Gulyás az Asvelbe igazolt

– Érdekes s meglehetősen titokzatos történet ez – kezdett bele a megállapodást kedden realizáló Gulyás Róbert.
– Hallgatom.
– Arról már másfél hónapja hallani lehetett, hogy a következő évadban Philippe Hervé lesz az Asvel edzője. Mint ahogy az is kiszivárgott, hogy a trénerünk vinne magával két játékost. A két egyesület hallgatólagos megállapodást kötött egymással, hogy Hervé viheti a francia Giffát és az amerikai Crowdert, ugyanakkor nem csábíthat el engem, valamint Jacksont, a tengerentúli irányítónkat.
– Ezzel szemben…
– Ezzel szemben Giffa és jómagam kerültem Lyonba. Ôszintén szólva meglehetősen furcsa ez az eset, sohasem hallottam még hasonlóról. Még javában tartott a bajnokság, amikor az Asvel, nyilván azért, hogy ne zavarja össze a fejeket, nagy titokban megkeresett, s érdeklődött, lenne-e kedvem náluk folytatni.

– A fogadtatás?
– Nagyon csábító volt a megkeresés, de megjegyzem, máshonnan is kaptam ajánlatot. Többek közt hívott a litván bajnok Lietuvos Rytas és egy belga alakulat is, azaz semmiképpen nem akartam elkapkodni a dolgot. Időközben Hervé szólt, hogy beszélne velem, s egy úgymond semleges helyszínen két órán keresztül győzködött. Azt mondta, ismeri a képességeimet, s bízik bennem. Tudni kell, hogy Philippe Hervé, aki a fiatal edzőgeneráció képviselője, védekezőspecialistának számít. Nála ez a játékrész az első.
– Azt akarja ezzel mondani, hogy kézenfekvőnek tűnt "átemelnie” a már betanított centerkettősét Chalonból Lyonba?
– Úgy tűnik, ez a terve.
– Vagyis sztárcsapatba került, mégis jók az esélyei a kezdő ötösbe kerülni.

– Fogalmam sincs, milyenek az esélyeim. Nem tudom, hogy igazolnak-e még egy-két nagyágyút, most mindenesetre úgy fest a helyzet, hogy lesz dolgom bőven. Még az is előfordulhat, hogy nem hoznak másik igazi ötös centert, s az Euroligában fogok többet játszani, míg a francia bajnokságban – legalábbis a könnyebb meccseken – elboldogulunk alacsonyabb játékosokkal is. De ez csak egy lehetőség. A klubvezetőknél sohasem lehet tudni.
– Ön már csak tudja. Két éve úgy küldték el Pau-ból, hogy a csapat második legeredményesebbje volt.
– Azért kicsit más a helyzet. Ne felejtse el, hogy akkor a magyar bajnokságból érkeztem, míg most már van mögöttem csaknem három, a francia ligában eltöltött év. Nem is beszélve arról, hogy a Pau-Orthez mindig is játékoscserélgető klub volt.
– Mondja csak, hálásnak kell lennie Hervének?
– Nem hiszem. Az, hogy kétesztendei közös munka után ragaszkodott hozzám, azt jelenti, hogy teljesítettem, amit elvárt tőlem. Ennyi erővel minden játékos hálás lehetne az edzőjének, hiszen az esetek többségében a trénerek választják ki, kikkel akarnak együtt dolgozni.
– Korábban akadtak problémáik egymással. Ezek után mégiscsak furcsa Hervé döntése.
– Voltak köztünk nézeteltérések, de szerintem ez természetes. Amikor például a sérülésem után játszani kezdtem, úgy éreztem, bevethető vagyok. Ezzel szemben az edzőm kevesebbet szerepeltetett, mondván, időre van szükségem.
– Szóvá tette?
– Megvitattuk, de nem volt ezzel semmi gond.
– Ami a magyar válogatott érdekeit illeti, már közel sem biztos, hogy jó hír, hogy maradt Hervé mellett. Tudniillik Chalonból nemigen engedte haza…
– A nyár végi összetartás biztosan ki van lőve, hiszen akkor már az Asvelben is megkezdjük a felkészülést. Azt pedig nem tudom, hogy az előző egyesületemnél kitől jött a nyomás, hogy ne menjek. De én azt mondom, november még nagyon messze van. Egy bizonyos: rajtam nem fog múlni a szereplés.
– Csak emlékeztetőül: Franciaország ellen folytatjuk az Eb-középdöntőben…
– Ennek ellenére nem kell sumákságtól tartani. Ennél sokkal fontosabbak a klubérdekek.
– Tudja már, hogy mik az elvárások az új csapatától?
– Meg kell védeni a bajnoki címet, az Euroligában pedig túl kell élni a csoportmeccseket.
– Képzelem, hogy drukkolt a Pau–Asvel fináléban.
– Gondolhatja. Bár nem tudom, esetleg nem lett volna jobb, ha jövőre velem nyer bajnokságot a Villeurbanne…