Spahija, a horvát hadvezér

– Miért nem vált európai klasszisjátékossá, mint a legendás Petrovic fivérek?
– Sibenikben volt egy kiváló edző, Vlado Djurovic, aki egy szép napon elém állt, és azt mondta: "Fiam, figyelem a fejlődésedet, és azt mondom, össze is törheted magad az igyekezettől, de sosem leszel éljátékos, viszont remek edző válhat belőled.” Megfogadtam a tanácsát. Hogy milyen tréner lettem, azt döntsék el mások, de egykori edzőmnek mindig hálás leszek az útbaigazításért.

Irányítani a "gépeket”

– Azt mondják, ön remek szakember, és hogy különleges kosárlabda-filozófiával irányítja csapatát. Mi a titka?
– Nagyon sok a jó edző, sokan "megtanulják” a szakmát. De szerintem ez nem elég. A titok a játékosokkal kialakított viszonyban rejlik. Én egyáltalán nem akarom, hogy a játékosaim szeressenek, megelégszem a tisztelettel, engedelmességgel. Igyekszem szigorú és igazságos lenni. Nincs könynyű dolgom, tizenkét bonyolult "gépezetet”, azaz játékost kell irányítanom. Ez a tizenkét "gép” mind másképpen akar működni, másképp gondolkodik a kosárlabdáról, mások az elképzelései a következő támadásról, másképp reagál krízishelyzetben. Nekem az a dolgom, hogy az eredmény érdekében bármilyen módszerrel rávegyem őket, hogy egytől- egyig ugyanúgy gondolkodjanak.
– Az eredmények önt igazolják, hiszen a Krka bejutott az ULEB-kupa döntőjébe.
– Igen, és nagyon büszke vagyok a csapatomra, hiszen a Caprabo Lleida elleni negyeddöntő visszavágóján nagy volt a tét, mégis az egész évad legjobb játékát produkáltuk, mint ahogy remekül teljesítettünk a Joventut Badalona elleni párharcban is, különösen a visszavágó második félidejében. Egy jó csapat akkor játszik legjobban, amikor arra a legnagyobb szükség van. Remélem, tézisemet az ULEB-kupa döntőjében is igazolni tudjuk.
– Ezek szerint célul tűzték ki, hogy megnyerik a sorozatot?
– A klubvezetőség az idén valamilyen trófeát vár tőlünk. Az ULEB-kupában túljutottunk több kiváló csapaton, szinte felsorolni sem tudom, hány spanyol gárdát utasítottunk magunk mögé. És, ugye, a fináléban már minden lehetséges.
– A Goodyear-ligában viszont a hatodik helyen zártak, vagyis nem sikerült kivívniuk a négyes döntőbe jutást.
– Ez a sorozat hihetetlenül jó csapatokat vonultat fel, a zágrábi Cibona, a belgrádi Crvena zvezda, a Maccabi Tel-Aviv és a ljubljanai Olimpija bármely európai együttest képes két vállra fektetni. Az ULEB-kupán kívül azonban még két vasat tartunk a tűzben, a szlovén bajnokság rájátszásában és a hazai kupában is bizonyíthatunk még, és jó hír, hogy formánk felfelé ível.

– Feltűnő, hogy a csapatában nincsenek igazán nagy sztárok. Mi alapján válogatja össze a játékosokat?
– A válogatás során minden játékossal hosszasan leülök beszélgetni. Felmérem a kosárlabdához, az élethez való hozzáállását, pszichológus módjára igyekszem feltérképezni az egyéniségét. Ha valakinél azt érzem, hogy nem képes vért izzadni a csapatért, lehet a világ technikailag legjobban képzett játékosa, akkor sincs esélye, hogy velem dolgozzon. Léhűtőkre, primadonnákra nincs szükség a csapatomban.

Nincsenek bérelt helyek

– Ezek szerint a mi Báder Mártonunk nem tartozik egyik kategóriába sem…
– Báderrel nagyon könnyen megtaláltuk az összhangot. Szereti a kemény, verejtékes munkát, és tehetséges is. Az ULEB-kupa negyeddöntőjének visszavágóján ő volt a legeredményesebb játékos, és kulcsszerepe volt a győzelmünkben a Badalona ellen is.
– Akkor miért tölt a pályán átlagosan mindössze tizenöt percet, miért nem kap több lehetőséget?
– Szerencsére ő ilyeneket nem kérdez, mint ön. A kosárlabda-filozófiám szerint nincsenek bérelt helyek, sőt állandó kezdő ötös sincs. Csak a pillanatnyi forma, a kosaras aktuális "játékkedve” alapján döntök. Amint a mérkőzés közben megtalálom az aznapi ideális csapatot, nem variálok többet, legfeljebb csak pihentetem egyik vagy másik emberemet. Előfordul, hogy az amerikai Jamie Arnold is a cserepadon ücsörgi végig a mérkőzést.
– Visszatérve Báderre, milyen játékosnak tartja őt?
– Nagyon fiatal és roppant tehetséges. Remek csuklója van, center létére kiválóan céloz a triplavonalon kívülről, viszont bőven van még mit fejlődnie. Emellett javítania kell a mozgásán a támadások során, főleg amikor a palánknak háttal kell a pozíciót kiharcolnia, és az asszisztokban, elzárásokban is akad csiszolnivalója. Ha ezeken sikerül javítania, klasszissá válhat. Ezt olyannyira komolyan gondolom, hogy már elkezdtem tárgyalni amerikai ismerőseimmel, hogy Báder a San Antonio Spurs nyári táborában is kipróbálhassa magát. Még semmit nem ígérhetek, de mivel jók a kapcsolataim, voltam már nyári edzőtáborban segédedző a Spursnél, mindent megteszek, hogy Báder az idén nyáron átruccanjon az óceánon túlra tapasztalatot gyűjteni.

Türelem, szorgalom

– Ez azt jelenti, hogy akár be is kerülhet az NBA forgatagába?
– Mint mondtam, semmi sem biztos még, és talán még korai is lenne, hiszen Báder még nagyon fiatal, de a tehetsége feltétlenül megvan hozzá, csak még erősödnie kell. Elsősorban, mint már mondtam, a palánkközeli játékban, no és természetesen fizikailag, mert hiába a tehetség, ha a sötét bőrű centerekről úgy lepattan, hogy a nézőtér harmadik sorában landol.
– Mit tanácsolna a magyar szakembereknek, játékosoknak, milyen területeken kell megfeszített erővel dolgozniuk, hogy a magyar kosárlabda felzárkózzon az európai élvonalhoz?
– Úgy tapasztalom, Magyarország jó úton halad. Ez az út azonban meglehetősen hosszú, és nem lehet egyes szakaszait türelmetlenül átugrani. Máris jó néhány tehetséges játékosuk játszik Európában, Dávid Kornél és Gulyás Róbert teljesítményét például magam is jól ismerem, és ha ilyen kaliberű játékosokat nevel ki a kosárlabdasportjuk, az azt jelenti, hogy jó szakmai munka zajlik Magyarországon. Furcsa viszont, hogy nem ismerek egyetlen európai hírű magyar edzőt sem, talán először ebben kellene fejlődni. Nézzék csak meg, mi történt a németekkel, ahol szinte egyetlen jó edző, a jugoszláv Szvetiszlav Pesics fellendítette és Európa-bajnoki titulusig vezette a németeket. A fejlődéshez elsőrangú szakmai munka, türelem, szorgalom, méghozzá emberfeletti szorgalom kell. Ha sikerült a török kosárlabdának szinte a semmiből kontinensbajnoki döntőig jutnia, miért ne sikerülhetne Magyarországnak is?