Férfi kézi: a vb-bronzérmes csak a feleségével beszélt, mielőtt aláírt Tatabányára

„Szia, Magyarország! Üdv újra!” –  köszönt be magyarul Piotr Wyszomirski a közösségi oldalán, miután májusban hivatalossá vált, hogy a Csurgó és a Szeged korábbi kapusa négyéves lemgói kitérő után a nyártól ismét hazánkban, a Tatabányában védhet. A 32 esztendős, 195 centis világbajnoki bronzérmes lengyel lehetséges érkezéséről már januárban beszámoltunk, ám akkor még a Bartucz László, Borbély Ádám és Deményi Xavér hármas elég stabilnak tűnt ezen a poszton. Csakhogy ezután megváltak Borbélytól, a fiatal Deményit átigazolta a Ferencváros, Bartucz pedig a felkészülés előtt megsérült – azaz a bőség zavara helyett a Bányásznak igazolnia kellett, nem is egy, hanem két kapust: míg Wyszomirskivel három, a szlovák válogatottban bemutatkozó Michael Martin Konecnyvel egyéves szerződést kötött.

„Nem kértem ki senkinek a véleményét, egyedül a feleségemét, ő viszont mindig is imádta Magyarországot, úgyhogy hamar elfogadtam a Tatabánya ajánlatát– mondta Piotr Wyszomirski a Nemzeti Sportnak. – Csurgón még egyedül éltem, Szegeden viszont már az asszony is velem volt, és nagyon megkedvelte az országot. Nem tagadom, szívesen maradtam volna Lemgóban, de a koronavírus átírta a forgatókönyvet... Volt klubom nehéz anyagi helyzetbe került, így nem volt más választásom, mennem kellett.”

A Magyar Kézilabda-szövetség adatbankja szerint Wyszomirski eddig 128 mérkőzésen lépett pályára az NB I-ben és a Magyar Kupában, a győzelmi mutatója pedig figyelemreméltó, 77.3 százalék. A lengyel válogatottban is több emlékezetes teljesítménye volt: a 2014-es dániai Európa-bajnokságon 53 százalékos védési hatékonysággal szinte őrületbe kergette a svédeket, két évvel később, a riói olimpia elődöntőjében 48 százalékig jutott a dánok ellen. Utóbbi mérkőzésről azonban egyáltalán nem beszél szívesen.

„A mai napig nem tudtam feldolgozni, hogy kétszeri hosszabbítás után egy góllal kikaptunk. Emlékszem, a lefújás után elsírtam magam a kamerák előtt. A harmadik helyért pedig sima vereséget szenvedtünk a németektől. Sokat beszélgettem erről az élményről Ilyés Ferenccel, aki kétszer volt negyedik az olimpián. Ő is elismerte, mennyire nehéz túljutni ezeken az elveszített elődöntőkön. Az olimpia óta azonban sok minden megváltozott a lengyel válogatottban, önökhöz hasonlóan mi is fiatalítottunk. A jövő évi egyiptomi világbajnokságra csak szabadkártyával jutottunk ki, ez is mutatja, mennyire messze kerültünk az elittől –  mondta a Tatabánya új szerzeménye, aki sokat köszönhet a korábbi magyar szövetségi kapitánynak, Talant Dujsebajevnek, a Kielce jelenlegi szakvezetőjének.  – Nem mindenkivel találja meg egyből a közös hangot, viszont az első perctől kezdve tudta, velem hogyan kell beszélni. Lehet, hogy nem könnyű ember, ám kétségkívül a világ egyik legjobb edzője.”

Piotr Wyszomirski kitért a lengyel kirakatcsapat, a Mol-Pick Szegeddel azonos Bajnokok Ligája-csoportban szereplő Kielce pénzügyi nehézségeire is. A 117-szeres válogatott kapus úgy véli, a 2016-os BL-győztestől hiába távozott két fontos szponzor a koronavírus-járvány következtében, ez nem lesz hatással a teljesítményére az új idényben, sőt, a kisebb válság még jobban összekovácsolta a játékosokat. A varsói származású kézilabdázó örül, hogy olyan kollégái ellen léphet pályára a magyar élvonalban, mint Mikler Roland, a spanyol Rodrigo Corrales, a horvát Mirko Alilovic, a szerb Vladimir Cupara, illetve Tatai Péter, akikkel szívesen váltana néhány szót is a meccsek után – egyelőre csak angolul vagy németül, mivel a magyarja már nem a régi, noha ígéri, az alapokat hamarosan elsajátítja. Újból.