Fülöp: Nyugodtan alszom!

Hanem a karácsonyi ajándékok közt nagy kincsre lelt a MAFC, a sportbíróság decemberi verdiktje ugyanis kimondta, törvénytelenül járt el a Férfi Hivatásos Alszövetség, amikor az évad előtt nem fogadta el a budapestiek nevezését. És ettől a pillanattól kezdve "életre kelt” a halottnak tűnt ügy, a honi szövetség elöljárói sietve leszögezték, eszükben sincs fellebbezni. Fülöp Tibor, a nevezésre nemet mondó testület elnöke ugyanakkor hallgatott. Eddig…
– Mondja csak, a sportbírósági döntés után aláírja, hogy annak idején törvénytelenül jártak el a MAFC-cal?
– Tekintettel arra, hogy a törvény szerint hatvan napig fellebbezhetünk, egyelőre nem mennék a dolgok elébe – kezdte a civilben ügyvédként tevékenykedő nagykőrösi Fülöp Tibor. – Ezt a lehetőséget az alszövetség elé fogom tárni, és a testület majd eldönti, miként folytatódjon ez a történet. Sok minden mással is kell foglalkoznunk, ezért célszerű volna minél korábban összegyűlnünk, ám mivel csak a két ünnep közt került a kezembe a sportbírósági határozat, még nem tudtam lépni. Hozzáteszem, néhány furcsaság felfedezhető az ítéletben, ugyanakkor fegyelmezett jogászemberként tudomásul kell vennem a döntést.
– A szövetség, vagyis az MKOSZ már kijelentette, hogy nem kíván fellebbezni. Közrejátszik-e ez az önök döntésében?
– Nem.
– Azt is tudni lehet, a MAFC illetékesei nem gondolják úgy, hogy menet közben leállíthatnák a bajnokságot. Jó hír ez önöknek?
– Nem tudom, hogy az egyesület vezetői hol álltak elő ezzel az ötletükkel, de az bizonyos, hogy a bajnokság felfüggesztésére irányuló kérelmüket a sportbíróság elutasította, akárcsak azt, hogy fogadják el az A-csoportos nevezésüket. Vagyis a három kérelemből kettőt elutasított a testület, ennek ismeretében pedig jókora logikai bukfenc fedezhető fel a határozatban.
– Maradjunk a tényeknél: a MAFC nem indulhatott el a legjobbak közt, kénytelen a B-csoportban kosarazni, márpedig ebből jelentős kára származhat. Elképzelhetőnek tartja, hogy a klub kártérítést nyújt be a döntés meghozói ellen?
– Elvileg előfordulhat, sőt tudtommal indított is egy ilyen pert a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, amelyet később visszavont.
– Mondja csak, hogy döntene, ha ma kellene határoznia: elindulhat az A-csoportban MAFC vagy sem?
– Azt hiszem, ugyanúgy döntenék, mint tavaly ősszel.
– Akkor fölösleges is kérdeznem, hogy érez-e lelkiismeret-furdalást, igaz?
– Erre csak annyit: nyugodtan alszom!
– Biztosan az ön fülébe is eljutott, hogy egyesek, főként a pórul járt egyesület sorsát szívükön viselők, összefonódást emlegetnek ön és a MAFC helyére beugrott Kecskemét között. Mit szól mindehhez?
– Nézze, szemtől szemben ilyet senki soha nem fogalmazott meg előttem, ám maga a felvetés rajtam kívül másik négy ember tisztességét is megkérdőjelezi. Tudniillik, én csak egy voltam az öt döntéshozó közül.
– És arról mi a véleménye, hogy a MAFC-hoz közel állók szerint az egyesület szisztematikus tönkretétele folyt?
– Voltak, akik kezdettől fogva ezt feltételezték. Csakhogy a legbátrabban ki merem jelenteni, hogy senkinek sem volt ilyen szándéka. A legőszintébben mondom, szomorú, hogy egy kétmilliós város nem tud kiállítani legalább egy élvonalbeli férfiegyüttest. Úgyhogy visszautasítom a vádat, és ezúton nyomatékosítom, senki sem akarta kicsinálni a MAFC-ot!
– Mondja csak, lesz-e személyi konzekvenciája az ügynek, amennyiben úgy döntenek, nem fellebbeznek a határozat ellen?
– Erre a kérdésre a tagság hivatott válaszolni.
– Ön szerint a továbbiakban hogyan alakul ez a kétségkívül szomorú történet?
– Mint mondtam, az alszövetség eldönti, fellebbezünk-e vagy sem. Ha nem, bizonyára leülünk tárgyalni a MAFC illetékeseivel, és közösen eldöntjük, mi a járható út.
– El tudná képzelni, hogy függetlenül az idénybeli szerepléstől, a budapestieknek mindenképpen helyük lesz a legjobbak között a következő évadban?
– Elvileg előfordulhat. De én azt mondom, várjunk ezzel.