Lépés a trónfosztás felé

Arccal a bajnokság felé! Ez a jelszó mostanság Pakson. Nincs ezen mit szépíteni, ha hat vereség porrá zúzta a nemzetközi kupaálmokat, marad tehát a hazai terep, ahol kötelezettségei vannak az Atomerőműnek. Címvédőként nem lazsálhat a társulat, habár túlzás lenne azt állítani, hogy minden tekintetben ráleltek a helyes útra Mészárosék. Fodor szerepelhetett ugyan, de a sérülése bizonyára nem múlt el nyomtalanul, míg McMahan bevallottan az utolsó lehetőségét kapta meg Fehérváron.
S akkor essék szó a házigazdáról is: a sérült Boros civilben csücsült a padon, mint ahogy a lábával nyűglődik a másik irányító, Theisz is. A fentebb ecsetelt paksi irányvonal tökéletes bizonyítékaként parádés rajtot vett az Atom. Sitku két dupláját az építő jellegű pihenéséből visszatérő Davis toldotta meg négy ponttal, és mivel odaát csupán Bencze egyetlen értékesített büntetőjét jegyezhettük fel, 8–1-re meglépett a vendég. Moseley találatai kellettek hozzá, hogy valamelyest magához térjen az Albacomp, aztán miheztartás végett a másik amerikai, Hart is berámolt öt pontot. A paksi játékkal továbbra sem volt gond, ám egy baki rendszerint meggátolta az érvényesülést. Ilyeténképpen pedig az előny megtartását.
Az első szakasz végén már a hazaiak álltak jobban, annak ellenére, hogy a Czigler szorításában csak őrlődő Lapov egyszer sem talált a gyűrűbe. Igen ám, csakhogy volt egy fiatalember, Bencze Zoltán, aki az első számú center helyébe lépett. Közte hétnél úgy tetszett, megugrik a vendéglátó. Aztán módosult a forgatókönyv, betudhatóan elsősorban Fodor és Mészáros pompásan időzített találatainak. Itt jegyezzük meg, hogy menet közben szépen felizzott a hangulat, hol az egyik, hol a másik kispad, hol a fehérvári, hol pedig a paksi tábor tépte a haját. Sterbenz edző például egy szándékosnak ítélt faultot követően látványos mozdulattal hajította a földre a zakóját – talán melege volt… Pedig Theisz szerelését nehéz lett volna szabályosnak minősíteni a kis híján súlyos sérülést szenvedő Fodor ellen.
A szünet előtti utolsó momentum sem volt mindennapi: Davis a dudaszó pillanatában talált a gyűrűbe a félpályáról, Bognár spori felmutatta három ujját, aztán a vendég tábor meglehetősen pikírt kórusa közepette ("Szavazzuk meg!”) döntött a kupaktanács: érvénytelen a kosár.
Hogy leszakítsa riválisát, arra többször is esélye volt az Albacompnak a harmadik felvonás első perceiben. Bencze és Moseley találatával gyorsan tíz pontra hizlalta az előnyét a házigazda, ám Mészáros triplája lehűtötte a kedélyeket. Egy kis időre. Matus válaszhármasáig. Azután Davis rámolt be hét pontot, amire a szünetig mindössze egy trojkát szerző Albacomp újabb néggyel felelt. Vagyis a sokadik nekirugaszkodás eredményre vezetett –megléptek a székesfehérváriak. Ejtsünk néhány elismerő szót Moseley teljesítményéről: a csoki bőrű légiós lemásolta szolnoki produkcióját és lenyűgöző harmadik negyedet produkált. Egy hete 18 pontot szórt tíz perc alatt, ezúttal 13-at ragasztott hozzá a már meglévő nyolcához. És miután Sterbenz tanítványai a záró szakasz elején sem álltak le, padlóra került az ASE. Lapov igyekezett behozni a lemaradását, Theisz is bevágta kintről: húsz ponttal tartott előbbre ekkor az Alba.
Ez volt az a pillanat, amikor az optimistább hazai hívek már trónfosztást emlegettek, ami azért odébb van, ha egyáltalán bekövetkezik. Mert hogy az Atom képes ennél nagyságrendekkel jobban kosarazni, abban biztosak lehetünk.

Mestermérleg
Sterbenz László: – Nagyon boldog vagyok – de most mi lesz Boros Zolival? Azt ígérte, ha megverjük a paksiakat, szerdán pedig győzünk Szlovákiában, akkor többet nem játszik. Márpedig rá szükségünk van, még akkor is, ha a külső embereink ezúttal kiválóan pótolták.
Fodor Péter: – Volt két pozitív szakasza a meccsnek. Az egyik a kezdés, a másik a végjáték. Ami azonban közte történt, az a vereséghez vezetett.