„A Kärpät bajnok lett az első osztályban, ehhez igazították a négyhetes szünetet, avagy a világbajnokság után otthon lehettem. Amikor visszatértem, leültünk beszélgetni az edzővel, aki elmondta, hogy vesznek játékosokat, és ugyan küzdhetnék a negyedik soros helyért, talán jobb lenne, ha máshol kiemelt szerepben játszanék – kezdte Sebők, aki decemberben a magyar juniorválogatottal feljutott a divízió 1-be, áprilisban pedig a felnőtteknél is bemutatkozott a világbajnokságon, sőt, szerzett három pontot is, holott az első mérkőzésen agyrázkódást szenvedett. – A Hokki már többször érdeklődött, nekem pedig tetszett, hogy vezérnek hívnak. Az szerintem sem lett volna reális, hogy a Kärpätnél felnőttmeccs nélkül az első sorokba kerüljek, ezért most a tervem az, hogy sokat és jól játsszak a Hokkiban, és akkor talán már szezon közben felkerülhetek az első osztályba, mondjuk egy középcsapathoz."
Centerünk az előző idényben még a finn juniorbajnokságban szerepelt, két hete viszont már a Hokki felnőttjeivel készül együtt, mégpedig Jari Laukkanen irányításával, aki 2009-ben, amikor légiósunk a Kärpäthez került, éppen ott dolgozott, avagy ismerik egymást. Az egyesületek között is jó a kapcsolat, mert mióta a Kärpät tényleges farmcsapata megszűnt, az Oulutól 180 kilométerre délkeletre lévő Kajaaniban lévő Hokki tölti be a „fakó" szerepét, mert ide könnyű elküldeni a sérülésből lábadozókat vagy akik kevés lehetőséget kapnak a nagycsapatnál.
„A jégkorongon kívül nem sokat lehet csinálni a városban, a klub és a csarnok viszont hibátlan – folytatta Sebők, aki a Hokki első felkészülési meccsén már játszott is pénteken: 3–1-re nyertek a Bajnokok Ligája-szereplő JYP utánpótláscsapata ellen. – A második sorban voltam a jégen és emberelőnyben is, a társak barátságosak, a keret fiatal, ezért az egyéni célok azonosak, mindenki szeretne még feljebb lépni. A legkeményebb alapozásnál tartunk, napi két jeges és két szárazedzésünk van, ráadásul a finnek nem készültek légkondival és mostanáig harminc fok volt, bár a hétvégére megjött az eső."