KS-ajánló: az 1962-es vb chilei könyve – az újra megtalált könyvkincs

Ha a nemzetközi futballkönyvpiac tavalyi meghökkentőbb kiadványát keressük, alighanem ott van a legesélyesebbek között Barcs Sándor A magyar csapattal Chilében című könyve. Nincs félreértés, a sokak által ismert, 1962-ben megjelent, akkoriban rendkívül népszerű kötetről van szó, amelyben a Magyar Labdarúgó-szövetség korabeli elnöke ecsetelte személyes élményeit a dél-amerikai tornáról és a magyar válogatott nagy utazásáról. Bármily hihetetlen, a könyvespolcokon évtizedek óta porosodó, 64 évvel ezelőtti útinaplót nemrég felfedezte egy chilei kiadó, a Penal Largo Ediciones, és úgy döntött, újra kinyomja Hungría ’62 címmel. Mégpedig vadonatúj spanyol fordításban, újratervezve, helybeli visszaemlékezésekkel kiegészítve, az akkori történetet politikai-kulturális kontextusba helyezve, retró hatású dizájnelemekkel átdolgozva, a chilei érdeklődőket célozva. A különös könyv hátterét Rodrigo Millan és Sergio Ramírez, a kiadó társigazgatói bontották ki írásban feltett kérdéseinkre válaszolva.

– Miért érezték időszerűnek, hogy 2025-ben Chilében megjelentessenek egy réges-régi magyar futballkönyvet?     
– Bár a kötet eredetileg 1962-ben íródott a magyar olvasóknak – akik akkoriban többnyire a rádió és a sajtó útján követték a világbajnokságot –, az a mai chilei olvasóknak is segít megérteni a nagy világesemény törénéseit, jelentőségét. Ráadásul egy külföldi küldöttség játékosainak és tisztségviselőinek szemszögéből látunk mindent, megtoldva a magyar csapat bázisául szolgáló település, Rengo akkori lakosainak utólagos emlékeivel.

– Mit árul el Barcs Sándor szövege Chiléről, a 60-as évekről, a korabeli magyar politikai rendszerről?     
– Az új kiadás megkísérli rekonstruálni azt a képzeletbeli hidat, amely néhány hétre összekötött egy kelet-európai országot egy közép-chilei kisvárossal. Emellett gazdagítani kívánja az 1960-as évek eleji chilei társadalomról alkotott képünket, bemutatni a világbajnokságot mint kultúrtörténetünk meghatározó eseményét. A chileieknek különösen rendhagyó a forrás, hiszen a torna történetét sajátos helyszínről, a mi gondolkodásunkban félreeső Rengóból mutatja be.

– Miben tér el a spanyol változat a magyar eredetitől?  
– A pontos spanyol fordítás mellett hangsúlyos utószóval is frissíteni kívántuk a tartalmat. A záró fejezetet korabeli újságkivágások kísérik, míg a szövege tanúk visszaemlékezésére épül, olyan rengói chileiek és chilei magyarok történeteire, akik részesei voltak az 1962-es heteknek. Elmesélték, milyen hatással volt az esemény életükre és a város mindennapjaira, a leszármazottak pedig beszéltek az emlékek nemzedékeken átívelő, szinte legendás továbbéléséről.

– Hogyan született meg a rendhagyó könyv?     
– Kaptunk egy üzenetet 2024 végén egy rengói történésztől, Paulo Florestől, mellékletben a magyar könyv borítójával. Leírta, hogy ez a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökének útinaplója az 1962-es világbajnokságról, amely még abban az évben, alig néhány héttel a magyar válogatott Csehszlovákia elleni negyeddöntős veresége és kiesése után megjelent Budapesten. A kiadónknál senki sem tud magyarul, de amint hozzájutottunk a könyv digitális másolatához, online fordítóprogramok és az eredeti képek segítségével próbáltuk megfejteni a sztorit. Ekkor jöttünk rá, hogy nálunk ismeretlen kincs van a kezünkben, olyan valami, ami Chile szemszögéből rendkívül értékes. Amint belevágtunk a munkába, felvettük a kapcsolatot a santiagói magyar nagykövetséggel, amely azonnal felajánlotta a támogatását. Barcs Sándor örököseinek megtalálása is felért egy odüsszeiával, végül sikerült eljutnunk a fiához, Barcs Endréhez, aki tervünket megismerve rögtön megadta a jogokat. A fordítópáros, Faller Judit és Andrés Cienfuegos nagy elhivatottsággal és alapossággal ültette át a szöveget spanyolra.

– Kik a lehetséges érdeklődők, akiket szeretnének elérni a könyvvel?     
– Nehéz meghatározni a téma iránt fogékonyak körét. Két könyvbemutatót tartottunk eddig, ezek tapasztalatairól tudok beszélni. Az elsőre a fővárosban, Santiagóban került sor, egy-egy meghívott újságíró és történész beszélgetett a könyvről és az akkori események társadalmi hatásáról: a terem megtelt Chilében élő magyarokkal, az vb idején már élő szemtanúkkal, futballrajongókkal és történész kollégákkal. A második alkalmat Rengóba szerveztük az amatőr futballszövetség és a helybeliek meghívására, ez tavaly a város fontos eseménye volt.

– Milyen kép alakult ki az 1962-es magyar válogatott tagjaiban Chiléről?     
– A leírás a világbajnokság és a kisváros mindennapjainak krónikája, egy vasfüggöny mögül érkező sportvezető benyomásait rögzíti első latin-amerikai látogatásáról. Számos történet olvasható az oldalakon a rengóiakról mint vendéglátókról: versenyt kell futni az idővel, hogy elkészüljön az új szálloda a magyar csapatnak, szóba kerülnek a játékosok tiszteletére rendezett ünnepségek, a helyi együttesek elleni barátságos mérkőzések és a különféle protokollrendezvények is, személyes megvilágításban.

– Volt közvetlen kapcsolatuk Albert Flóriánéknak a chilei emberekkel?     
– Barcs Sándor első benyomásai alapján a csapat eleinte kényelmetlenül érezte magát a helyiek túlzott lelkesedése és a hiányos előkészületek miatt, de ahogy haladtak előre a tornán, a kapcsolat elmélyült, a kölcsönös szimpátia­gesztusok is erősítették. Volt olyan Chilébe kivándorolt magyar, aki 1956-ban hagyta el Magyarországot, és a játékosokkal üzent haza a családjának, hogy él és jól van. A világbajnokság után is intenzív maradt a barátság a futballisták és a rengóiak között. A magyar válogatott 1965-ben visszatért Santiagóba két mérkőzésre, de szakított időt arra is, hogy Rengóba utazzon és játsszon a helyi csapattal is. Sőt, az 1962-es keret több tagja 1967-ben is visszatért a korszak egyik legemlékezetesebb meccse alkalmából, amelyen a magyarok 5:4-re megverték a chilei válogatottat Farkas Jánossal a főszerepben. Az Estadio magazin, Chile akkori vezető sportlapja „a futballtudás figyelemre méltó bemutatójaként” írta le az összecsapást. Rengo önkormányzata 2008-ban úgy döntött, hogy a város egyik sugárútját Magyarországról nevezi el. A rengói sportmúzeumban – amelyet a néhai Luis Pavez alapított, aki tízévesen a magyarokat kísérte pályára a vb-n – ma is őriznek a könyvben szereplő történethez kapcsolódó tárgyakat. Budapesten pedig a Kispesti Futball Házban Tichy Lajos tárgyai között látható egy hagyományos chilei ivókürt, úgynevezett cacho de chicha, amelyet annak idején a delegáció minden tagja emlékbe megkapott.

– Hogyan jellemezné a magyar–chilei sportérintkezéseket?     
– A XX. század folyamán kevés, de annál jelentősebb szál kötötte össze a sportban, különösen a labdarúgásban a két országot. Az 1930-as és 1970-es évek között olyan edzők dolgoztak a chilei futballban, mint Orth György, Plattkó Ferenc, Pákozdi László, Garay Miksa és Puskás Ferenc, akik első osztályú klubokat, sőt a válogatottat is irányították. Emellett az úszásban és az asztaliteniszben is akadtak kiemelkedő alakok, akiknek gyümölcsöző volt a kapcsolata Chilével. 

– Történelmi szempontból melyek a könyv kulcsmozzanatai?     
– A mi kiadónk a latin-amerikai futball kapcsolatait kutatja a történelemmel és a társadalommal. Ez a könyv a sporttörténet, a helytörténet és a kultúrtörténet metszéspontjában áll. Ezt azért említem, mert egy olyan kulturális alkotásról beszélünk, amelyet egy nagy sportkulturális rendezvény idején és témájában írtak. Barcs Sándor művét korábban sohasem adták ki Magyarországon kívül. A chileieknek a torna szinte teljesen ismeretlen perspektíváját kínálja a hidegháború csúcspontján, amelynek szerzője a magyar politikai apparátus tisztségviselője volt több mint négy évtizeden keresztül, ráadásul mind újságírói, mind sportkörökben – UEFA- és FIFA-vezetőként –, mind parlamenti közegben véleményformálónak számított. Az ő beszámolója a dél-amerikai kapitalizmus olvasata szocialista szemszögből. Már önmagában ez a nézőpont is a világbajnoki narratívák új terepére helyezi a munkát, ezt erősíti a könyv második alapvető jelemzője is: Rengóból íródott, a magyaroknak teljesen ismeretlen, vidéki hangulatú kisvárosból.

– Miben egészítette ki az MLSZ-elnök naplója a chilei világbajnokság emlékezetét?     
– Noha a torna szervezésével kapcsolatos részleteket sokan tanulmányozták, és számos ikonikus elem beépült a közös képzeletbe – úgy mint a hivatalos vb-himnusz, Pelé sérülése, Garrincha játéka, Leonel Sánchez Lev Jasinnak lőtt gólja vagy a felújított Nemzeti Stadion –, nagyon kevés részlet jelent meg a világbajnokság mindennapi életéről, és még kevesebb arról, ami Santiagón kívül történt. Ebben az értelemben a könyv gazdagítja a vb különböző társadalmi és kulturális dimenzióit, sportpolitikai vonatkozásait, igazi kulisszatitkokat fed fel, valamint beszél a látogatók fogadásának és ott-tartózkodásának körülményeiről. Épülő szálloda, feldíszített sugárutak, izgatottan előkészített díszbeszédek, a legjobb állapotba hozott edzőpálya, és egy csapat, amely szorgalmasan edz a világhírű vetélytársak elleni fellépésekre hangolva.

– Mit adott a magyar válogatott Rengo városának?     
– Ebben a történetben vegyül a kíváncsiság, a csodálat és a propaganda, és óhatatlanul Rengo települése válik a főszereplővé. Egy kisváros, amelyet a magyar világbajnoki csapat érkezése átalakított. Sokat hozzátesz a tavalyi kiadás értékéhez a már említett pluszfejezet, amelyben friss interjúk révén ismerhetjük meg a rengói lakosok, magyarok és leszármazottaik tapasztalatait, azokét, akik részt vettek az 1962 májusi és júniusi hetek eseményeiben mint edzőpartnerek, tolmácsok, a delegáció kísérői, vagy csak mint rajongók, akik a futballisták nyomában jártak a városi sétáikon, vagy miután a rancaguai meccseikről visszatértek, a szálloda ajtajában fogadták őket. A tűzoltózenekar, a vöröskereszt önkéntesei, a polgármester, a városi tisztségviselők, a helyi üzletemberek, a pincérek, a szállodai szobalányok, a gyerekek és a felnőttek mind kulcsfiguraként jelennek meg egy ideiglenes közösségben, amely a Cachapoal megyéhez tartozó város lakóiból és a Kelet-Európából érkezett illusztris látogatókból formálódott, spontán módon, túllépve nyelvi és kulturális különbségeken.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. január 17-i lapszámában jelent meg.)