Férfi kézi-vb: mi nem fogjuk követni a katari példát

„A vasárnap befejeződött világbajnokság valóságos indulatáradatot indított el, mert a versenysorozat 1938 óta íródó történetében először lett ezüstérmes egy olyan válogatott, amely a honosított játékosai nélkül valószínűleg a dobogó közelébe sem jutott volna. Egy-két, katari útlevelet kapó légiós szerepeltetése a független szakértők véleménye szerint még nem verte volna ki a biztosítékot, azt viszont – főleg a legyőzött – ellenfelek képtelenek voltak megemészteni, hogy egy-két év leforgása alatt, tehát szinte a semmiből minden riválisra veszélyes »nemzeti« csapat állt össze – a pénz nem számít alapon. Csak remélni tudom, hogy a közel-kelet tehetős országai nem csinálnak divatot a katari módiból, mert akkor a versengés teljes mértékben komolytalanná válhat. El kell ismernem, hogy a franciák aranyérmének azért is örültem, mert ellenkező esetben a katariak elvittek volna egy riói olimpiai szereplési lehetőséget az európaiak elől, olyan helyzetet teremtve, ami áttételesen minket, magyarokat is érintett volna" – hangsúlyozta a Telekom Sporthír Szolgálatnak nyilatkozó Vetési Iván. ellenfelek képtelenek voltak megemészteni, hogy egy-két év leforgása alatt, tehát szinte a semmiből minden riválisra veszélyes »nemzeti« csapat állt össze – a pénz nem számít alapon. Csak remélni tudom, hogy a közel-kelet tehetős országai nem csinálnak divatot a katari módiból, mert akkor a versengés teljes mértékben komolytalanná válhat. El kell ismernem, hogy a franciák aranyérmének azért is örültem, mert ellenkező esetben a katariak elvittek volna egy riói olimpiai szereplési lehetőséget az európaiak elől, olyan helyzetet teremtve, ami áttételesen minket, magyarokat is érintett volna" – hangsúlyozta a Telekom Sporthír Szolgálatnak nyilatkozó Vetési Iván.

„Ha igaz, hogy forintban számolva egy-egy milliárd ütötte a katari válogatott markát minden győztes meccs után, akkor az ezüstérmes csapat játékosai – bármennyit is kell adózniuk – feltehetően életük végéig jól megélnek majd a mostani keresetükből. Becslések szerint két hét alatt úgy ötvenszer, de lehet, hogy százszor többet markoltak fel, mint az EHF Bajnokok Ligájában szereplő kézilabdázók egy évi erőfeszítéseik honoráriumaként. Le a kalappal azok előtt az ellenfeleik előtt, akik ennek a kirívó egyenlőtlenségnek a tudatában is szívvel-lélekkel küzdeni tudtak. Ha ez így menne tovább, akkor azoknak a véleményét osztom majd, akik amondóak, hogy a nemzetek világbajnoki versengése helyett legyen inkább klubvilágbajnokság, amelyen a csapatok sokszínűsége kevésbé feltűnő."

Arra a kérdésre, hogy a magyar válogatottak különféle nagy célok érdekében valaha is követni fogják-e a katari példát, Vetési Iván egyértelmű nemmel válaszolt:

„Ez sohasem fog megtörténni Magyarországon. Mert másképpen gondolkodunk és mások az anyagi lehetőségeink is. A mi honosított játékosaink egy része magyar felmenőkkel vagy rokonokkal rendelkezett, ezért úgy is fogalmazhatok, hogy ők hazajöttek. És korábban voltak olyan nagyágyúk is, mint például a kubai Carlos Pérez, vagy a szabadkai születésű Radulovics Bojana, akik szintén letették a magyar állampolgári esküt, és ezután nagyon sokat tettek a magyar színekért. Évekig itt éltek közöttünk, idetartozónak mondták magukat, és örültek annak, hogy magyar földön találták meg a számításaikat. Meggyőződésem, hogy a mostani katari válogatott légiósai nem készülnek letelepedni az olajban és más javakban gazdag országban, így az ott megszerzett vagyonukat is máshol fogják befektetni."