehéz lesz visszacsalogatni a nézőket a csarnokokba.

- Tekintsünk kicsit vissza az elmúlt évadra! Volt olyan pillanat, amikor megbánta, hogy Magyar-országon folytatta?
- Sohasem tagadtam, hogy ez kényszermegoldás volt. Az elején akadtak olyan pillanatok, amikor nem voltam felhőtlenül boldog. Az volt a baj, hogy láttam, nem igazán profik a körülmények. Sok mindennel foglalkoztam, mindenbe bele akartam szólni, s ezekre egy játékosnak nem kellene időt fecsérelnie. Természetesen ez meg is látszott a játékomon, az összpontosításomon. Másfelől nagyon hasznos volt az itt eltöltött évad, hiszen megtanultam kezelni furcsa, zavaró szituációkat, és ez még jól jöhet a pályafutásom során.

- Milyen furcsa jelenségekre gondol? Például arra, amikor gólt kapott a Ferencvárostól, és a zöld-fehér tábor gúnyosan "Szuper Levi!"-zni kezdett?
- Például. Pedig nyolc éve még nekik nyertem bajnokságot, s mindenki tudja, fradis szívem van, de hát a szurkoló már csak ilyen, hamar felejt, s most a Dunaújváros kapusa voltam. De ezzel még nem is volt semmi bajom: a fradista szurkolók nem skandáltak semmit alattomosságból, ők a beszólásaikat nevetve, poénkodva kiabálták. Ezzel szemben a fehérvári tábor már alattomos volt: rossz látni, amikor a nyolcéves kissráctól a hatvanéves emberig mindenki a családomat szidja. Megértem én a nagy rivalizálást, de ezt azért tényleg furcsálltam a magyar hokiban.

- A DAC színeiben nem volt alkalma felhívni magára a figyelmet, a divízió-1-es vébén viszont a legjobb kapusnak választották. Számít ez valamit, jobban el tudja magát adni külföldön?
- Ki kell mondani, nem jó ajánlólevél, ha egy hokis Magyarországról érkezik, az elmúlt négy évben háromszor én lettem a divízió-1-es vébé legjobb kapusa, de sajnos ezt a szintet sem igazán nézik a megfigyelők. Ennek ellenére optimista vagyok, úgy érzem, az idén összejön egy jó külföldi szerződés.

- Mi a véleménye arról a furcsa szituációról, hogy a dunaújvárosiaknál Björn Ferbert csak a bajnoki finálé összecsapásaira menesztették?
- Kétéves tervet tett le az asztalra, időt kell adni neki, szerintem Ferber jó edző. Az viszont már nem jó, hogy különböző rendszereket próbálgat a magyar hoki. Nem vagyunk még olyan jók, hogy az orosz, szlovák szisztéma után most a kanadai meg svéd játékmódszert is hipp-hopp megtanuljuk, ez nem annyira egyszerű. Szerintem nem vagyunk olyan helyzetben, hogy csapongjunk a profi rendszerek között. Egyet kellene kiválasztani, azt nagyon jól betanulni, s akkor talán nagyobb esélyünk lenne, hogy utolérjük a nagyokat. Most úgy érzem, jó irányba haladunk, csak időnként cikcakkban.