Férfi kézi NB I: káprázatos idényt zár a Budakalász

Talán merész az összehasonlítás, de a CYEB Budakalász csillagának hirtelen, ugyanakkor megérdemelt emelkedéséről a Veszprém jutott eszünkbe. A bakonyi férficsapat 1981-ben került fel az NB I-be, és rögtön ezüstérmet nyert. Az első osztályban ebben az évadban bemutatkozó kalásziaknak ez a bravúr nem sikerült, de az újoncként szerzett negyedik helyre, és az ezzel járó EHF-kupa-indulásra teljes joggal lehetnek büszkék.

Mégis szerényen beszélt a néhány napon belül záruló idényről az együttes remek eredményeinek két kovácsa, Horváth Attila edző és Horváth István sportigazgató. Mindketten azt emelték ki, hogy a nyáron jelentősen megerősített Budakalász gond nélküli, biztos bennmaradása nem is lehetett kérdés, ám a szezon közben pozitív irányban módosították a céljukat.

Januárra ugyanis kiderült, hogy a hatba jutás is reális terv lehet, aztán a tavasz még ennél is jobban sikerült. Mi volt a titok? A vezetők szerint semmi különös, remek elegyet alkottak a feltörekvő tehetséges fiatalokkal az olyan rutinos volt válogatottak, mint a kétszeres Bajnokok Ligája-győztes Roberto Parrondo, Martin Mazák, Sutka Norbert, Józsa Máté vagy Czina József. A válogatott kapuján dörömbölő ifjak közül kiemelkedett a házi góllövőlista élén álló, súlyos lábsérülés után visszatérő Nagy Bence és az őt követő Koncz András, valamint Bohács Sándor – valamennyien 22-23 évesek.

Amikor a szerződésük meghosszabbításának örülő játékosokat faggattuk a lassan befejeződő idényről, a többségük a csapat védekezését és a fiatal kapusokat, Boros Tamást, Tamási Zsoltot és Váczi Dánielt emelte ki. Mazák az együttes mentális erejét és Horváth edző egyéni stílusát és munkamódszerét is dicsérte. Beálló társa, Józsa a gárda remek állóképességét, jó erőbeosztását hangoztatta. A több egy-két gólos győzelem értékét és a fiatalok, öregek gyors összecsiszolódósát, a csapategység fontosságát magyarázta Sutka. A védőspecialista Czina – mi mást? – a Kalász betonvédelmét, a védekezésből indított lerohanásokat méltatta.

„Jó döntés volt, hogy Szegedről ide szerződtem, a családommal együtt kiválóan érzem magam, és különösen sokat ér nekünk Budapest közelsége – mondta a Nemzeti Sportnak a spanyol Roberto Parrondo, a Budakalász legfényesebb gyémántja. – Sok kiváló játékossal szerepelhetek együtt, a csapatunk legfőbb erénye, hogy minden helyzetben biztatjuk és jól megértjük egymást. Szerencsére elkerültek a sérülések, sok gólt lőttem, szóval elégedett vagyok, ezért maradok is.”

A következő idényre csupán két-három helyen változik a döntően továbbra is magyar játékosokra épülő keret.