Olimpiatörténet: az első négy évtized – Sportkönyvtár

RÁCZ PÉTERRÁCZ PÉTER
Vágólapra másolva!
2024.08.23. 18:16
Gerevich Aladár hétszeres olimpiai bajnok kardvívó, a tőrcsapattal is 3. lett 1952-ben (Fotó: MTI)
Gerevich Aladárról jól ismert tény, hogy bámulatos pályafutása során tíz olimpiai érmet szerzett vívásban. Akkor hogyan lehetséges, hogy összesen tizenegyszer állt olimpiai dobogón? És mi köze van ehhez, hogy az 1932-es játékokon Barát-Lemberkovits Antal volt a legjobb a kisöbű puska fekvő számában, de olimpiai arany helyett csak a 18. hely jutott neki, mert az egyik tízes lövését a szomszédos céltáblára adta le? Mert a két eset összefügg. Erre is választ ad Laky Rudolf idén megjelent, Magyar olimpikonok A-tól Z-ig (1896–1936) című könyve. Noha a mű lexikonnak készült, annál sokkal több.

 

 

A száraz életrajzi adatokon túl kisebb-nagyobb történeteket, sztorikat olvashatunk arról a 620 olimpikonról, aki valamilyen formában részt vett a második világháború előtti nyári és téli olimpiákon, ideértve az 1906-os nem hivatalos versenyeket is Athénban. Ezek a kis elbeszélések fontos értékei a könyvnek, mert segítségükkel képet kapunk a kor magyar kultúrájáról, a politikai környezetről, emberi sorsokról.

Az olimpikonok sorát rövid történeti összefoglaló vezeti fel. Ebben olvashatunk a sportmozgalom magyarországi megjelenéséről, a sportklubok megalakulásáról, a millenniumi rendezvényekről, az újkori játékok létrejöttének körülményeiről, az első világháború és Trianon hatásáról is. A könyv értékes részei a végén szereplő összefoglaló mellékletek is, amelyek között a születési hely és idő szerinti csoportosítás mellett megtalálhatjuk a becenevek gyűjteményét, szakmai végzettségek statisztikáját is, de arról is olvashatunk, hogy az egyes helyszíneken kik kísérték a sportolókat, milyen minőségben voltak jelen. Mintha egy modern olimpiai csapatkönyv tárulna a szemünk elé.

Az olvasóknak a könyv legvonzóbb része lehet a már említett kis sztorigyűjtemény az egyes versenyzők legfontosabb életrajzi adatait kísérve. Például megtudhatjuk, hogy kit kért fel Gábor Zsazsa, hogy legyen az inasa, melyik köztársasági elnökünk édesapja teniszezett René Lacoste-tal férfi egyesben az 1924-es olimpián, kinek a fia volt David Cameron brit miniszterelnök tanácsadója, melyik olimpiai érmes tornászunk volt a vívóedzője (!) a háromszoros olimpiai bajnok Kabos Endrének, melyik vízilabdázó olimpiai bajnokunk dolgozott a Népstadion bemondójaként, melyik bronzérmes birkózónknak tanított irodalmat Babits Mihály. Tanulságos történet Somfay Eleméré is, aki aranyérmes lehetett volna ötpróbában, ha a magyar küldöttség egyik vezetője nem félti a Trianon után, annak ellenére kialakulóban lévő jó viszonyt a franciákkal.

Bobby Fischerről azt mondták, azért tudott a világ legjobb sakkozója lenni, mert bár ugyanazokat a megnyitásokat, változatokat játszotta, mint az elit többi tagja, mindenki másnál több időt töltött az elmélet tanulmányozásával, és jobban belemélyedt a részletekbe. Így vette észre azokat az apróságokat, amelyek később döntőnek bizonyultak a versenyek során. Ezzel a könyvvel is hasonló a helyzet, hétévnyi alapos munka eredménye. A régi újságok, kötetek sokadik oldalán eldugott félmondatokból szerzett pluszinformációk – amelyek fölött sok kutató valószínűleg átsiklik, és amelyekre nem tekint értékként – jelentik a különbséget a többi könyvhöz képest.

Barát-Lemberkovits Antal sportlövő

Ahogy a cím ígéri, A-tól Z-ig tényleg minden magyar induló benne van, ami nem kis bravúr. Főleg azért nem, mert az első néhány olimpia megfelelő dokumentációjára finoman szólva sem könnyű rátalálni. Olimpiatörténetről újat írni sohasem könnyű, de Laky Rudolf könyve bizonyította, hogy még át lehet ugrani a lécet. És ha hozzávesszük, hogy a lektor Nagy Barnabás volt, akinél jelenleg aligha tud többet bárki is az olimpiákról hazánkban, a MOB vetélkedőinek győztese, akkor ez további garancia a kiemelkedő minőségre. Ezt fontos hangsúlyozni, mert a könyv nem olcsó, de megéri az árát. És a kisebb helyesírási hibák, apró pontatlanságok a fogalmazásban sem rontanak az élményen.

(Laky Rudolf: Magyar olimpikonok A-tól Z-ig /1896–1936/, Magánkiadás, 2024)

Múzeumba, kiállításra járni jó, mert az ember szeme előtt teljes valójukban ott vannak a múlt tárgyi emlékei, és kényelmes is, hiszen a kiállított tárgyak puszta látványa – legalábbis így képzeljük el – többoldalnyi információhalmaz feldolgozását „váltja ki”. A tárlók előtt állva könnyebben megelevenedik a történelem, mint egy könyvet lapozgatva, s mindez fokozottan igaz a modern tárlatokra, ahol különféle multimédiás és interaktív eszközök segítenek abban, hogy az élmény még teljesebb legyen.

Természetesen ahhoz, hogy a kiállítási anyagot az egyszeri múzeumlátogató ne csak nézze, hanem lássa is, szükség van az őt „kézen fogva” vezető ismertető táblákra. Nem mindenkinek van azonban ideje és türelme ezeket végigolvasni (nehezítő körülmény, ha a szöveg idegen nyelvű), az olvasás terepe nekik a karosszék, nem a múzeum.

Nyilasi Tibor 1975 és 1985 között 70 mérkőzést játszott a válogatottban, 32 gólt szerzett
 

Rájuk, a „sietősebb” látogatókra (is) gondolhattak a „75 éves a Magyar Labdarúgó Szövetség” kiállítás szervezői 1976-ban, amikor kiadták az azonos című brosúrát. A Testnevelési és Sportmúzeumban berendezett tárlat a magyar futball csúcsszervezetének háromnegyed évszázados múltját volt hivatva bemutatni, ehhez szolgált afféle segédanyagként a Képessy József sportújságíró, sportvezető, edző szerkesztette kötet, amely Bakonyi Károly múzeumigazgató köszöntőjét leszámítva nem tartalmaz folyószöveget, annál tekintélyesebb mennyiségű adatot viszont igen, és a képanyag sem elhanyagolható jelentőségű.

Az alig több mint harmincoldalas kiadvány kora negyvennyolc év, a benne szereplő adathalmaz így – értelemszerűen – elavult, kvízjátékra való felkészülésre mérsékelten alkalmas. A számok, statisztikák szerelmesei azonban így is nagy lelkesedéssel forgathatják, kiváltképpen azok, akiknek a történelmi érdeklődéséhez hozzátartozik a korabeli adatok összevetése a maiakkal. Egy ilyen művelet elvégzése főbe kólintó tapasztalatokkal jár még azoknak is, akiknek a magyar labdarúgás hanyatlásával kapcsolatban már nem sok újat lehet mondani: míg például a válogatottban legtöbb mérkőzésen pályára lépő játékosok listája jó néhány új névvel gyarapodott és jelentősen átrendeződött az elmúlt csaknem fél évszázadban, addig a nemzeti tizenegy történetének leggólerősebb játékosai közé egyedül Nyilasi Tibornak sikerült beférkőznie – ennek is már negyven éve…

1897. október 31.: az első hazai nemzetközi mérkőzésre kiálló BTC futballcsapata

Jól érezhető a szerző tökéletességre törekvése, igaz, elérni ilyen roppant mennyiségű adat mellett irreális lett volna, tévesztések be-becsúsznak (pl. a mexikóvárosi olimpiai bajnok Szarka Zoltán keresztneve hibádzik). Csak győzzük befogadni a rengeteg információt, amelyek közül nem hiányozhat természetesen a korábbi MLSZ-elnökök és -főtitkárok névsora, a bajnokok és kupagyőztesek dicsőségtablója, a válogatott részletes teljesítménygrafikonja, klubcsapataink nemzetközi szereplésének ismertetése vagy éppen az annak idején nagy presztízsértékű – mára a feledés homályába vesző – világválogatottban szereplő magyar futballisták veretes listája.

Mindent a szemnek!

(Képessy József: 75 éves a Magyar Labdarúgó Szövetség, Testnevelési és Sportmúzeum, 1976)

F. PÁL JÓZSEF

Egy kiállítás képei

 

 

Nemes egyszerűséggel az utóbbi húsz év legjobb futballkönyveként jellemezte Piero Trellini olasz szerző The Match (A meccs, olasz eredeti címén La partita) című könyvét a – részben magyar származású – angol sportújságíró-klasszis, Patrick Barclay, miután a zsűri elnökeként a nyár elején bejelentette, hogy a kötet frissen megjelent angol nyelvű változata nyerte el az „Év futballkönyve” díjat a The Charles Tyrwhitt Sport Book Awards rangos szavazásán. 

Mint a címe is sugallja, a mű egyetlen találkozó, a sokak szerint minden idők legszebb labdarúgó-összecsapását hozó olasz–brazil (3–2) 1982-es világbajnoki csoportmérkőzés részleteibe enged példátlanul alapos betekintést, köszönhetően a szerző több évtizedes (!), elmélyült, szinte megszállott kutatásának. Kárpát-medencei szál: a Paolo Rossi három gólja miatt is emlékezetes összecsapás számos érdekessége mellett szó esik a Temesváron született, nyelvünket tökéletesen beszélő izraeli játékvezető, Abraham Klein családi tragédiájáról is.

(Piero Trellini: The Match, Pitch Publishing, 2023)

CS. P.

Egyetlen meccs ezer titka

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. augusztus 17-i lapszámában jelent meg.)

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik