Sportkönyvtár: Grosics Gyula így látta a kapuból – is

MALONYAI PÉTERMALONYAI PÉTER
Vágólapra másolva!
2024.07.26. 22:19
1953: Rapid–Bp. Honvéd Bécsben (0:2), Grosics vetődve, ujjheggyel véd (Fotók: a könyből)
A könyveknek megvan a maguk sorsa (Habent sua fata libelli) – állította joggal az ókori római író, Terentianus Maurus (II. század vége), értve alatta, hogy minden az olvasók véleményétől függ. Az Aranycsapat 1962-ben visszavonult kapusa, Grosics Gyula által jegyzett, Így láttam a kapuból című önéletrajz sem kivétel.

 

 

A könyv 1963-ban jelent meg, egy évvel később már a harmadik kiadás látott napvilágot (összesen 44 800 példány), az 1964-es könyvhét kimagasló sikere volt. Órákon át álltak sorban az emberek, amikor a szerző a város különféle pontjain dedikált – a lapokban riportok, fotók mutatták be a könyvsátrak előtt kígyózó tömeget. Érthetően, hiszen mindössze egy évtizeddel voltunk a világbajnokság elvesztése után, az okokról pedig csak általánosságban esett szó, arról semmi, mi is történt valójában.

A kimagasló érdeklődést rossz néven is vette az Élet és Irodalom című lap. A maga „szakterületén” (sic!) kiváló könyvnek tartotta, miközben: „Tévedés ne essék, mi továbbra is nagyszerű sportembernek tartjuk a többszörös válogatott, legendás kapust, a magyar válogatott kapujában nagyobb megnyugvással látnánk Grosicsot, még ha nyugalomba vonult is, mint Németh Lászlót, Darvas Józsefet vagy Vas Istvánt. Az ünnepi könyvhét elsősorban a szépirodalom ünnepe, s ezért legalább ezen a héten szívesebben vettük volna, ha a sajtó az írókat népszerűsíti.”    

A nálunk mindig jelenlévő intellektuális futballellenesség érhető tetten itt is, azzal együtt, hogy Németh Lászlót és Vas Istvánt ma sem ártana forgatnia a feltörekvő ifjúságnak. De a futball – az más.
Grosics egyébként könyvében őszintébb, reálisabb, mint amit tapasztalhattam később beszélgetéseink, megnyilatkozásai során. Az 1954-es világbajnokság elvesztése neki is nagy trauma, amit      „elsősorban játékosaink mérhetetlen elbizakodottságának számlájára írok”.      Így, többes szám harmadik személyben, miközben, ugyebár, ő is ott volt a pályán…

Négy évvel később, 1958-ban a csoportkörben búcsúztunk a vb-től, a Wales elleni sorsdöntő meccsen (1:2) sikerült összehoznia a második walesi gólt (Népsport: „A 76. percben percben Grosics túl röviden rúgja Sárosihoz a labdát, a hátvéd nem tudja átvenni, Medwin éri el, s 13 méterről Grosics mellett a kapu baloldalába lövi a walesiek győztes gólját.”).      Erről azt mondja, nem lett volna szabad vállalnia a világbajnoki szereplést, hiszen a torna előtt gyomorfekéllyel küzdött, enyhén szólva sem volt százszázalékos állapotban.

Persze az emlékeknek is megvan a maguk sorsa – megszépülnek, kopnak, mellékszereplőből főhőssé válunk, kiesik, ami nem vet jó fényt ránk –, éppen ezért a könyv legjobb része, amelyben Grosics elmondja, hogyan is kell védeni – labdafogás, kijövetel, elrugaszkodás –, még gyakorlatokkal is szolgál, külön kiemelve tatabányai edzője, Lakat Károly specialitását, az ablakugrást (fotót is mellékel hozzá).

Grosics Gyula

Az viszont meglepő, hogy a több mint hat évtizedes könyv ma, a közösségi hálókba gabalyodva is érdekes olvasmány.

Ez is a sorsa ennek a könyvek.

Az „ablakugrás” Lakat Károly mesteredző speciális edzésgyakorlata volt 

(Grosics Gyula: Így láttam a kapuból, Sport Lap- és Könyvkiadó, 1963)

A Kicsikből nagyok-sorozat eddig hazánkban megjelent köteteinek főszereplői különleges emberek, olyanok, akik saját szakmájukban, életükkel vagy történelmi jelentőségű tetteikkel világhírűvé, de legalábbis ismertté váltak. Elég, ha csak néhány példát hozunk: Teréz anya, Freddie Mercury, David Attenborough, Pablo Picasso, Albert Einstein. A felsoroltakból kiderül, színes a paletta, s ami a sémát és a kiválasztási metodikát illeti, nos, azt valójában a kiadó is megfogalmazza (a könyv hátsó szekciójában).     

„Ismerd meg kiemelkedő emberek – tudósok, művészek, újítók – életét! Valamennyien hihetetlen dolgokat vittek véghez, pedig életüket ők is nagy álmokat dédelgető kisgyerekként kezdték.”

Lewis Hamilton legutóbbi, 104. futamgyőzelmét a július 7-i Brit Nagydíjon aratta (Fotó: Imago Images) 

A sorozat egyik legújabb könyve a Formula–1 egyik legprímább, a sportág történetének legsikeresebb versenyzőjének történetét meséli el dióhéjban. Lewis Hamilton megítélése hazánkban meglehetősen vegyes, az első színes bőrű pilóta sztorija viszont mindenképpen egyedi. A rövidke, néhány perces olvasmány ugyanakkor lényegre törő.

Gyakorló apukaként úgy heti ötször én olvasom az elalvás előtti mesét hatéves kislányunknak, de őt (talán csak egyelőre) nem érdekli sem az élsport, sem az autóversenyzés, így maradunk a tintahalaknál, királynőknél, a méltán híres csiga és katicabogár történeteinél, de fiús szülőknek ajánlom Hamilton ezen formában feldolgozott históriáját. Persze a brit klasszist sem feltétlenül csak az eredményei miatt választották ki a sorozat szerkesztői, sőt. Nem lőném le a poént, de valójában az út, amelyen végig kellett mennie, a hogyan – ez itt a kulcs.

A 4–7 éveseknek szánt kötet kedves rajzokkal illusztrálja a 7-szeres vb-győztes életútját (Fotó: a könyből)  
 

Sajnos az csak némi nyomozást követően derül ki, hogy 4–7 éveseknek javasolják a kötetet, talán egyértelműen fel lehetett volna tüntetni az ajánlott korosztályt. Az illusztrációk látványosak, kifejezőek, leginkább az érzelmeket próbálják megmutatni, szerintem sikerrel.

Hamilton története inspiráló a fiataloknak, a kötet bátorítást ad a gyerekeknek arra, hogy bizony, az álmok valóra válthatók. Mert az angol kisfiú, aki csonka családban nőtt fel és ötéves korában kapott távirányítású versenyautót az édesapjától – vele szülei válása miatt csak hétvégenként találkozott –, jókora hátránnyal indult a többi „vetélytársával” szemben, sokszor csúfolták is.
Aztán mégis oda jutott, ahová kevesen: „társbérletben” övé a legtöbb világbajnoki cím (7), ő nyerte meg a legtöbb futamot és ő indulhatott a legtöbbször az első rajthelyről a Formula–1 történetében.

(María Isabel Sánchez Vegara: Kicsikből nagyok, Lewis Hamilton, HVG Könyvek junior, 2024)

Rajzolt Hamilton-sztori
 

A showbusiness világában természetszerűleg dolgozik a termelési kényszer, a brandként működő nevek, arcok, celebrománcok gerjesztik az újabb és újabb termékeket: az áru és a kirakat ugyanaz, csak a fények változnak. A Beckham-sztori, David és Victoria családi szappanoperája majdnem három évtizede eteti a bulvártartalmakra éhes tömegeket, a médiasztárok rózsaszín Rolls-Royce-a megállíthatatlanul robog az ismert-ismeretlen kanyarok felé. A Beckhamék saját feltárulkozásaként tavaly napvilágot látott rendkívül népszerű – és megítélésünk szerint a műfajban lenyűgözően magas színvonalú – Netflix-sorozat (Beckham) a nehéz pillanatokat és leküzdött konfliktusokat is felvillantja, de érezhetően igyekszik fenntartani az álompárról és a családról kreált idilli képet. Ebbe ígér „belerondítást” Tom Bower oknyomozó újságíró The House of Beckham című könyve, amely az alcím által sejtetett slágertémák (pénz, szex, hatalom) mentén igyekszik az olvasót közelebb vezetni a valósághoz. Csakhogy valóságból millió létezik, így nyugodtak lehetünk afelől, hogy a Beckham-történet a kötettel nem ér véget.
(Tom Bower: The House of Beckham, Harper, 2024)
CS. P.

Szeretik, mint emberek a show-t

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. július 20-ai lapszámában jelent meg.) 

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik