Most nem hetvenkedtek

Egy kis számtan az elejére. A Pannon-kupa első napján a Nymburk harminckét ponttal verte a Körmendet, a magyar nemzeti csapat hetvennel a Fürstenfeldet. Na már most, egy napra rá az ezúttal már hazai környezetben játszó Zsebe-csapat hat egységnyit vert az osztrákokra, vagyis Magyarország és a Nymburk közt tátong vagy harminc pont.Papíron.Hogy a Nymburk príma gárda, arról nemcsak a pénteki második félidő és a Körmendnek hintett tizenöt tripla, hanem a bajnoki negyedik helyezés is utal. A két amerikait, egy jugoszlávot, valamint néhány cseh válogatottat foglalkoztató együttes pörgős és hallatlanul precíz kosárlabdát játszik, amivel gyorsan szembesültek a mieink is (erre egyébiránt érdemes lesz figyelniük a kaposváriaknak, hiszen a felek megmérkőznek majd az európai kupaküzdelmekben).Szóval bekezdtek a csehek, csak úgy szórták a triplákat, és ekkortájt csak Czigler büntetőinek és Mészáros távoli találatának volt köszönhető, hogy tartani tudta a lépést a zöldmezes házigazda. Aztán jöttek a magyar cserék, és visszavette a vezetést Varga Mátyás csapata. Előbb Dzunics, aztán Simon, végül pedig két paksi, az angyali nyugalommal játszó Fodor és Sitku járt az élen, már ami a pontszerzést illeti. Csakhogy a cseheknek a felpörgetett ritmussal szemben is megvolt az ellenszerük. A Körmenden is megfordult, nemrég pedig Egerszegre igazolt McClendonhoz hasonlítható Johnson például igencsak túljárt a centereink eszén, midőn háromszor is távolról vette be a gyűrűt. De nemcsak ő, a többiek is tüzeltek is rendesen, minek következtében hétpontos vendégelőnyt jegyezhettünk fel. Úgy fest, valamiféle átok sújtja a magyarokat, hiszen egy nappal korábban Dzunics álla repedt fel, ezúttal pedig a másik újonc, Bencze esett áldozatául a palánk környéki csatáknak. A fehérvári center szemöldökén éktelenkedett seb, így számára idő előtt véget ért a derbi.Pedig a java még hátra volt. Varga újabb cseréknek, nevezetesen Kámánnak és Pankárnak szavazott bizalmat, ám a főszerep ezúttal nem neki jutott. Johnson és Dzunics vívott pontcsatát a harmadik felvonás első négy percében, az eredmény: 10–7 ide, amúgy viszont 68–62 oda. Itt kell megjegyezni, hogy a vendégek erejéből még egy meccsre futotta, kitartóan csatáztak a Tóth, Sabáli játékvezető kettőssel. Valljuk be, a hazai sporik néhány esetben tanújelét adták, tisztában vannak vele, kié a hazai pálya, más kérdés, olyan nagyon meredek nem lehetett az a bizonyos lejtő, hiszen tíz ponttal meglépett a Nymburk. A sűrű cserék jegyében Dzunics a padon kötött ki, és aki maradt, az szinte semmi veszélyt nem jelentett a cseh gyűrűre.Odaát pedig? Percről percre felhangzott a jelszó: Johnson & Johnson. Tarthatatlanná vált az amerikai, aki három negyed után harminckét pontnál tartott. Meg kell hagyni, Varga kapitány továbbra sem az eredményre helyezte a fő hangsúlyt, hiszen a rotációt szem előtt tartva gondolkodás nélkül lecserélte azt is, akinek ment a játék (lásd, Dzunics). Így viszont elment a meccs, vagyis a pénteki plusz hetvenből huszonnégy óra múlva, mínusz huszonnégy lett. Persze, ha lennie kell, inkább most legyen. Tét nélkül még bocsánatos.Mestermérleg
Varga Mátyás: – Egységes, kulturáltan kosarazó ellenféllel játszottunk. Már az első meccs előtt is mondtam, hogy a fáradtság jelei mutatkoznak az együttesemen. Emiatt gyengén védekeztünk, és időnként katasztrofálisan szedtük a lepattanókat.
Predrag Benácek: – Nem hittem volna, hogy ilyen különbséggel győzzük le a magyar válogatottat. Védekezésben és támadásban is remekelt a csapat, Johnson pedig fenomenálisat alkotott.