– Egy éve azt nyilatkozta a Képes Sportnak, remek döntés volt Dél-Koreába igazolni. Utólag is így érzi, hogy immár lezárult a távol-keleti kaland?
– Abszolút tartom, hogy jó döntés volt. Két fantasztikus évet töltöttem az Ulszannál, és két bajnoki címet gyűjtöttem be. Ez egyértelműen pozitívan hatott a karrieremre, de úgy éreztem, elérkezett a váltás ideje. Rengeteg új dolgot tanultam. Láttam, hogy a világ másik felén miként zajlik az élet, mennyire más a mentalitás. Ott sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a fizikai felkészülésre, különösen a konditeremben. Ezeket a dolgokat én is megtanultam, és beépítettem a saját edzéseimbe.
– Akadtak igazán emlékezetes pillanatai az Ulszanban is, például az ázsiai BL elődöntője vagy a bajnoki cím megszerzése. Melyik volt a legkiemelkedőbb?
– A legemlékezetesebb az volt, amikor beálltam a bajnoki döntőn, és a két gólommal gyakorlatilag megnyertük a bajnokságot. A csapat tizenhét éve várta, hogy végre aranyérmes legyen, különleges érzés, hogy a részese lehettem ennek. Az ázsiai Bajnokok Ligája elődöntője is fontos volt, a csoportkör után kimondottan erős ellenfelekkel kerültünk szembe, és a fináléról drámai meccsen maradtunk le.
– Mi fog hiányozni a legjobban Dél-Koreából? A klub miképp búcsúztatta?
– Őszintén szólva minden hiányzik, kellemes visszagondolni az ott töltött napokra. A csapatnál nagyon jól éreztem magam, mindenkivel jó kapcsolatban voltam és a szurkolók is szerettek, rengeteg üzenetet kaptam. Bár a távolság miatt a családnak nem volt mindig könnyű, összességében pozitív élményekkel gazdagodtunk. A klubtól kaptam egy órát, amire a bajnoki címet jelentő gólom pontos időpontja van gravírozva. Emellett egy emlékplakettet és egy képet is adtak, ezek mindig emlékeztetnek arra, milyen különleges időszakot töltöttem ott.
– Dél-Koreából a bajnokság vége után egyenesen a válogatotthoz rohant, és következett az Európa-bajnokság. Hogyan értékeli a csapat szereplését?
– Vegyes érzéseim vannak. A Svájc elleni első félidő miatt lehet hiányérzetünk, a németek ellen mindent megtettünk, de nem volt szerencsénk. A skót mérkőzés volt a legnehezebb, különösen Varga Barnabás sérülése miatt, ami mindenkit megviselt. De amikor a játék folytatódott, már csak arra koncentráltunk, hogy mindent megtegyünk a győzelemért, már csak Barni miatt is. Az a meccs rendkívül kemény volt. A századik percben, egy kontrából sikerült betalálnunk, Csoboth Kevin gólja mindannyiunknak hatalmas megkönnyebbülést hozott. Az a pillanat mindenképpen a torna csúcspontja volt. Ez a győzelem nagyon sokat jelentett nekem, és nagy szerencse, hogy Barni is rendben van.
– Hogyan ünnepeltek a győzelem után?
– Ahogy szoktunk: Kevin állta a számlát. Nem mennék bele a részletekbe, de jó hangulatban telt az este… Persze utána jött a várakozás a többi csoport eredményére; sajnos nem volt szerencsénk, ám arra az estére nem lehet panasz.
– Milyen tanulságok vonhatók le az Európa-bajnokságból?
– Az egyik legfontosabb talán az, hogy nem szabad kihagyni egyetlen pillanatra sem, végig száz százalékkal kell koncentrálni. A rivális csapatok tele vannak világklasszis játékosokkal, akik azonnal megbüntetik a legapróbb hibát is. Mindezt őrületesen gyors tempóban.
– Az Eb alatt a közösségi médiában önről készült mémek nagy népszerűséget hoztak. Hogyan viszonyul ezekhez?
– Jókat nevetek rajtuk, nem veszem túl komolyan. Szeretem a viccet, és eddig nem láttam semmi olyat, ami túlment volna a jó ízlés határain. Szóval csak szórakoztatónak találom őket.
– A „Magyar Viking” elnevezés most már szinte összeforrt Ádám Martinnal. Hogy tetszik ez a becenév?
– Már mindenki így hív, sőt külföldön is kezd elterjedni. Ha vikingnek látnak, akkor biztosan van benne valami. Az viszont biztos, ha kijutunk a világbajnokságra, leborotválom a szakállamat!
– Ez esetleg egy fogadalom?
– Igen. Már az Európa-bajnokság előtt is megkérdezte tőlem Szoboszlai Dominik, hogy mikor szabadulok meg a szakállamtól. Azt mondtam, a vb-kijutás a cél, ahhoz kötöm a fogadalmat.
– Melyek a legközelebbi céljai a válogatottban?
– Mindig a soron következő feladatra készülök. Indul a Nemzetek Ligája, nagyon nehéz csoportban szerepelünk. A németeket nem kell bemutatni, mostanában rendszeresen összefutunk velük. A holland válogatott is az élmezőnyhöz tartozik és a bosnyákok sem véletlen kerültek az A-ligába. Mi mindent megteszünk majd a pályán, aztán meglátjuk, ez mire lesz elég. Ezt követően meg jönnek a világbajnoki selejtezők, és remélem, készíthetem majd a borotvámat.
– Az Eb alatt foglalkozott-e az átigazolással, azzal, hogy melyik klubnál folytathatja?
– Nem, csakis az Európa-bajnokságra koncentráltam, az átigazolási pletykák egyáltalán nem foglalkoztattak.
– Több helyről is megkeresték, miért döntött úgy, hogy a Tripoliszt választja?
– A család miatt mindenképp Európában akartam maradni, és bár jöttek anyagilag jobb ajánlatok távolabbi országokból, Iránból, Brazíliából, úgy éreztem, most közelebb kell lennem Magyarországhoz. Ezt jeleztem a menedzseremnek, Papp Gábornak is. Szerencsére Európából is volt jó néhány megkeresésem, még Magyarországról is. Ezekből a görög ajánlat szakmailag is jó kihívás – éreztem, hogy számítanak rám, ez pedig nagyon fontos volt a választásnál.
– A pályafutása során sokszor került olyan helyzetbe, amikor fontos döntéseket kellett meghoznia. Mennyire voltak ezek egyben családi elhatározások is?
– A családom véleménye mindig fontos, különösen a feleségemé, Gittáé, bár ő nem avatkozik bele a szakmai kérdésekbe. Fontos szempont a gyerekek, Konor és Milos érdeke is, de végül én mondom ki a végső szót a menedzserem segítségével, abszolút szakmai alapokon.
– Mit szólt Gitta az átigazoláshoz? Sikerült könnyen beilleszkedni a görög hétköznapokba?
– Örült Európának és ezen belül is Görögországnak. Az itteni élet nagyon hasonló az otthonihoz, amit például a bevásárlóközpontokban is észre lehet venni. A feleségem megjegyezte, hogy a boltok kínálata szinte ugyanolyan, mint Magyarországon. Ezt nem tudom százszázalékosan megerősíteni, mert ahogy otthon, itt se nagyon járok vásárolni… De a hasonlóság a hazai életvitelhez megkönnyíti a beilleszkedést. Nagy segítség még, hogy vannak Görögországban magyar játékosok. A kapus Kovács Dániel a Voloszból, aki a Vasasban nevelkedett velem együtt, sokat segített az első napokban. S most itt vannak a szüleim, ők is mindenben segítenek a kezdeti időszakban.
– Hogyan érezte magát, amikor megérkezett az Aszteraszhoz? Milyenek az új csapattársai és az edzői stáb?
– Nagyon jól fogadtak, erős csapatba kerültem. A görög emberek rendkívül barátságosak, az első pillanattól kezdve befogadtak. Jó a kapcsolatom a szerb edzővel, Milan Rasztavaccal is. Igazán támogató, az első naptól éreztette, hogy fontos vagyok a csapatnak. Az edzések sokkal intenzívebbek, dinamikusabbak, mint amit megszoktam, de ez jó, mert fejlődni szeretnék. Az erőnléti edzőnk egy „megszállott hajcsár”, az ő személye is garancia a fejlődésre. Később kapcsolódtam be a felkészülésbe, ezért eléggé meghajtott, de kezdem utolérni a többieket, és most már a meccsek határozzák meg a mindennapi munkát.
– Milyen célokat tűzött ki maga elé a görög Szuperligában?
– Minél több gólt szerezni és asszisztokat adni. Tíz gól fölött végezni a góllövőlistán, bár nem szeretek tippelgetni. A cél, hogy segítsem a csapatot a legjobb öt közé kerülésben, hogy a nemzetközi porondra is kiléphessünk. 2019-ben szerepelt legutóbb európai kupában a klub, ezt akarjuk ebben az idényben kiharcolni, és a négy nagy csapatot, az Olympiakoszt, az AEK Athént, a Panathinaikoszt és a PAOK-ot megszorítva minél jobb helyezést elérni a görög bajnokságban.
Az Aszterasz története a kezdetektől számos fordulatot tartogatott, stabilitást és sikereket az elmúlt évtizedekben ért el. A klubot 1931-ben alapították, ám hamar megszűnt, majd 1938-ban újraéledt, amikor egyesült a helyi Keramikosszal. A második világháború idején, a német megszállás alatt ellehetetlenült, majd 1947-ben Neosz Aszterasz néven újjászerveződött, és a területi ligákban indult. Az 1960-as évek elején bejutott a nemzeti másodosztályba, de 1968-ban ismét megszűnt, majd 1978-ban megint újraindult. Az ezredfordulón az ötödosztályban szerepelt, társadalmi összefogással azonban hat év alatt az élvonalba jutott. Ez időszak alatt hazai pályán veretlen maradt, és négy osztályt lépett előre. A 2006–2007-es idényben megnyerte a másodosztályt, és feljutott a Szuperligába. A klub legnagyobb sikere a 2012–2013-as bajnokság harmadik helyezése és a Görög Kupa döntője (az Olympiakosz ellen, Fülöp Mártonnal a kapuban), majd a következő idényben az Európa-liga csoportkörébe jutás. Az ezt követő két évben ismét elérte a csoportkört, de 2019 óta nem szerepelt európai kupasorozatban. Az Aszterasz jelenlegi otthona a Theodorosz Kolokotronisz Stadion, amely a görög függetlenségi háború kiemelkedő alakjáról, nemzeti hőséről kapta a nevét. A róla készült lovas szobor a klub címerében is megjelenik, és Tripolisz főterén található. Az egyesület rövid távú tervei között szerepel egy új stadion építése. |
Ádám Martin a legújabb honfitársunk, aki a „görög Boca Juniorsnak” becézett Aszteraszhoz csatlakozott. Az eddigi legismertebb magyar légiósa a tragikusan fiatalon elhunyt Fülöp Márton, aki harminc mérkőzésen őrizte a csapat hálóját; ő állt a kapuban a 2013-as Görög Kupa-döntőben, amikor az Olympiakosztól 3–1-re kikaptak. Az egyesület azóta is tisztelettel emlékezik rá, egy falfestmény is őrzi az emlékét a stadionban, s Tripolisz főterén, az Aszterasz múltját bemutató fotókiállításon is központi helyen látható Fülöp Márton a kupadöntős csapatban. |
Papp Gábor, Ádám Martin menedzsere osztotta meg velünk – Mi alapján született meg a döntés, hogy Ádám Martin Görögországban folytatja a pályafutását? Mi volt a menete, melyek voltak a fő szempontok? – Milyen opciók voltak, amelyek közül végül az Aszterasz lett a befutó? Tud konkrét csapatnevet mondani? – Ádám Martin szempontjából ez egy lépcsőfok felfelé? |
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. augusztus 31-i lapszámában jelent meg.)