Philadelphia 76ers–Brooklyn Nets 118–141
Gálázó ligautolsó. Több mint meggyőző játékot húzott elő a Brooklyn, mellyel átgázolt a hazai alakulaton, s nem kevesebb, mint 81 pontnál járt már az első félidő után. A vendégeknél nyolc játékos jutott el legalább két számjegyű ponttermésig, és az utolsó, levezető negyeddel együtt is 64 százalékos hatékonysággal dobtak mezőnyből. Kérdés, hogy milyen jövő előtt áll a gárda, ugyanis legutóbbi 9 találkozójából hatodik sikerét aratta és március 1-től számítva 10–10-zel áll a Nets.
A tankolásnak is van határa. Aligha nézte jó szemmel az egyébként is foghíjas aréna közönsége, hogy bohózat tárgyává teszik a játékot az első félidőben. A sérüléssel játszó Saric alig kapott 19 percet (10 pont), ami alatt nem váltotta meg a világot, a két negyed alatt beszedett 28 pontos hátrány pedig csak nőtt és nőtt, majdnem 40 egységig. Alighanem szebb szezonvégre számítottak Philadelphiában...
A 76ers legjobb dobói: Luwawu-Cabarrot 19, Long 18, Holmes 16/6
A Nets legjobb dobói: Lopez 16/6, Lin 16/6, McDaniels 14/9, Goodwin 14
Washington Wizards–Charlotte Hornets 118–111
A harmadik negyed a Washingtoné volt. Az első félidőben még a Kemba Walker által húzott Charlotte akarata érvényesült, a fordulás után azonban változott a helyzet: John Wall előlépett, egymaga 14 ponttal és hat gólpasszal zárt a harmadik negyedben, míg a teljes Charlotte 6/18-at dobott ebben az időszakban. A 12 pontos vendégelőnyből a záró etap első percére már 11 pontos hazai fór lett és bár a végére összekapták magukat Batumék, az utolsó két percben Beal, Oubre és Porter is bevert egy-egy fontos távolit, mindenre válaszoltak a fővárosiak. Wall végül 23 ponttal, 13 gólpasszal és hat szerzett labdával zárt, csapata ötven százalékkal süllyesztett el 17 hárompontost és 31 gólpassznál állt meg – ezzel a győzelemmel a Wizards ismét utolérte a Torontót a keleti harmadik helyen.
Itt ment el a playoff? Remek formában van az utóbbi időben a Hornets és zsinórban három győzelemmel fel is zárkózott a rájátszásért folyó csatába – egy újabb sikerrel egy meccsre került volna a nyolcadik helytől. Jól is játszott egyébként a gárda támadásban, Kemba Walker (37 pont, 13/25 mezőnyből) villogott, de Batum (6/10, 8 gólpassz) is hozzátette a magáét, Zeller dupla-duplázott, a padról pedig a Kaminsky-Belinelli páros jelentett komoly tűzerőt. Egy gyengébb negyed és főleg a gyenge periméter-védekezés azonban nem fért bele, a Washington túldobta őket, így négy találkozóval a vége előtt két meccs hátrányt kellene ledolgozniuk – ehhez már kisebb csodára lenne szükségük.
A Wizards legjobb dobói: Wall 23/9, Beal 19/3, Smith 17/15
A Hornets legjobb dobói: Walker 37/18, Belinelli 16/6, Batum 13/3
Cleveland Cavaliers–Orlando Magic 122–102
Egy negyedes győzelem. Két játékrész erejéig ismét csak szenvedett a címvédő, de a fordulás után a valós arcát mutatta a Cavs: 43 pontot, közte 9 triplát rámoltak be Love-ék, s gyakorlatilag bő 10 perc leforgása alatt elrendezték a győzelem sorsát. James újfent tripla-duplával jelentkezett (18 pont, 11 lepattanó, 11 gólpassz), Korver mégis pályára került és 12 perc alatt gyorsan szórt 11 pontot (3/5 tripla), s a Cavs lett a liga történetének harmadik együttese, mely egy szezonon belül legalább 1000 hárompontost értékesített.
Korán fogyott el a muníció. A harmadik negyed elejéig húzd meg, ereszd meg játékot játszott a Magic, pár pontos fórjukat rendre leadták, majd beállt a totális lefagyás náluk. A periméter-védekezés teljes csődöt mondott vendég oldalon, s a több mint 15 pontos mínuszból már sansz sem volt a visszakapaszkodásra. Sorozatban ötödik vereségét könyvelte el az Orlando, a kudarcot úgy aposztrofálta Vogel mester, hogy „ezt senki nem élte volna túl”.
A Cavaliers legjobb dobói: Love 28/15, Irving 24/9, Smith 19/15
A Magic legjobb dobói: Fournier 21/12, Hezonja 13/3, Gordon 12/6, Ross 12/6, Payton 12
Indiana Pacers–Toronto Raptors 108–90
Nagy győzelem. Borzasztóan fontos volt ez a siker a Pacers számára a playoff-harc miatt, de az első félidőben nagyon mélyre került a gárda, 19 pontos hátrányból kellett összeszednie magát. Ez azonban sikerült, Paul George egymaga 18 egységet rámolt be a harmadik negyedben, majd a záró etapot egy 11–2-es rohammal kezdték a hazaiak – támadásban szenzációsak voltak (9/13 tripla) a nagyszünetet követően és védekezésben is egyre pontosabban tették a dolgukat. A vége egy kissé valószínűtlen 18 pontos győzelem lett, George 35 egységig jutott, az Indiana pedig ezzel a sikerrel ismét nyolcadik Keleten – négy vereség után sikerült nyerniük, most pedig két hónap után első back-to-back sikerükre készülnek a Bucks ellen. A visszatérő Lance Stephensont egyébként felállva köszöntötte a publikum és a korábbi Pacers-kedvenc 25 perce alatt 12 ponttal, valamint három gólpasszal (meg egy technikaival) jelentkezett.
Ennél több kell. A remek első félidő után nagyon elfogyott a Toronto, egyrészt védekezésben képtelenek voltak lelassítani a belendülő George-ot, másrészt támadásban is nagyon komoly problémákba ütköztek. Ibaka eléggé elveszett Turnerék mellett, DeRozan sem tudta irányítani a csapatot, így pedig a többiek számára sem igazán jöttek a helyzetek – csapatszinten összesen öt hárompontost küldtek a gyűrűbe és mindössze tizenegy gólpasszal zártak, egyáltalán nem működött a játékuk. DeRozanon kívül a többiek végül nem is játszottak sokat, ma este már Detroitban van jelenésük – nagyon kellene nekik a győzelem, mert ismét egálban vannak a Washingtonnal.
A Pacers legjobb dobói: George 35/15, Teague 20/6, Young 15
A Raptors legjobb dobói: DeRozan 27, Carroll 11/9, Valanciunas 10, Joseph 10
New Orleans Pelicans–Denver Nuggets 131–134
Holiday lett a Pelicans veszte. Alapvetően nem játszott rosszul a hazaiak irányítója, 18 ponttal és 13 gólpasszal egészítette ki a két domináló magasembert, de a hajrában több hibát is elkövetett, amivel elúszott a meccs csapata számára. A mérkőzés nagy részében pár ponttal vezetett a Pelicans, félidőben már 75 egységnél járt és bár a végén már hátrányba került, Cousins két triplájával egyenlített 131–131-nél. Az utolsó tizenöt másodpercben azonban Holiday kétszer is eladta a labdát, pedig mindkétszer megnyerhette volna a meccset a New Orleans, majd az utolsó pillanatban elengedett hármasa is kimaradt – az utolsó három támadást ő rontotta el, így végül pontzáporos meccsen alulmaradt a gárda. Meg kell azért említenünk Anthony Davist (41 pont, 4 blokk) és DeMarcus Cousinst (30 pont, 14 pattanó, 9 gólpassz, 2 blokk), ez a páros tarthatatlannak bizonyult végig, de védekezésben ők sem tudtak segíteni, így végül egy kosárnyival „rövidebbnek” bizonyultak.
Visszajött a Denver. Borzasztóan fontos sikert aratott a vendégcsapat, hiszen bár pár napja még úgy tűnt, hogy lemondhatnak a rájátszásról, a Blazers két veresége megadta nekik az utolsó esélyt – ezzel eddig élnek is, két találkozót is behúztak és csak fél meccs a hátrányuk jelen pillanatban. Ezúttal alaposan meg kellett harcolniuk ezért a győzelemért, de támadásban nagyon elkapták a ritmust és mindenki megszórta magát – a nyolc pályára lépő közül csak a megsérülő Faried nem ért el legalább 13 pontot. Egyénileg nincs is értelme kiemelni bárkit, mindenki nagyon hasznosan és ponterősen játszott, bár a végén azért volt min izgulni – elszórakozták a nyolcpontos előnyüket, majd az utolsó percben négy büntetőt is elhibáztak, kis híján odadobták a meccset a New Orleansnak. Végül megúszták, most viszont komoly feladat következik, hiszen Houstonba látogatnak, méghozzá ismét győzelmi kényszerben.
A Pelicans legjobb dobói: Davis 41/6, Cousins 30/9, Holiday 18/6
A Nuggets legjobb dobói: Gallinari 28/15, Harris 23/6, Jokics 21
Oklahoma City Thunder–Milwaukee Bucks 110–79
A rekord beállítva. A találkozó annyira simán alakult és akkora fölényben volt az OKC, hogy mindenki nyugodtan koncentrálhatott Russell Westbrook újabb, sorozatban hetedik, idei 41. tripla-duplájára. A Thunder MVP-jelöltje nem erőltette túl a dolgokat, a dobásai nem igazán ültek (27 perc, 12 pont, 4/12 mezőnyből), de a harmadik negyedben azért eljutott 10 pattanó és 10 gólpassz fölé (13-13-mal zárt), így beállította Oscar Robertson 1961–62-es NBA-csúcsát – még öt találkozója van arra, hogy ezt meg is döntse. Ezzel egyébként pályafutása során 78. alkalommal érte el ezt a statisztikai bravúrt, amivel utolérte a vonatkozó listán negyedik Wilt Chamberlaint – a következő éppen a Bucks jelenlegi trénere, Jason Kidd lesz 107-tel, de erre legalább még egy szezont várnunk kell.
Szakadéknyi különbség. Nagyon messze volt egymástól a két csapat ezen az estén, a könnyedén és magabiztosan játszó Thunder a második negyedben el is döntötte a győztes kilétét – félidőben már 24 pont volt a távolság, Billy Donovan pihenőt is adott kezdőjátékosainak. A Bucks ezúttal teljes csődöt mondott, reménytelenek voltak támadásban Middletonék, nem volt játékuk, nem volt kinti dobásuk, de a festékben is elnyomták őket, közük sem volt a találkozóhoz – most a Pacershez látogatnak úgy, hogy csak fél meccsel vezetnek az Atlanta előtt.
A Thunder legjobb dobói: Kanter 17, Abrines 12/12, Gibson 12, Westbrook 12/6
A Bucks legjobb dobói: Beasley 14, Antetokounmpo 11, Hawes 10/3
New York Knicks–Chicago Bulls 100–91
Küzdött, hajtott a Knicks. Bár a Noah-Rose páros mellett most Porzingis sem lépett pályára és Carmelo Anthony sem volt 100 százalékos, mégis remek játékkal aratott meglepő győzelmet a hazai csapat, kiegészítő játékosai nagyszerű teljesítményének köszönhetően. A Baker, Lee, Anthony, Ndour, Hernangomez kezdőötös, a padról a Kuzminskas, Holiday, O'Quinn trióval nem tűnik világverőnek, de például utóbbi 8 ponttal, 12 lepattanóval, 5 gólpasszal és 5 blokkal jelentkezett, Ndour élete első kezdőként lejátszott meccsén dupla-duplázott, magához képest kicsit mindenki extrát hozott – kivéve éppen Anthonyt, aki 23 pontját 9/25-ös mezőnymutatóval szenvedte össze. Az első félidőben azonban annyira vitte a lendület a nagyot hajtó gárdát, hogy 55 százalékkal dobott és 14 pontos előnybe került, amit agresszív, fegyelmezett védekezéssel meg is tartott a későbbiekben – a kissé váratlan siker után Washingtonba látogat az együttes.
Kellemetlen. Győzelem esetén a rájátszás kapujába került volna a jó formában érkező Chicago, ám ezzel a vereséggel még kapaszkodniuk kell, főleg, ha holnap hajnalban nyerni tud a Miami. Ezúttal nem igazán találták a ritmust a vendégek, Jimmy Butler és Nikola Mirotic ugyan hozta a pontokat, de melléjük most nem igazán tudtak felnőni a többiek, csak 38.1 százalékkal céloztak csapatszinten, mindössze 6/27 triplát süllyesztettek el, ráadásul engedtek 16 támadópattanót is – nem voltak olyan agresszívek, mint a Knicks, ez pedig a meccsbe került számukra.
A Knicks legjobb dobói: Anthony 23/6, Lee 14, Ndour 13
A Bulls legjobb dobói: Butler 26/3, Mirotic 21/6, Morrow 15/3
San Antonio Spurs–Memphis Grizzlies 95–89 – hosszabbítás után
Remek lesz az első kör. A két csapat négyszer találkozott egymással idén, a Memphis egyszer jutott kilencven pont fölé, a Spurs pedig egyszer kerülte el a százat – márpedig gyakorlatilag biztos, hogy találkoznak a rájátszás első körében, izgalmas, fizikális csatára számíthatunk. Most is ez történt, a rendes játékidő vége 84–84 volt, miután drámai utolsó négy másodpercet vívtak a felek: előbb Kawhi Leonard egyenlített, majd két másodperccel később érkezett Zach Randolph válasza, végül LaMarcus Aldridge küldte hosszabbításra a feleket. Ott is folytatódott egymás gyűrése, de Gasol és Mills egymás után bevert egy-egy hármast, ez pedig megtörte a jeget, ebből a hatpontos hátrányból már nem tudott visszakapaszkodni a Grizzlies. A csapatok egyébként így 2–2-vel zárták az alapszakaszt egymás ellen, minden alkalommal a hazai alakulat tudott győzni.
Conley megsérült. A vendégeknél ott lehetett a parketten Marc Gasol, hiányzott viszont Tony Allen és nem sokkal a rendes játékidő vége előtt kidőlt Mike Conley is – Leonarddel ütközött a palánk alatt és a szeme sérült meg, rögtön lement a pályáról és már nem tért vissza. Ezt azért erősen megérezte a Memphis, hiszen rajta kívül nem volt megbízható fegyverük támadásban és érdekes, hogy a hosszabbítás ellenére csak ő és Randolph játszott harminc percnél többet. A negyedik negyed végét egyébként még meg is oldották Conley nélkül, de a hosszabbításban már nagyon hiányzott, így végül vereséget szenvedtek – csak remélhetik, hogy az irányítónak nincs komoly baja, mindenesetre nekik már nem maradt tét a hátralévő négy alapszakasz-meccsre.
A Spurs legjobb dobói: Leonard 32/15, Aldridge 15/3, P. Gasol 12/6
A Grizzlies legjobb dobói: Conley 19/6, Randolph 18, M. Gasol 11/3
Utah Jazz–Portland Trail Blazers 106–87
Nincs olyan, hogy tartalékos. A Jazz tulajdonképpen egész szezonban alig tudott a legjobb kezdőötösével, a legjobb rotációjával felállni, mégis jó ideje ott van már a nyugati negyedik helyen – ezúttal is hiányzott Hill, Hood és Favors a kezdőből, de így is végig kontrollálta az összecsapást a gárda. Ez elsősorban az agresszív, fegyelmezett védekezésnek volt köszönhető, Gobert vezetésével mindenkit levettek a pályáról McCollumot leszámítva, teljesen lenullázták (5/20 mezőnyből, 3 gólpassz) Lillardot, míg támadásban Hayward (12/20 mezőnyből, 30 pont) és Gobert (6/6 mezőnyből, 20 pont, 11 pattanó, 3 gólpassz, 3 blokk) játékára építve hozták, amit kell – csapatként 50 százalék felett dobtak mezőnyből és kintről is, nagyon meggyőző estét produkáltak. Ezzel megőrizték egymeccses előnyüket a Clippersszel szemben, még öt találkozót kell kihúzniuk, hogy meglegyen a pályaelőny – most pihenhetnek szombat hajnalig, akkor fogadják a Minnesotát.
Ez így problémás lesz. Ahogy a Wolves, úgy a Jazz is szépen kihasználta a Portland palánk alatti problémáit és 47–28-ra megnyerte a lepattanózást, ez pedig nagyon érzékenyen érintheti a Blazers playoff-esélyeit – ha nem tudják valahogy pótolni Nurkic-ot a hátralévő öt találkozón, akkor a remek forma ellenére végül mégis lemaradhatnak a rájátszásról. Ezúttal is nagyon kellett volna a center játéka, mert egyedül McCollum volt komolyan vehető támadófegyver, senkinek nem tudták odaadni a labdát mélységben, alacsony szerkezettel próbálkoztak, de azzal sem zavartak sok vizet – ebben persze szerepet játszhatott a back-to-back miatti fáradtság is. Most jön egy pihenőnap számukra, aztán otthon ismét a Minnesotával és Karl-Anthony Townsszal néznek farkasszemet...
A Jazz legjobb dobói: Hayward 30/12, Gobert 20, J. Johnson 13/12
A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 25, Lillard 16/6, Aminu 11/3
Golden State Warriors–Minnesota Timberwolves 121–107
Sima volt. Ugyan nem kezdett jól a Warriors, de az első negyed vége felé magára talált és átvette az irányítást, majd könnyedén szerezte meg sorozatban tizenkettedik győzelmét. Klay Thompsonra nem volt ellenszer, félidőben 23 pontnál járt, végül 41-gyel (13/25 mezőnyből, 7/14 tripla) zárt, Steph Curry (19 pont, 9 gólpassz, 3 labdaszerzés, 2 blokk) szebbnél szebb passzokkal szórakoztatta a közönséget és szolgálta ki társait, az Iguodala, Barnes duó pedig szinte hibátlanul (9/10) dobott mezőnyből – a végén Barnes rontotta el a tökéletest egy elhibázott triplával. A negyedik negyedben már pihenősre vették a figurát a hazaiak, csak 17 pontot szereztek és korábban bőven 60 százalék feletti mezőnymutatójukat is lerontották 52.4 százalékra, de így sem forgott veszélyben a győzelmük – most idei utolsó back-to-backjükre és utolsó idegenbeli találkozójukra utaznak Phoenixbe. Érdekesség, hogy a GSW az elmúlt három szezon alatt már a 204. győzelmét jegyezte, ilyet még senki nem csinált az NBA történetében – Steve Kerr alakulata bombaformában várja Kevin Durant visszatérését és a rájátszás kezdetét.
Ez sok volt a Minnesotának. A back-to-backet játszó vendégek nem tudták tartani a lépést a belendülő Golden State-tel, ugyan Karl-Anthony Towns (kilenc pont az első öt percben) révén jól kezdett az együttes, de nem tartott sokáig az előny – a gyorsabb, pontosabb GSW bemutatót tartott, a Thibodeau-legénység pedig csak asszisztálhatott ehhez. Végül nem is volt értelme erőltetni a kezdőket (csak a padról beszálló Muhammad játszott harminc percnél többet) és a 19 támadópattanónak sem volt jelentősége – 41 (!) pontot kaptak leindításból, átrohant rajtuk a ligaelső.
A Warriors legjobb dobói: Thompson 41/21, Curry 19/9, Barnes 12/6
A Timberwolves legjobb dobói: Wiggins 24/3, Muhammad 24/3, Towns 21/3
Sacramento Kings–Dallas Mavericks 98–87
McLemore volt a mérleg nyelve. Az első félidőben egyetlen büntetőt tett hozzá a meccshez Ben McLemore, vezetett is a Mavs két ponttal a nagyszünetben, ám a fordulást követően elkapta a fonalat a hátvéd és egymaga 22 egységet küldött a gyűrűbe. A harmadik negyed végén egymás után tizenegy pontot szerzett, majd a meccs utolsó két percében két döntő triplát süllyesztett el, ezzel végleg megtörte a Mavs ellenállását – végül 5/5 (!) hármassal zárt, az ő tűzereje jelentette a különbséget az egyébként nem túl magas színvonalú összecsapáson. A Kings sorozatban másodszor, az utóbbi tíz meccsből negyedszer nyert, a Cousins elcserélése utáni érthető „behorpadás” után azért tisztességgel lehozza a szezont.
Nem erőltette a Dallas. Curry, Nowitzki és Matthews sem játszott kisebb-nagyobb sérülések miatt a vendégeknél, de a pályára lépőket sem facsarta ki a győzelem érdekében Rick Carlisle – Noel, Barnes vagy Ferrell nagyjából ugyanannyi időt kapott, mint Hammons, vagy Uthoff. Ezúttal a kezdőben bizonyíthatott Brussino és Powell is, szűk három negyeden keresztül rendben is volt a csapat játéka, de onnantól átvette az irányítást McLemore és a Kings, így végül vereség lett a vége – most back-to-backre utaznak a Clippershez, amely együttest az utóbbi két találkozón sikerült legyőzniük.
A Kings legjobb dobói: McLemore 22/15, Hield 16/12, Galloway 15/6
A Mavericks legjobb dobói: Brussino 13/6, Barnes 11/3, Powell 11/6
NBA, ALAPSZAKASZ
Cleveland Cavaliers–Orlando Magic 122–102
Indiana Pacers–Toronto Raptors 108–90
Philadelphia 76ers–Brooklyn Nets 118–141
Washington Wizards–Charlotte Hornets 118–111
New Orleans Pelicans–Denver Nuggets 131–134
New York Knicks–Chicago Bulls 100–91
Oklahoma City Thunder–Milwaukee Bucks 110–79
San Antonio Spurs–Memphis Grizzlies 95–86 – h.u.
Utah Jazz–Portland Trail Blazers 106–87
Golden State Warriors–Minnesota Timberwolves 121–107
Sacramento Kings–Dallas Mavericks 98–87