Alighanem az utolsó helyen ragad a Szolnoki Olaj

A podgoricaiak kiváló formában kezdték az évet, és bár a meccs elején még voltak problémáik – főleg védekezésben –, két nagyobb rohanásnak köszönhetően simán, az előzetesen vártaknak megfelelő különbséggel hozták az összecsapást. A Szolnok viszont – a Siroki Partizan elleni győzelme miatt – már csak matematikai esélyekkel rendelkezik az utolsó hely elkerülésére.

Nem kezdett rosszul a magyar bajnok Montenegróban, hiszen korán összeszedett 3-5 pontos hátránya nem nőtt tovább, sőt az első negyed felére el is tűnt Rashad Bell két triplájának köszönhetően. A hazaiak jól pörögtek támadásban, de védekezésben közel sem voltak annyira agresszívek, mint a szolnoki meccsen, és a magyarok ezúttal kihasználták a hibáikat.

Az álomszerű kezdés nagyjából hat percig tartott: 14–14-et követően ugyanis teljesen megállt a Szolnok, a Buducsnoszt pedig nagyon könnyű kosarakkal pillanatok alatt elhúzott hét pontra (21–14). Egy perc alatt sikerült összeomlani annyira, hogy máris jelentős hátrányban találta magát az Olaj.

23–16-nál, két perccel a negyed vége előtt kért először időt Neno Asceric. Az eredménynél nagyobb gond volt, hogy Báder Márton és Szabó Miklós is két-két hibával állt akkor. Annyit sikerült elérni, hogy a különbség nem nőtt tovább, de nem is csökkent, 26–19-cel végeztek a csapatok az első 10 percben.

A második negyed szintén nem kezdődött rosszul az Olajnak: játékosai védekezésben többször eladott labdába hajszolták a hazaiakat, támadásban pedig Ernests Kalve vezetésével elindultak felfelé. Szead Sehovics triplája azt jelentette, hogy 12 perc elteltével újra egál volt az állás (28–28).

Talán ez kellett ahhoz, hogy újra felpörögjenek a montenegróiak, kettő és fél perc alatt ugyanis futottak egy 10–0-t, amivel megint látótávolságon kívülre kerültek. Báder a negyed közepén megkapta harmadik személyijét, faultgondjai miatt újra le kellett ülnie a kispadra. Úgy tűnt, hogy megint ellőtte puskaporát az Olaj az első néhány percben, hiszen összesen egy Kalve-triplára futotta erejéből négy és fél perc alatt. Az egyre inkább növekvő távolság miatt újabb időkérés következett a vendégeknél (44–31). Sehovics nagyot harcolt a félidő végén, és nagyban neki köszönhetően csökkent is a távolság, de nem szignifikánsan, 52–40-re vezetett a Buducsnoszt a nagyszünetben.

A harmadik negyedben Kalve vezetésével három percig tartotta valamennyire magát az Olaj, de technikai hibák után folyamatosan nőtt a távolság. A védekezésben széteső, támadásban görcsössé váló szolnokiak hátránya a 25. perc közepére 20 pont fölé dagadt (66–45).

A teljes hátralévő negyed a hibákról szólt, hiszen kihagyott dobások – nem egyszer ziccerek –, eladott labdák jellemezték leginkább ezt az időszakot, így öt és fél perc alatt mindössze 5, illetve 4 pontot szereztek a felek, 71-49-cel fordultak az utolsó játékrészre.

Jól mutatja a vendégek kilátástalanságát támadásban, hogy mindössze kilenc egységet termeltek 10 perc alatt. Túlságosan sokszor próbálták egyénileg megoldani a helyzeteket, ezeket pedig egy ilyen szintű csapat ellen nem lehet megtenni. A sok eladott labdából alakult ki a 20 pontnál is nagyobb különbség – ezt követően viszont a Buducsnoszt sem törte már magát.

Az utolsó felvonásban mindkét csapat próbálta minél gyorsabban lepörgetni az órát, mindenki tudta már, hogy semmi érdemleges sem történhet. Szabó megmozdulásai jelentettek némi szépséget ebben a szakaszban, de már egyik csapat sem törte magát. A végeredmény 88–63 lett.

Saját veresége, illetve a Siroki Partizan elleni meglepetésgyőzelme következtében az Olajnak két meccs a hátránya az utolsó előtti helyezettel szemben, ráadásul az egymás elleni eredményekben is jobbak a bosnyákok, vagyis csoda kell ahhoz, hogy a magyarok elkerüljék az utolsó helyet.