Elfogytak szép csendben

Pedig így történt, mint ahogy regisztrálhattuk azt is, hogy bizonyos Edwin Suber sokat tett azért, hogy szerződést kapjon Körmenden: lőbb 33 pontot, 12 asszisztot és mindehez brilliáns játékot – igaz, a szerényke Fürstenfeld ellen azért könynyebb villogni –, majd 22 pontot.
Ez utóbbit a magyar válogatottnak hintette. A (rész)sikerélmény el is kél mostanság a vasi kisvárosban, tudniillik a távozó Németh, Madison, Zsebe, Edmonson tengelyt nem csak a pesszimisták szerint lesz nehéz pótolni.
Ami azt illeti, hiányzókból akadt jó néhány odaát is. A példátlan sérüléshullámnak betudhatóan a légiósait eleve nélkülöző magyar együttes vasárnap kénytelen volt lemondani újabb négy kosarasáról: Czigler a felkarját, Dzunics a bokáját, Mészáros a térdét fájlalta, míg egy másik újonc, Bencze a csehektől kapott hatalmasat a szeme fölé. Hatan maradtak hát, és ez meg is látszott a teljesítményen.

A mérkőzés eleje a Körmendé volt. Suber, Grebenár, Szlávik és Trummer hármast dobott – csaknem tíz ponttal tartottak előrébb a vasiak. Aztán felébredt a magyar csapat, élén Fodorral, az ismét serényen tüsténkedő paksi hátvéddel. Fáradt a Körmend, egyre inkább megmutatkozott a tudáskülönbség. Húsz perc után helyreállt a rend, a harmadik negyedet követően pedig tekintélyes űr tátongott a felek között.
Fura torna volt, fura befejezéssel. Sebaj, az igazán fontos dolgok úgysem most dőltek el. A szombathelyi szpíker is úgy köszönt el, hogy találkozunk november huszadikán. Akkor a franciák jönnek, nem a Körmend. És biztosak lehetünk benne, az a magyar csapat másként fest és mást mutat majd.

Mestermérleg
Varga Mátyás: – Sajnos, a sérülések miatt hatemberes lett a csapat, és így lecsökkent a meccs értéke. Az viszont nagyon fontos, hogy azok, akik pályára léphettek – élükön Kálmán Lászlóval – példa értékű hozzáállást mutattak.
Zsebe Ferenc: – Végtelenül izgalmas mérkőzés volt, reméljük, hogy segíteni tudtuk a válogatott felkészülését.