Minden tapasztalat hasznos, amíg összeszokik mester és tanítványai, következésképp Sean Simpson szövetségi kapitány máshogy közelített a második válogatott-összetartásához minálunk.
Az elit-vb-ezüstérmes, Spengler-kupa- és Bajnokok Ligája-győztes, svájci és német élvonalbeli bajnok, a KHL-ben is megfordult kanadai-brit szaktekintély az első hetén a magyar válogatottnál – még november elején – azt tartotta az elsődlegesnek, hogy megismerjen mindenkit, ezért bebiflázta a neveket, majd egyenlően adagolta a feladatokat a Lengyelország elleni két gyakorlómeccsen: nem három bekkpárt és négy csatársort, hanem a régies, ötfős sorokat pörgette, és az emberelőnyökre-hátrányokra sem jelölt ki speciális egységeket, hanem inkább beküldte, akik éppen következtek.
Mostanra annyit változott a helyzet, hogy még kevesebb játékosa ért rá, hiszen a légiósok mellett a Hydro Fehérvár AV19-ből és a DVTK Jegesmedvékből sem hívhatott be senkit, hiszen az osztrák központú ICEHL, illetve a szlovák élvonalbeli Tipos Extraliga zakatol a héten is. Ezért gyakorlatilag egy Erste Liga-válogatottal utaztunk Katowicébe, ahol csütörtökön ráadásul nem is a házigazda lengyelekkel, hanem Lettországgal kellett volna megvívnunk. Csak hát a pandémia ismét közbeszólt, az elit-vb-szereplő baltiak fertőzések miatt lemondták a túrájukat, ezért került a programba egy második Lengyelország elleni tesztmeccs is. És ha már másfél hónapon belül a harmadik és negyedik alkalommal is a barátainkkal gyakorolhatunk, Simpson ismét elterítette a feladatokat, csak most úgy, hogy a nevezett hét bekket keverte, a negyedik csatársorban pedig ugyancsak forgatott négy embert, tehát az összeállítás inkább csak a jegyzőkönyvbe írtakat tükrözi, nem a valóságot.
Oda az tartozik, hogy a keret négy újonca, Dóczi Zsombor, Sarcia Antonino, Szabad Kevin és Dézsi Bence is bemutatkozott nyomban – ám csak azután, hogy a legelső csere legelső támadásából 25 másodperc alatt gólt kaptunk... Pedig lett volna alkalom a tisztázásra, hiszen Patryk Wronka jobbról betörve kétszer is próbálkozhatott, viszont Arany Gergely hiába hárított mindkétszer, közben elvesztette a bárdját, úgyhogy harmadjára már Filip Komorski védtelen emelhetett (1–0).
Viszont ez inkább okozott bosszúságot, mintsem pánikot, mert néhány perc után kiegyenlítődött a játék, és a 10.-ben az első fórunkból az állás is: Nagy Krisztián, illetve az 50. válogatott mérkőzését teljesítő Garát Zsombor cserélt helyet a kék vonalnál, előbbi a lábai között passzolt a háta mögé, utóbbi meg a jobbhátvéd helyéről kilőtte a bal felsőt, amiből a hazai kapus, Ondrej Raszka mit sem látott, mivel két csatárunk is tankönyvbe illően takarta a kilátást (1–1).
Az idény első válogatott szünete hagyományosan novemberben esedékes, és mi rendeztünk is volna egy Négy/Hat nemzet tornáját, ha nem lett volna a koronavírus-járvány. De volt, sőt, van, úgyhogy csak második leggyakoribb történelmi gyakorló partnerünkkel, Lengyelországgal játszottunk kétszer a Tüskecsarnokban, ott is a tervezett fél- helyett a friss járványügyi korlátozások miatt harmadház előtt. Ám legalább az eredmények rendben voltak: ugyan a légiósaink és a Fehérvár többsége ekkor sem ért rá, 5–2-re, majd 3–2-re nyertünk, azaz két rendes játékidős győzelemmel kezdett nálunk az új szövetségi kapitány, a kanadai-brit Sean Simpson. |
Ezután sem borult a pálya semerre, de azért egy vasat még lőttünk, mire jött a második harmad, amiben hiába szaporodtak az emberelőnyök – a mieink még kettős hátrányba is kerültek 50 másodpercre –, az állás jottányit sem változott. Így kocogtunk el a finisig, mert ugyan a hazaiak próbálkoztak többet, egyrészt Arany állta az egyre gyakoribb rohamokat, másrészt azért a mieink is át-átruccantak a másik kapuhoz, csak éppen eredménytelenül.
Ennél is nagyobb baj, hogy három perccel a vége előtt kaptunk egy fórt, amit sajnos elpazaroltunk, és még ennél is nagyobb, hogy az utolsó másodpercekben Damian Kapica korongot csent a palánk tövébe zuhanó védőnktől, és tökéletes centerezését Dominik Pas belőtte (2–1) – öt másodperccel a vége előtt...
Ekkor már hiába kértünk időt, és rohantunk még fel a másik kapuhoz, 2–1 lett a vége.
Öröm az ürömben, hogy pénteken máris jön a visszavágó, csak a mainál egy órával korábban, 17.45-kor.
JÉGKORONG
FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS, FÉRFIAK
LENGYELORSZÁG–MAGYARORSZÁG 2–1 (1–1, 0–0, 1–0)
LENGYELORSZÁG: RASZKA
Ciura, Bryk – Jaworski, Górny – Kostek, Horzelski – Krawczyk, Kamienieu
Mroczkowski, KOMORSKI 1, WRONKA (1) – Krezolek, Pasiut, KAPICA (1) – PAS 1, LYSZCZARCZYK, Sawicki – Michalski, Starzynski, Przygodzki
Edző: Róbert Kaláber
MAGYARORSZÁG: ARANY
Varga A., GARÁT 1 – Kiss R., Vokla – Sarcia, Dóczi – Bukor
Benk, Nagy G., Bodó – Sági Martin, NAGY K. (1), Terbócs – Szigeti, Kreisz B., Tóth Richárd – Szabad, Majoross B., Vincze P. – Dézsi
Edző: Sean Simpson
Katowice, zárt kapuk mögött
Kapura lövések: 32–23
Kiállítások: 8, ill. 12 perc
MESTERMÉRLEG
Sean Simpson: – Nagyon büszke vagyok a csapatra, mert fantasztikusan játszott. Nyilván nem az eredményre gondolok, hanem az akaratra és a hozzáállása a közösség, illetve a projektünk felé. Miután a legelső cseréből gólt kaptunk, mi voltunk a jobb csapat a hatvan perc után, nagyon balszerencsések voltunk, hogy öt másodperccel a vége előtt kikaptunk.
KÉSŐBB
Péntek. Lengyelország–MAGYARORSZÁG, 17.45