Jégkorong: Újra pályáznánk az elit-vb rendezésére – Sipos Levente

– Mikor került szóba először komolyabban az elit-vb-rendezés lehetősége?
– Az első kétoldalú, személyes tárgyalásra április másodikán került sor. Ezt megelőzően már korábban is felvetődött az ötlet egy közös beszélgetésünkön, amelyen az azóta távozottszövetségi kapitányunk, Sean Simpson,a sportágfejlesztési igazgatónk, Don MacAdam és Such György elnök vett részt rajtam kívül – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére a Magyar Jégkorongszövetség (MJSZ) főtitkára, Sipos Levente. –Ráadásulúgy tudtuk, hogy valamely topdivíziós ország viszi majd el a rendezés jogát – Svájc, illetve Finnország neve vetődött fel. Továbbá azért sem foglalkoztunk e ponton még komolyabban a témával, mert a nemzetközi szövetség (IIHF) ekkor még hivatalosan nem is vonta vissza Oroszország rendezési jogát a 2023-as szentpétervári világbajnokságra.

– A kormány részéről előzetesen kitől és milyen formában kapták meg az elvi szintű állásfoglalást? Ha úgy tetszik, egy „szóbeli ígéretről” beszélünk, amelyre kvázi fel lett húzva a pályázatunk?
– A pályázati szándékunkat a ljubljanai divízió 1/A-világbajnokság ideje alatt, május 5-én estig kellett beadnunk. Ez lényegében csak egy formanyomtatványvolt, de hivatalos irat. Ehhez csatoltunk egy elvi támogató nyilatkozatot mind Karácsony Gergely főpolgármestertől, mind pedig Fürjes Balázstól, aki a nemzetközi sporteseményekért felelős kormánybiztos volt. Ebben a fázisban elegendő volt ennyit leírni, hogy a kormányzat tud a projektről, figyelemmel kíséri és partner a továbblépésben.

– Ha éppen nem egy új kormányalakítással esik egyidőbe a pályázat beadásának határideje, elképzelhető, hogy simán megkapjuk a kormánygaranciát? Ennyin múlott volna?
– Azt gondoljuk, ha több idő állt volna rendelkezésre ahhoz, hogy az ilyen rendezvényekre vonatkozó kormányrendeletben megjelölt állami hivatalokkal az összes kérdést végigtárgyaljuk, és megnyugtató válaszokat adjunk a felvetődő kérdésekre, akkor igen, szerintünk megoldható lett volna a kormánygarancia megszerzése.

– Mi volt a(z új) kabinet hivatalos indoklása, amikor mégis nemet mondott, tudván, ezzel a pályázat érvénytelenségét kockáztatják?
– A végső pályázati határidő május 23-án, hétfő délben lejárt, ekkorra minden szükséges anyagunk megvolt – kivéve az említett garanciát. Már szálláshelyektől visszaigazolt opcióink, az arénák árajánlata és minden más szükséges papírunkismegvolt. Abban bíztunk, hogy ha nem is a fenti határidőre, de keddre-szerdára meglehet a szükséges garancia is, melyet utólag mutattunk volna be az IIHF-nek. Azonban hétfőn késő délután értesítettek, hogy a kormány elállt a rendezvény támogatásától. Tekintve, hogyaznapmár ismert volt, hogy napokon belül nem pusztán a sportért felelős államtitkár személye fog megváltozni, de a sportirányításis másik minisztérium alá kerül, illetve átalakul a területtel foglalkozó kormányzati struktúra is, lényegében egy államigazgatási vákuumban találtuk magunkat – pont a számunkra legkritikusabb időben. Ezek fényében sajnos nem lehetett mást tenni, mint értesíteni az érintetteket, hogy a magyar állam nem tud helytállni, és ettől a pillanattól kezdve a pályázatra fordított erőforrások lekötése már nem vezet eredményre. Bár az új kabinettel folytatott másnapi személyes egyeztetések ígéretesek voltak, mire szerda délután Tamperébe értünk, megtudtuk, hogy az IIHF elnöksége órákig tartó tanácskozás után arra a következtetésre jutott, mi már nem szállhatunk ringbe a csütörtöki prezentációs körben.

– Az IIHF-en belül egységes volt az álláspont, esetleg voltak, akik hajlottak volna a mi pályázatunkra, vagy legalább a határidő kért kitolására?
– Az IIHF elnökségének döntése – függetlenül attól, hogy azon belül előzőleg ki és milyen álláspontot képviselt –, kockázatkerülő volt, ami részükről érthető, hiszen ez az az esemény, amely az egész rendszer finanszírozását biztosítja, beleértve az összes utánpótlás világbajnokságot és alsóbb divíziós felnőtt vb-ket, valamint a teljes női programot. Így nem kockáztathatták meg a folyamat csúszását. Egyébként sok támogatónk volt, mert a helyszíni bejárás alatt a modern és óriási létesítménnyel, az MVM Dome-mal, valamint a két főváros, Budapest és Ljubljana turisztikai vonzerejével eléggé csábító alternatívát jelentettünk a szokásos rendezőkhöz képest.

– A várható nyereség és nagy nemzetközi érdeklődés tükrében mi lehet az oka annak, hogy mégis meggyőzhetetlennek bizonyult az új kormány?
– Meggyőződésünk, hogy ez az esemény valóban nyereséget hozott volna, és nem csak nemzetgazdasági szinten, hanem már közvetlenül a projekt szintjén is. Nincs információnk a többi eseményről, de ezzel a vb-vel kapcsolatban elvégeztük a szükséges gazdasági elemzést, korábbi világbajnokságok adataival, valamint részletes háttérinformációkkal készültünk fel. Nem gondolom, hogy meggyőzhetetlen lett volna a kormányzat, egyszerűen egy ilyen projektre a hatályos kormányrendeletben leírt kötelező folyamat időigénye jóval hosszabb, mint ami most rendelkezésre állt.

– Az előzetes becslések alapján mekkora összköltség mellett mekkora nyereséggel számoltak volna?
– Többféle számolás és forgatókönyv mérlegelésével adódott egy részünkről konzervatívnak gondolt, bruttó 11 milliárd forint körüli költségvetés, ebben az esetben az említett támogatással együtt számolva lett volna nullszaldós az esemény. Ebben a verzióban azonban szerintünk voltak tartalékok a bevételek és a költségek oldalán egyaránt. A fenti összeg persze a kongresszusrendezéstől kezdve a szállás, arénabérlés, szállítás, étkeztetés, biztosítások, jogdíjak, marketingköltségek, és még sok minden más tételt is tartalmazták a magyarországi organizációra vonatkozóan.

– Manapság számtalanszor hangoztatják a nemzetközi jégkorongban, hogy a foci mintájára jó lenne nyitni a tradicionális sportági nagyhatalmakon túli piacok felé is. Most itt lett volna a lehetőség, erre megkapta ugyanaz az ország a rendezést, amely idén és már korábban is számos alkalommal otthont adott a vb-nek: Finnország. Lehet azt mondani, hogy hiába a rendkívüli időszak, az IIHF részéről is hiányzik némi rugalmasság?
– A döntést követő „gyász” utáni tárgyalásokon egyértelművé vált, hogy kifejezetten szeretnék, ha újrapróbálkoznánk – de immár a hagyományos úton. Ehhez persze bent is kellene maradni néhány évig, és közelebb kerülni az A-csoportos szinthez. Tény, hogy ebben most nem sikerült több rugalmasságot elérnünk, de önmagában az, hogy az egész folyamatot maximálisan támogatták, egyenrangú pályázónak tekintettek minket és sok pozitív visszajelzést kaptunk, megtisztelő és bátorító számunkra.

– Mennyi a valóságalapja azoknak a pletykáknak, hogy azért léptünk vissza, mert az oroszokat (és a fehéroroszokat) várhatóan a jövő évi vb-n sem engedik majd indulni, így pedig nem áll érdekünkben a rendezés?
– Ezt az okfejtést teljesen légből kapottnak gondoljuk, ilyen megfontolás soha semmilyen formában nem merült fel a velünk folytatott megbeszéléseken.

– Akkor tehát tervezik, hogy ha lehetőség adódik rá, a jövőben ismét kandidálnak egy elit-vb-rendezésre?
– Igen, a mostani átfogó tervezési munka a bevont szakértőkkel nagyon tanulságos és inspiráló volt, a rettenetesen sok és intenzív feladat ellenére. Múlt pénteken a szlovénok kérésére tét nélkül megtarthattuk a prezentációnkat, aminek abszolút pozitív volt a fogadtatása,ésez egy esetleges későbbi pályázásnál még jól jöhet.