Az Atlético Madrid örökös gólkirálya – Antoine Griezmann-sorozat, 5. rész

A 2018-as világbajnokságon felért a világ tetejére a francia válogatottal Antoine Griez­mann. Ezzel zártuk le előző fejezetünket, és az a csúcs pályafutása zenitje is volt az akkor 27 éves labdarúgónak. Utána is játszott jól és voltak nagy meccsei bőséggel, de 2018-at követően már csak két rangosabb trófeát nyert el: az FC Barcelonával 2021-ben a Király-kupát és a válogatottal szintén 2021-ben a Nemzetek Ligája serlegét.

A barcelonai időszakát bemutattuk már sorozatunk harmadik részében. A Nemzetek Ligája második kiírásának csoportmeccseit – nagyrészt zárt kapuk mögött – 2020-ban játszották le, a világbajnoki címvédő a portugálokat, továbbá a két évvel korábbi vb-döntős ellenfelüket, a horvátokat és a svédeket előzte meg, és jutott be a négyes döntőbe. Nagy mumusává vált a horvátoknak Griezmann, aki a vb-döntő után mindkét NL-meccsen betalált Zlatko Dalic csapatának kapujába. A még mindig tomboló Covid miatt csak 2021 októberében megrendezett négyes döntő mindkét meccsén játszott, a spanyolok elleni döntőt a milánói San Siróban Kylian Mbappé 80. percben szerzett, igencsak lesgyanús góljával nyerték meg 2–1-re a franciák a spanyolok ellen.

Griezmann ekkor néhány hónapja már újra az Atlético Madrid játékosa volt. Még csak kölcsönben, de az idény végén végleg visszaszerződött ahhoz az egyesülethez, amelyben 2014 és 2019 olyan jól érezte magát. Mint tárgyaltuk korábban: Barcelonában ezt nem mondhatta el, Lionel Messi és Luis Suárez mellett nem tudott kibontakozni a ballábas francia.

Mivel gyerekkorában mindenhonnan eltanácsolták az alkata miatt, Griezmannt teljes pályafutása alatt – persze ragyogó bal lába mellett – talán a kitartása és az alkalmazkodóképessége jellemezte leginkább. Még a legutóbbi években, a harmincasok közé lépve is nagyon sokszor kellett alkalmazkodnia, talán bele is fáradt kicsit. Sokoldalúsága miatt általában őt áldozták fel a csapat érdekében, ő pedig meg is hozta ezt az áldozatot. A 2020-ról 2021-re halasztott Európa-bajnokságon elfogadta, hogy Karim Benzema válogatottba visszakerülése miatt újra kikerült a szélre, ahol fiatalabb korában játszott, de amelyről bebizonyította a nagyvilágnak Diego Simeone, hogy nem az az igazi posztja. Az FC Barcelonában sem működött ez a megoldás és a francia válogatottban sem. A magyar válogatott ellen ugyan fontos egyenlítő gólt szerzett a második csoportmeccsen (1–1) a Puskás Arénában, de több említésre méltó momentuma nem volt a tornán, a vb-címvédő pedig már a kontinensviadal nyolcaddöntőjében elszállt Svájc ellen (3–3, tizenegyesekkel 4–5).

A 2022-es katari világbajnokságon azonban már nem volt ott Benzema, hősünk pedig újra középen találta magát. Igaz, kissé megváltozott szerepkörben, mélyebbre vissza kellett lépnie, és onnan irányítania. Lubickolt ebben a szerepben. Előtte játszott Olivier Giroud, a balján Kylian Mbappé, a jobbján többnyire Ousmane Dembélé, és ebben a felállásban brillíroztak a „kékek”. Gólt ugyan nem szerzett a tornán Griezmann, de ő adta a passzt Mbappénak a dánok elleni 2–1-es siker győztes gólja előtt, ezzel jutott tovább Didier Deschamps csapata a csoportból, aztán az angolok elleni negyeddöntőben (2–1) Aurélien Tchouaméni és Olivier Giroud is az ő előkészítése után szerzett gólt, a Marokkó ellen 2–0-ra megnyert elődöntőben pedig az UEFA a meccs emberének választotta meg. Három gólpasszával a tornán ő adta holtversenyben a legtöbbet. Az i-re a pontot viszont nem sikerült feltenni, az emlékezetes, 3–3-as döntő tizenegyespárbajában az argentinok bírták jobban idegekkel a megterhelést.

Az idei Eb-n a francia szakmai stáb már nagyon nem találta meg Griezmann helyét. Volt, hogy középen futballozott, volt, hogy a bal, máskor meg a jobb szélen. De nem is játszott mindig, néha le-, máskor pedig becserélték. Ezt már tényleg nehezen viselte. Nem önmaga volt a németországi tornán, nemigen akadtak emlékezetes jelenetei, frusztrált is volt, a végig haloványan teljesítő csapat pedig az elődöntőben kiesett a spanyolok ellen.

Az Atlético Madridban viszont továbbra is remekel, Diego Simeonénál jobban talán senki sem értette eddig Griezmann játékának a lényegét. Pedig nem volt könnyű helyzetben a játékos, miután visszatért Madridba: a 2022–2023-as idényben eleinte meccsenként legfeljebb harminc percet kapott, mivel a klub nem akarta érvényesíteni a kölcsönszerződésben szereplő, 40 millió eurós kötelező vételi záradékot, ami a több játékperc után járt volna. De aztán 2022. október 10-én az Atlético megegyezett az FC Barcelonával a 20 millió eurós átigazolási díjról, a támadó pedig 2026. június 30-ig szóló szerződést írt alá. Abban az idényben végül 16 gólt szerzett és 18 gólpasszt adott az összes versenysorozatban, ezzel ő lett az Atlético házi gólkirálya, övé volt a La Ligában a legtöbb gólpassz, továbbá az egyetlen játékos lett a spanyol bajnokságban, aki gólból és gólpasszból is két számjegyűt ért el. Ráadásul Kevin De Bruynével és Lionel Messivel holtversenyben övé volt a legtöbb gólpassz az öt európai topligában.

A következő idényben, 2023. december 19-én kétszer is eredményes volt a Getafe elleni 3–3-as meccsen, így 173 gólnál járt az Atlético Madrid mezében, utolérve ezzel a klublegenda Luis Aragonést az örökrangsor élén. Nem kellett sokat várni, 2024. január 10-én az Atlético történetének legeredményesebb gólszerzőjévé lépett elő, épp egy Real Madrid elleni Szuperkupa-meccsen.

Idén szeptember végén pedig (ugyancsak a Real Madrid elleni rangadón) 500. alkalommal lépett pályára a spanyol bajnokságban.

Néhány nappal később érezte úgy, hogy ideje már csak a klubjára koncentrálni. Az Eb után két Nemzetek Ligája-meccsen (1–3 Olaszország, 2–0 Belgium ellen) még pályára lépett a nemzeti csapatban, de szeptember 30-án bejelentette, hogy 137 válogatottságnál megáll.

„Emlékekkel teli szívvel zárom életemnek ezt a fejezetét. Köszönöm ezt a csodálatos kalandot, és hamarosan találkozunk” – búcsúzott szűkszavúan a közösségi médiában, egy másfél perces videót mellékelve a bejelentéshez.

Nem vitás, nagy űrt hagy maga után.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. november 9-i lapszámában jelent meg.)